Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

570. országos ülés 1900. május 3-áu, csHtSrtökSn. m az irány domborodik ki. A mely állam erre nem képes, az lemond a maga szuverén intézkedési képességéről és lemond arról, hogy saját sorsának maga legyen az ura. Én azt kérdem a t. miniszter úrtól, mondja meg, mi szükség volt magyar hazai Szempontból erre a törvényjavaslatra. Endrey Gyula: Semmi! Visontai Soma: Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat közgazdasági vonatkozásokkal is bir. A kiadói üzlet, a fényképészeti művészet, a nyomdai üzlet egész nagy köre ezzel a javaslattal ínegbéníttatik, egy külföldi állam ellenőrzése alá helyeztetik. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy ezzel szemben a magyar irodalmi termékek is védelemben részesülnek. Polónyi Géza t. képviselőtársam kimutatta, hogy a viszonosság, a quantitást illetőleg, bizony nagyon szomorúan áll. De én azt mondom, ha az irodalmi világnak bármily köréből csak egy pillanatra is az az óhaj fejeztetett volna ki, hogy ez a javaslat szükséges az ő szellemi termékük megvédése szempontjából, akkor én mellőztem volna a felszólalást. De vannak államok, és ezek közé tartozik Magyarország is, a melyekre nézve fontos életkérdés, hogy az ő szellemi, irodalmi haladásukat a külföld vám nélkül ismerje meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vannak esetek, mikor az írói világ egyéni érdekei háttérbe kell, hogy szoruljanak a magyar nemzet általános érdekével szemben. Azt mondja a miniszter úr, itt van Munkácsy Mihály, s az ő festményeinek megvédése mennyire szükséges. De ne méltóztassék egy kimagasló alakot, kivel szemben már az összes nemzetek elismeréssel adóztak, példakép felhozni. Méltóztassék az általános irodalmi és művészeti munkásságot szem előtt tartani; nem áll-e érdekében Magyarországnak, hogy mindenféle nagyobb inegvámolás, mindenféle nagyobb megadóztatás és anyagi áldozatok nélkül megismertesse a külfölddel a magyar czivilizáczió, a magyar művészet előrehaladását? Már pedig ez csak úgy történhetik, ha a külföld, és elsősorban a nagy Németország, épen az ingyen átvehetés, reprodukczió és ismertetés csábja által ingerelve igyekszik bemutatni Magyarország szellemi előrehaladását. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Az a kormányrendszer, a mely ez elé gátat vet, ily hamis, ily téves alapon, egyrészt nem szolgálja a magyar szellem nagy érdekét, másrészt súlyosan megbénítja Magyarországon az iparágak hosszú sorozatát. Arról, hogy szellemileg mennyire káros ez reánk, nem akarok szólani. Utóvégre nem lehet az én czélom, hogy én kisebbítsem Magyarország szellemi nagyságát, és rámutassak, hogy a czivilizáczióban ifjabb állam mennyire rászorul az idegen nagy állam szellemi termékeire, mennyire szükséges, hogy azokat reczipiálja a maga számára, De beszélni akarok arról, a mire Polónyi Géza képviselőtársam is rámutatott, mint oly fordulatra, mely nincs kizárva, hogy míg egy részről itt vámvonalat állítunk fel az ellen, hogy Németország szellemi kincseit magyar nyelven tanítva, esetleg nemzeti irányban átdolgozva, felhasználhassuk, másrészt útját fogjuk egyengetni annak, hogy az illető müveket nálunk most már eredeti német kiadásban vegyék és olvassák. Ebben a tekintetben méltóztassék szem előtt tartartani, hogy nemcsak arról van szó,, hogy az eredeti németnyelvű műveket vegyük, mert nemcsak irodalmi művekről van szó, hanem fényképészeti és egyéb művészeti termékekről is. Azt mondhatná a t. miniszter úr, hogy a mit én most beszélek, az talán nélkülözi némileg az ethikai vagy erősebb jogi felfogást, mert én a szellemi kalózság állapotát akarom megteremteni Magyarországon, hogy itt minden németországi szellemi, fényképészeti stb. művet martalékképen fel lehessen használni és értékesíteni a magyar szellemi világ számára. Nem úgy van; én nem akarok ilyen állapotot teremteni, mert akkor joggal vádolhatnának, ha ezt akarnám. Én csak azt mondom, hogy ez a régi állapot a nemzetek ősjogán, a szellemkincsek felhasználbatásának ősjogán alapszik a nemzetek közt. Énnek a megváltoztatása szerintem kellőleg megokolva nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, nagyralátásból, henczegésből; (Úgy van! a szélső baloldalon.) könnyelműségből, vagy azért, hogy más nemzetek szolgálatába álljunk, az államok törvényeket alkotni nem szoktak, és ha így cselekesznek, a nemzet érdeke ellen cselekednek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy pedig, i képviselőház, sem a miniszter úr, sem a t. előadó úr egy szóval sem tudta eddig megokolni azt, hogy ez a törvényjavaslat Magyarországnak külön, sajátos, nemzeti érdekeit vagy kulturális czéljait szolgálná, én ezt a javaslatot nem fogadom el és a képviselőháznak ajánlom, hogy ezen utolsó perczben is ennek elfogadásától és szellemi életünk békóba rakásától óvakodjék. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólani senkisem kivan? (Nem!) A mennyiben szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. /Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! Egy pár szóval óhajtok Visontai Soma képviselő ú'nak most elhangzott beszédjére reflektálni. A képviselő úr nyitott ajtót tör be, a midőn velem szemben azt akarja vitatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a szerzői jog kérdése nem közös ügy, hanem Magyarországnak saját ügye. Hiszen, t.