Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

28 570. országos itlés 1900. május 3»án, csütörtökön. lóan jár el, saját czéljai és szükségletei szerint. Már most, ha ezt szem előtt tartjuk, és hogyha a felett is kontemplálnánk, hogy vájjon Magyarországnak mikor és milyen körülmények között kell a szuverenitást különösen megóvni, akkor azonnal élénkbe tárul a helyzet, hogy különösen ott, a hol Ausztria a maga szempontjából szükségesnek látja, hogy egy külföldi állammal szerződést kössön, igyekezzék Magyarország saját államisága szempontjából talpra állani, saját államiságát megóvni és tisztán formai szempontból, formai okokból ne köttesse magát Ausztriának vontató köteléhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezen törvényjavaslatnak a tartalmát és czélját kutatjuk, lehetetlen meg nem állapodnunk abban, hogy a javaslat, a melynek sem szükségét, sem ezélszerííségét, sem sürgősségét itt Magyarországon soha nem érezték, a mely Magyarországra, mint szerencsém lesz kimutatni, kulturális szempontból csapást képez, közgazdasági szempontból pedig az iparágaknak egy egész sorozatát bénítja meg; hogy ez a javaslat semmi más okból nem látott napvilágot, mint azért, mert Ausztria akart oly szerződést kötni, a melyre neki, mint nálunk Síkkal nagyobb államnak, szüksége volt, és ezért Magyarországot is a vontató kötélre kapcsolta. Mert hiszen Ausztria császárja és Magyarország kiiálya, együttesen mint egy fél kell, hogy szerepeljen, s így Magyarországot ezúttal sem lehetett kihagyni, nehogy államisága ez esetben valahogyan, ha negatív módon is, kidomboríttassék azáltal, hogy ezúttal nem köt szerződést. (Igaz l Úgy van! a szélső baloldalon.) így áll legiszlaczionális szempontból a javaslat helyzete és sorsa. Már most, t. képviselőház, h-a ily javaslat előállott, ha ily törekvések mutatkoznak Ausztria részéről Magyarországgal szemben, akkor a magyar kormány van hivatva arra, hogy Magyarországot e fontos közjogában megvédelmezze, és hogy a magyar kormány szembeszálljon minden törekvéssel, mely a mi államiságunkat kisebbíteni, vagy elhomályosítani akarja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon szép és nagyon tetszetős dolog volt ma itt e házban, mikor a miniszter úr a magyar kultúrának és a magyar nemzeti hagyományoknak egyik szószólójaként állott fel, és a javaslatot abból a szempontból igyekezett megvédeni, hogy tudniillik a magyar irodalom és a magyar kultúra kívánja meg, hogy ebből törvény legyen. Engedelmet kérek, de azt hiszem, a t. igazságügyi kormány sokkal jobban teljesítette volna kötelességét, ha közjogi irányban hasonló energiát igyekezett volna kifejteni. Kétségtelen tehát, hogy helyesen tette Polónyi Géza t. képviselőtársam, a mikor nemcsak aggodalmát fejezte ki, de szigorú bírálatot gyakorolt ezzel a javaslattal szemben, és mikor kimutatta, hogy súlyos közjogi sérelmek Joglaltatnak abban, ha itt Ausztria császárja, mint önjogú és egyedileg is egy félként megjelenő hatalom szerződik Németországgal, mert ez tényleg súlyos megtámadtatása a magyar közjognak. Az tisztán szofizma, a mit közbeszólva a t. előadó úr megjegyzett, hogy ugyanis itt három szerződő fél van, de csak két fél. Beismerte tehát, hogy három szerződő fél van; hogy pedig a három szerződő fél számára a teljesen különválasztható szerződési jogosultságot a mi törvényeink megteremtették, erre nézve az útmutatást megjelöli a szerződőknek a közjogi törvények egész tárháza. így elsősorban az 1848 : III. törvényezikk, a mely a magyar kormányt rendeli ki kizárólag minden oly végrehajtási cselekményekre, a melyek Magyarországot kizárólag és egyedül illetik. Minthogy pedig a szellemi termékekre vonatkozó törvény, mint magánjogi törvény, közös ügyet nem képez, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) minthogy soha még nem merészkedtek Magyarországon a mi magánjogi törvényhozásunkat is közösnek feltüntetni, ennélfogva ebből a szempontból is ez súlyos sérelmet képez. A mi már most magát a törvényt illeti, miután igyekeztem kimutatni azt, hogy tulajdonkép hol van forrása annak, hogy e javaslattal a magyar törvényhozás elé állotttak, annál könynyebb lesz kimutatnom most, hogy ez az egész törvényjavaslat minden intézkedésében fölösleges és Magyarországnak csak ártalmára és kárára van. Mert nincs igaza abban a t. miniszter úrnak, ha azt mondja, hogy vannak bizonyos általános nemzetközi jogi elvek, a melyeket minden körülmények közt respektálni kell, mert szigorúan a jog elvei szerint respektálásra igényt tarthatnak. Azt kérdem a t. igazságügyi miniszter úrtól, hogy ha ez minden téren áll, honnan van az, hogy ugyanazzal a Németországgal szemben például a magjar Ítéleteknek végrehajtása még ma sincs szabályozva, és a kölcsönös jogsegély egymással szemben teljesen ki van zárva. Ha az az elv állana, melyet az igazságügyminiszter úr mond, akkor a magánjogi törvénykezés ezen óriási terén elsősorban kellett volna Németországgal létesíteni, a viszonosságot. Miért nem létesítették? Bizonyosan azért, —- most nem vitatom, helyesen van-e, — mert Magyarország a maga szempontjából ennek létesítését egyelőre szükségesnek nem találta, vagy mondjak, a kellő időt elérkezettnek még nem látta, mert minden állam, akármilyen abszolúte vett jogi és ethikai elvekkel szemben, elsősorban a saját érdekét kell, hogy tekintse. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Azt láttuk, hogy Európa minden államában, a közgazdasági és a szellemi téren is, ez