Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-570
570, oracágos ülés 1900. május 3-án, csütörtökön. 27 annak nevében is adhat meghatalmazást. (Mozgás a szélső baloldalon) Fel méltóztattak hozni azt, hogy azt külön ki kell tenni, hogy a szerződés Magyarország nevében köttetett és méltóztattak különösen arra hivatkozni, hogy a német birodalomra nézve ez külön ki van téve. Hát, hogy a német birodalomra nézve ez külön ki van téve, ennek Németország specziális viszonyaiban rejlenek az okai. (Egy hang a szélső haloldalon; A mi viszonyaink is specsiálisak ! Mozgás a szélső baloldalon.) A német alkotmány kívánja meg azt, hogy ez egyenesen kitétessék; de azért, mert a német alkotmány ezt megkívánja, ez reánk nézve nem irányadó. Eddigi összes szerződéseink, a melyek együtt köttettek Ausztriával, a melyeknél ilyen inczidens-közösség, — hogy úgy nevezzem : formai közösség volt, mert hiszen azért a szerződés tárgya nem válik közös ügygyé, a mint mindnyájan tudjuk, — eddigi ilyen közös szerződéseink, a mennyiben azokat 8 Felsége kötötte meg, mindig úgy köttettek meg, hogy nem tétetett ki, hogy Magyarország és Ausztria nevében köttettek, hanem elégnek találták, hogy 8 Felsége czímzésében meg van jelölve, hogy mint Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya köti meg a szerződést. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég rossz I) Egész sora van ;t szerződéseknek, a melyek így vannak kötve, és van több ily szerződós, a melyeket a német birodalommal kötöttünk, a melyekben épúgy, mint ebben, megköttetett a szerződés egyrészről Németország császárja és Poroszország királya közt a német birodalom nevében, másrészről pedig Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya között, minden közelebbi hozzáadás nélkub (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a helytelen/) A mi a legújabb szerződésre való hivatkozást illeti, a mely Romániával köttetett, kétségtelen, t. ház, hogy a magyar kormány is jogosítva van szerződést kötni, és vannak nemzetközi szerződések, melyek a magyar kormány nevében köttettek. Hiszen ha át méltóztatnak nézni a törvénytárt, úgy látni méltóztatnak, hogy a szerződések vagy ő Felsége által köttetnek, vagy az ország nevében, vagy olyanok is vannak, a melyek kormány egyezmények. Ilyen alakban is köthetők tehát, de abból, hogy egy szerződés ily alakban köthető, nem következik, hogy mindig ily alakban köttessék. (Mozgás és ellenmondások a szélső baloldalon.) Igazságügyi és egyéb szerződéseink, a melyeket külön köthetnénk, eddig mindig együtt köttettek, mert semmiféle ok nem forgott fenn arra, hogy együtt kössük. (Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen, hogy több állam együtt köt szerződést, az nemcsak oly szoros viszonyban levő államok közt fordul elő, a minő viszony köztünk és Ausztria közt fenforog, hanem más államok között is. Én tehát, — és azt hiszem, ebben képviselőtársaim is egyet fognak velem érteni, — nem találom a felhozott közjogi aggályokat indokoltaknak, s azért kérem, méltóztassék ezen szerződést elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Visontai Soma (szólni Uván). Elnök: Ha szólni akar a képviselő úr, tessék magát felíratni! /Visontai Soma: T. képviselőház! Csak mostTíTrtároztam el magamat a felszólalásra. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a t. igazságügyminiszter úr védekezésében annál az egy pontnál maradt volna, hogy ő járt utakon halad, és hogy régi sajnálatos hagyományokat véd, mikor ebben az alakban, a mint előttünk fekszik, kötötte meg ezt a szerződést, akkor legalább talán még a jóhiszeműséget a maga részére hódíthatta volna, és talán bocsánatra számíthatott volna a ház ezen oldaláról is. De igen szerencsétlen gondolat volt az, hogy a t. igazságügyminiszter úr épen az 1867 : XII. törvényczikknek azt a szakaszát akarta most alkalmazni, a mely a közös ügyek egyik nagy részének magyarázatát foglalja magában, és az arra vonatkozó intézkedéseket tartalmazza. Mert kétségtelen, hogy bármilyen más oldalról igyekezett volna a t. igazságügyminiszter úr a maga álláspontja számára erősséget szerezni, ezt mindenütt inkább megtalálhatta volna, mint ott, a hol ezen a szellemi és irodalmi termékekre vonatkozó törvényjavaslatot a közös ügyek nagy tárházába akarta besorozni, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert az a szakasz, — nincsen nálam a törvény, a t. miniszter úrnál van, tehát majd igyekszem így emlékezet után idézni, — a közös külügyekre vonatkozik, a melyek a monarchiát együttesen illetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyanebben a szakaszban azonban világosan ki van domborítva, hogy kizárólag csak azon ügyekre történik a közös intézkedés és a közös ellátás, a melyek Ausztriát és Magyarországot együttesen illetik, a melylyel szemben tehát már az 1867-iki kiegyezésnek fennállása óta mindig az volt az álláspont, hogy azon külügyek, a melyek Magyarországot egyedül illetik, nem közösen láttatnak el, és nem a közös külügyminiszter ressiortjába tartoznak. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon) Felhívom a t. igazságügyminiszter úr figyelmét a miniszterelnök úrnak egyik kijelentésére, a melyet nemrég itt e házban tett, midőn különösen ezt a szót használta, hogy ő maga is beismeri, hogy azon külügyekre nézve, — így mondta, igen jól emlékszem, — a melyek belügyi vonatkozással bírnak, ez a szakasz nem alkalmazható, mert azokban a dolgokban és ügyekben Magyarország szuverén államként, teljesen önál4*
