Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

S?0. országos ülés 1900. május 3-án, cs«t8rtSk<1ii. 53 A miről tehát szó van ezen törvényjavaslatban, az az, hogy a magyar állam jogsegélyt biztosít egy más külföldi állam irodalmi termékeinek, de* a nélkül, hogy ezen a területen a reeziproezitás a legtávolabbról is fenforoghatna. Sokszor jön szóba a nagy német szövetség kérdése; sokszor félreértések merülnek e tekintetben fel. Tudom én azt, hogy nagy nemzeti és állami szempontból a hármasszövetség kérdése egészen másként tárgyalandó, mint a hogy azt tárgyalni szoktuk akkor, mikor ránk fogják, hogy mi ezen hármasszövetség elvi ellenzői volnánk. Ámde nem erről van szó, hanem arról, hogy ha a nagy Németországnak vámpolitikáját méltóztatnak megnézni Magyarországgal szemben, csakhamar rájutunk, hogy a hármasszövetség révén Magyarország az ipari és gazdasági vámok területén egy bizonyos inferioritásba kerül Németországgal szemben, és ezért adózik a nagy Németországnak. Most már a józan politika azt hozza magával, hogy ha mi ily pénzügyileg is kétségtelenül a nagy német birodalom javára szóló intézkedést teszünk, legalább valamiben rekompezácziót keresnénk és kapnánk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az csak tiszta és világos dolog, hogy maga ez a törvényjavaslat igazságügyi budgetünket lényegesen terhelni fogja, a német birodalmi és művészeti termékek védelme körül felmerülendő birói jogsegélyek kérdéseivel. De ez alárendelt szempont; tessék megnézni ezen dolognak kulturális részét. Nem akarok nagy mondásokkal alkalmatlankodni a t. háznak, de bátran merem állítani", hogy ez a töi vényjavaslat nem egyéb, mint Vaskapu-szabályozás azon czéiból, hogy a német kultúra számára a hajók minden szikla nélkül vonulhassanak a magyar földre. Ez a törvényjavaslat nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy a nagy németországi kultúra és irodalom összes termékeinek a melyek eddig az eszme hatalmánál fogva magyar fordításban kerültek a magyar közönség körébe, s ennek folytán elvesztették azt a jelentőségüket, hogy a magyar faji és nyelvi területeken háborítólag működjenek közre: azoknak, miután az irodalmi termék a szerzői jogvédelemben részesül, ezentúl a fordítása természetszerűleg ki lesz zárva, sőt az védelem alá helyeztetik azon idő tartamára, mint a törvény rendeli. Ezenkívül természetes dolog, hogy mikor Magyarországon a szerző védelme fenmarad a fordítás jogára nézve, akkor azokat a könyveket és röpiratokat stb. többé nem magyar fordításban, hanem eredeti német nyelven fogja a magyar közönség olvasni. Ez a törvényjavaslat tehát minden cziczoma nélkül a német kultúrának kétségtelenül oly mértékben és oly módon nyit kaput, hogy azt magánál ezen oknál fogva is, de meg azért is, mint ezt előbb már említettem, hogy Magyarországon még évtizedek múlva is kötelező lesz az önvédelmi harcz a német kultúrával szemben, nem volnánk hajlandók elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Befejezésül rátérek a kérdésnek közjogi részére, és itt szíves figyelmükért esedezem, mert ez a dolog Magyarországon egy sajátságos abuzussá nőtte ki magát. A mélyen tisztelt igazságügyminiszter úrnak ennél a kifogásnál is, a melyet emelni fogok, meg lesz az a stereotyp, de mindenesetre jogosult önvédelme, hogy ő taposott mesgyén jár, hogy ő csak egy helytelen szokásnak hódol, és azt fogja mondani, hogy ez a javaslat olyan, mint annyi más, tehát miért tesznek nekem ezért szemrehányást. Még az sem áll egészen úgy, hogy ez a javaslat egészen olyan lenne, mint annyi más, mert majd figyelmeztetni fogom a t. előadó urat egy pontra és nagyon kérem őt, hogy szíveskedjék azután megczáfolni azt, a mit mondani fogok, ha meg akarja az országnak lelkiismeretét nyugtatni aziránt, hogy ez a magyar állam önállóságának és méltóságának megfelően elintézett javaslat. Tudjuk, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 8, §-a miképen rendelkezik. A külügyekre nézve világosan meg van állapítva, hogy a külügyminisztérium csak oly külügyek képviseletére van hivatva, a melyek mind ä két országot, mint közösek, együtt illetik. Neumann Ármin előadó: Minden képviseletre s Polónyi Géza: Bocsánat, a külügyminisztérium a törvénynél fogva másra hivatva nincs, csak erre. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon ) Egy abuzussal igenis hivatva van, minden külügyi képviseletben és szerződési viszonyban benn van, melyekben a külügyminisztérium szerződik. Az én álláspontom az, hogy azt az Í867 : XII. törvényczikket, — a melyet törvényes úton megváltoztatni óhajtok, — legalább addig, a míg törvény, tessék respektálni és nem tágítani, és abba nem többet belemagyarázni. Mi szükség van arra, hogy egy olyan ügyben is, mint a milyen minden kétségen kívül, az irodalmi, művészeti, szerzői jog kérdése, — a mely semmi körülmények közt sem képezhet közös ügyet, a mire nézve, remélem, nem lesz közöttünk véleményeltérés, — külügyminiszteri, illetőleg felségi megbízással ellátott nagykövetségi úton s ne a magyar állam szuverenitása nevében köttessék meg ä szerződés? Ilyen szerződést a magam részéről csak úgy volnék hajlandó elfogadni, ha az — akár a nagykövet, akár pedig a külügyminiszter kötötte meg, — kizárólag a magyar kormánynak megbízásából és annak felelősségére, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hozzáteszem, kizárólag Magyarország, mint állam nevében köttetnék meg. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Ha pedig ezt a