Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

570. országos ülés 1900. május 3-án, csüt5rt5k9n. 2i A törvényhozás 1884-ban, mint az a törvény tárgyalásaiból kitűnik, nem zárkózik el azon felfogás elől, hogy ugyanazon indokok, melyek a belföldi szerző szellemi műveinek oltalmát szükségessé teszik, a külföldi szerző műveire is mérvadók, de helyesebbnek és jobbnak tartotta, hogy nemzetközi vonatkozásokban a szerzői jog oltalma az akkor alkotott törvény alapján, a helyzet és viszonyok mérlegelése mellett, külön nemzetközi szerződések útján szabályoztassék. Azon indokok, melyekből kiindulva a törvényhozás, akkor a szerzői jogot oltalomban részesítette, nem csupán speczifikus magyar viszonyokból voltak merítve, hanem általános érvénynyel biró jogi és etnikai természetűek voltak. A nélkül, hogy scholasztikus jogi konstrukcziókba bocsátkoztak volna, abból a helyes szempontból indultak ki, hogy a szellemi mű alkotója megérdemli és követelheti, hogy fáradozásának gyümölcsét épúgy élvezhesse, ós hogy alkotása épúgy részesüljön a törvényhozás védelmében, mint a kézi vagy ipari munkásnak aa alkotása. Az igazságügyi bizottság jelentése világosan kiemeli: » Bármennyire hasznosnak és kényelmesnek tűnjék fel a jelenlegi helyzet, annak fentartását a nemzet reputácziójának megsértése nélkül ajánlani azért nem lehetne, mert a más szellemi termékének egyszerű és a szerző akarata ellenére történt kizsákmányolása a tisztességes dolgok közé nem tartozhatik. Ha szerzőnek a kizárólagos jogát saját szellemi termékéhez elismerjük, a mint hogy másként nem tehetünk, akkor kell, hogy e jogot az ő részére biztosítsuk és annak a szükséges védelmet megadjuk.« Ez a felfogás pedig, t. ház, épúgy vonatkozik a külföldi szellemi termékekre, mint a magyar szerzőnek a művére, és azért nem is haboztunk, több külföldi állammai a viszonosság alapján szerződési viszonyba lépni. Tettük ezt nemcsak Ausztriával, hanem Francziaországgal, Olaszországgal és Angliával. A magyar kormány már 1892-ben kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a Németbirodalommal a szerzői jog védelmére kötendő egyezmény létesítése végett, még pedig azon az alapon, melyen az 1890-ik évben Olaszországgal kötött államszerződésünk áll. Az igazságügyi bizottságnak ennélfogva elsősorban az volt a feladata, megvizsgálni, vájjon ezen alapoktól nem törlént-e eltérés, és hogy a jelen egyezményben megállapított viszonosság keretében kellően lettek-e megóva érdekeink? Mindkét tekintetben a bizottság megnyugtató eredményhez jutott. Ugyanis a javaslat I. és II. czikke a szerződésszerű védelmet csak oly műnek biztosítja, mely a másik fél államterületén hazai mű, vagyis nem minden műnek, mely a másik állam területén például nemzetközi egyezmény által védve van, adja meg a védelmet, hanem csak annak, mely ott a belföldi törvényhozásnak közvetlen védelme alatt áll. A III. czikk szerint a viszonosság korlátozva van az által, hogy nem védelmezzük azokat a német műveket, melyekre nézve a magyar törvényben meghatározott feltételek és alakszerűségek betöltve nincsenek; ezáltal a reánk nézve különös fontossággal biró fordítási jog szűkebb korlátok közé van szorítva. így például nálunk a fordítási jog fentartása beiktatástól van függővé téve, ezt featartjuk ezentúl is. Ezen fordítási jog időtartamát továbbá függetlenítettük a Németországban tervbe vett meghosszabbítástól és azt az 1884-iki törvény értelmében minden körülmények között 3 illetve 5 évben állapítottuk meg. Az egyezmény úgy Magyarországgal, mint Ausztriával köttetett ugyan, de egynémely intézkedései csak Magyarországra, mások csak Ausztriára vonatkoznak; ennek oka nemcsak az, hogy a szerzői jogra vonatkozó törvény más Ausztriában és más nálunk, hanem főleg az, hogy a német törvény, valamint az osztrák törvény sze rint: az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak a fennállott német szövetséghez tartozott tartományaiban megjelent művek tekintetében már ezelőtt is törvényes viszonosság állott fenn Németországgal; Magyarországgal szemben pedig ily viszonosság fenn nem állott, és mert mi a fordítási jog védelmét szűkebb korlátok közé kivántuk szorítani, mint Ausztria. Az igazságügyi bizottság végre különös súlyt fektetett arra, vájjon a javaslat összhangban van-e a magyar közjog, különösen pedig Magyarország államiságának követelményeivel és azt találta, hogy habár ezen egyezmény úgy Magyarországra, mint Ausztriára vonatkozik, és egy közös okmányba van foglalva, mégis Magyarországnak állami önállósága eléggé határozott alakban van abban kidomborítva. Mutatja ezt az egyezmény Hl. ezikke, mely külön intézkedést tartalmaz az ausztriai birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra nézve, és mutatja ezt a zárójegyzőkönyv, mely csakis Ausztriára vonatkozik. Mindezeknél fogva tisztelettel kérem ezen törvényjavaslatnak úgy általánosságban, mint a részletekben való elfogadását. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza: ÜBolÓnyi Géza: T. képviselőház ! Felszólalásomban vezérelni fog az az elv, a mely nemzetközi egyezmények tárgyalásánál vezérfonalul fogadtatik el, hogy tudniillik az ily nemzetközi egyezménynek a részletekben való módosítása az egyezmény természeténél és jellegénél fogva ki