Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

ífc 570. országos ülés 1900. május 3*án, csütörtökön. ajánlani ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz szólani? Lukáts Gyula jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak semmi fontosabb jelentősége nincs, mert hiszen, hogy némely község, puszta és telep ezélszertíségi s törvényességi szempontból jobban elhelyeztessék, ez ellen kifogást tenni valóban nem lehet és ugyanezért a magam részéről is elfogadom a törvényjavaslatot. Engedje meg azonban nekem a t. képviselőház, hogy ez alkalmat felhasználva, ismételten figyelmébe ajánljam úgy a kormánynak, mint a t. képviselőháznak azt a visszás állapotot, a mely nálunk Magyarországon a választókeriiletek helytelen és czélszerötlen, igazságtalan beosztása tekintetében fenforog. Vannak kerületek, a hol 150 választó választ képviselőt, vannak ismét más kerületek, a hol 10.000-en felül van a választók száma. Azt hiszem, t. képviselőház, ez így tovább nem maradhat. A közigazgatási bizottságban, mikor ezen törvényjavaslatot tárgyaltuk, felszólaltam ezen kérdésben és, az igen tisztelt miniszterelnök úrnak figyelmébe ajánlottam ezen visszás állapotot. O annak idején épúgy a bizottságban, mint itt a házban is, elismerte már a kérdés fontosságát és jogosultságát, elismerte azt is, hogy ezen a helyzeten változtatni szükséges, megjegyezte azonban, hogy a választási törvénynek revíziója nélkül, ezen általa és általunk is igen fontosnak elismert kérdést megoldani nem lehet. Én elfogadom az igen tisztelt miniszterelnök úrnak az álláspontját és azt mondom, hogy ha nem lehet ezen az állapoton másként segíteni, akkor tessék napirendre tűzni a választási törvénynek a revízióját. (Igaz! Úgy van! a szélső babldalon.) De, t. képviselőház, nem is helyes a miniszterelnök úr álláspontja, mert csak nemrégiben hoztuk meg a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, a nélkül, hogy a választási törvényt revízió alá vettük volna. T, képviselőház! Ha elismerjük egy helyzetnek és álláspontnak tarthatatlan voltát és csupán ennek az elismerése mellett mnradunk, de elzárjuk magunktól a módot, hogy ezen tűrhetetlen állapoton segítsünk, ez igen nagy politikai hiba volna. Ezen szempontokból indulva ki, külön indítványt beadni nem akarok, mert n igyon jól tudom, hogy az amúgy is leszavaztatnék, de nem mulaszthatom el a jelen alkalmat sem, hogy úgy az igen tisztelt háznak, mint a kormánynak figyelmét erre a körülményre újra föl ne hivjam, és ne kérjem az igen tisztelt miniszterelnök urat, hogy ezen kérdéssel foglalkozzék, és a választói kerületeknek újabb, ezélszerübb és igazságosabb beosztása tekintetében mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen a t. ház elé. (Helyeslések és felkiáltások a szélső baloldalon: Azt nem teszi!) I Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Már több alkalommal és különböző oldalról hozták fel ezt a kérdést, amúgy inczidentaliter, valahányszor a választási törvényről, a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, vagy akár egyes kérvényeknél, akár általában a budget tárgyalásánál szó volt, — és én mindannyiszor, valahányszor erről a kérdésről nyilatkoztam, ugyanazt mondottam, a mit most is mondani fogok: hogy tudniillik e kérdés oly mélyen belenyúl egész politikai életünkbe, oly mélyen belevág a választási törvény gyökereibe, hogy a magam részéről nem tartom helyesnek még azt sem, hogy ez a kérdés inczidentaliter vita tárgyává tétessék. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) A 48-iki törvénynek, a választási törvénynek ez igen lényeges, igen fontos és igen jelentőséges része. A törvényhozás 1867 óta többször foglalkozott a választási törvény reviziójával, de a választókerületek beosztásának kérdését, úgy a mint azt az 1848-iki törvény megállapította, igen fontos és nagyjelentőségű momentumoknál fogva nem érintette, nem bolygatta, ahhoz nem nyúlt. (Halljuk! Halljuk!) És mit mutat ez, t. képviselőház? Azt, hogy ezzel a kérdéssel igen kényesen kell elbánni, mert igen fontos, jelentőségteljes kérdés. Nem tagadom azt, t. ház, hogy sok tekintetben kifogás alá eshetik az 1848-diki törvénynek a választókerületek felosztását megállapító része, hogy kifogások tehetők, hogy aránytalanságok vannak. De annak idején bizonyosan napirendre kerül ez a kérdés, és mivel én azt, a mit pár hónappal ezelőtt, vagy egy évvel ezelőtt, vagy csak egy pár héttel ezelőtt mondottam, fentartom most is, és mivel nem tartom ezt oly kérdésnek, hogy azzal szemben egy pár hónap lefolyása alatt más álláspontot lehetne elfoglalni, ezért arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék ez alkalommal is szívesen belenyugodni abba, hogy ez a nagyon fontos és jelentőségteljes kérdés inczidentaliter határozat tárgyává ne tétessék. (Élénk, helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem? (Igen!) Észrevétel nem lévén, kijelentem, hogy a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás.