Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

570. országos ülés 1900. május 3-án, csütSrttittón. 17 vészünk hunyt el, a törvényhozás vezetett az országos gyászban, és előljárt a hazafiúi kötelességek teljesítésében. (Helyeslés a hal és szélső haloldalon.) /Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én azt gondolom, hogy azokat, a miket Hock János t. képviselő úr most mondott, mindannyian átéiezzük. Ennek a háznak nincs egyetlen tagja sem, a ki kivonná magát azon általános fájdalomérzetből, a mely az országot elfogja, midőn a magyarságnak, a magyar géniusznak ily kiváló képviselőjét vesztettük el. Hiszen az ország már hosszú éveken át a legnagyobb fájdalommal, részvéttel és csüggedéssel nézte ennek a nagy szellemnek elborulását, (Igás! Úgy van!) és így az ő elveszte feletti fájdalom általános és mélyen érzett. A magam részéről is szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy ennek a fájdalomnak a ház jegyzőkönyvében is kifejezést adjon, és megöröídtse annak a veszteségnek fájdalmas érzését, a melyet Munkácsy Mihály elhunytával az egész ország érez. A továbbiakra vonatkozólag méltóztassék megvárni a kultuszminiszter úrnak megérkezését, a ki esetleg a legközelebbi ülésen fog e tárgyban indítványt tenni. (Általános helyeslés.) 'Madarász József: T. képviselőház! BárminoTegyen a fájdalma bárkinek, én mégis azt tartom, hogy a házszabályokat senki kedvéért sem szabad mellőzni. Én tehát egyedül csak e tekintetben szólok. A házszabályok világosan rendelik, hogy a napirend előtti felszólalás sem vita, sem végzés tárgyát nem képezheti. Kérem a házat, bármit óhajt tenni, tegye máskor, indítvány napirendre tűzése, vagy bármely más formában, de e tekintetben ne törjük meg a házszabályt, és ne adjunk ezzel az esettel más esetekre is rossz példát. Én óhajtom a házszabályok szigorú megtartását. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Majd megtaláljuk a formát! Madarász József: Akkor jó! Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A magam részéről, előbbi felszólalásomban csak hangot akartam adui annak az érzésnek, melyet bennem azok a szavak keltettek, a miket Hoek János t. képviselő ár mondott, (Helyeslés.) de nem indítványoztam semmit. Én csak azt mondtam, hogy nemcsak hogy nem kifogásolom, de teljesen méltánylom azokat a szavakat, és egészen együtt érzek azokkal, a mikkel a t. képviselő úr az ország fájdalmának ebben a súlyos csapásban kifejezést adott. Én azzal konkludáltam, hogy a továbbiakra vonatkozólag majd a legközelebbi ülésben intézkedjünk. Méltóztassék tehát a most elhangzott felszólalások mellett maradni, és — mert Madarász József képviselő urnak a házszabályok szempontjából igaza van, — majd a legközelebbi ülésben a határozatot meghozni. (Általános helyeslés.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. Elnök: Én amúgy is, ha Madarász József képviselő úr nem is szólalt volna fel, a házszabályokhoz tartottam volna magamat; de nem akartam őt felszólalásában megakasztani. Majd megtalálja a ház annak a módját, hogy e tárgyban érzéseit kifejezze a házszabály intézkedéseinek megsértése nélkül is. És így, minthogy a napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti, áttérhetünk a napirendre. Az első tárgy a nagykikinda-nagybecskereki és a szeged-karlovai helyi érdekű vasutak engedélyokiratainak egyesítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 818, 822) harmadszori olvasása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A törvényjavaslat harmadszor is olvastatván, kérdem a házat, elfogadja-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is: igen, vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja és így az alkotmány szerű tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz küldetik át. Következik az országgyűlési képviselőválasztói jog gyakorlásának némely községet, pusztát és telepet érintő rendezéséről a belügyminiszter törvényjavaslatának (írom. 757, 773) tárgyalása. Az előadó úr kivan Szólni. Belitska Béni, a közigazgatási bizottság előadója: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat azokról a községekről és területekről intézkedik, a melyek a legutóbbi években, a közigazgatási szolgálat érdekében az 1886 : XX. törvényczikk értelmében, egyik törvényhatóság területéről egy más törvényhatóság területéhez csatoltattak, kormányhatósági intézkedés folytán, közigazgatási és törvénykezési tekintetben ; és ezeket a területeket, azon elvnek megfelelően, hogy ki-ki ott gyakorolhassa jogait, a hol honpolgári kötelességeit is teljesíti, azokba a választókerületekbe osztja be, a, melyekbe azok a területek közigazgatásilag csatoltattak. Arra, hogy ez az intézkedés törvény útján tétessék meg, szükség van azért, mert az országgyűlési képviselő-választókerületeket megállapító 1877 : X. törvényczikk 3. §-a határozottan kimondotta, hogy az akkor megállapított választókerületekben eszközlendő minden változtatás a törvényhozásnak tartatik fenn, Minthogy pedig az ezen javaslatban czélbavett beosztás az érdekelt választókerületek választóinak számarányát, szem előtt tartva az 1899. évre megállapított választói névjegyzékeket, lényegileg módosítani nem fogja, a mennyiben e számarányok az összes választók számának 2—ll°/o-a között mozognak és csak egy kerületben érik el a 15°/o-ot: a t. háznak elfogadásra vagyok bátor ^ 3