Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

583. országos ülés 1900. június 7-én, csütörtökSn. 221 törvényhatósági állatorvosokat, továbbá, a mi a felügyeletet illeti, állategészségügyi főfelügyelői és felügyelői intézményt, azután állategészségügyi országos tanácsot. Mindezeknek az ügyköre természetesen sok ágazatú és vajmi széles körre, a gazdasági élet minden ágára kiterjed, azonban arra nézve határozott említést egyik szakaszban sem találtam, — noha kerestem, — hogy mindezeknek a hivatalosan, államosítva alkalmazandó állategészségügyi közegek, járási, városi törvényhatósági stb. állatorvosoknak, de különösen a főfelügyelőknek és felügyelőknek megengedtetik-e, hogy magánálíatorvosi gyakorlatot űzzenek, vagy nem. Ezt szeretném tudni, mert én a mellett vagyok, hogy nem. Itt a negyedik czímben (fegyelmi határozatok, 18. §. 4. pont) találok egyetlenegy kis vonatkozást, ha ugyanis az állatorvos magángyakorlatában a megállapított díjaknál többet követel; ebből azt veszem ki, — de a miniszter ár sziveá intéséből is látom, — hogy a törvényjavaslat a magángyakorlatot azoknak az állami közegeknek meg fogja engedni. Akkor t. miniszter úr ott vagyunk, a hol a mádi zsidó. A legtöbb visszaélést a magángyakorlatnál követik el az állami közegek. Nem akarok számokat, neveket, eseteket említem, hanem ha valakiben megvan a zsarolási hajlam, ha megvan a rossz szándék, a maga állami állatorvosi alkalmazásának felhasználásával ezen az úton úgy felszaporíthatja jövedelmét, hogy az nem 2000 forint, hanem 20—25.000 forint lesz évente. Mert ezeket az állami állatorvosokat, mennél magasabb kategóriájuk lesz, annál inkább szerződtetik az uradalmak állatorvosaikká, mert hisz ez uradalmaknak, a melyeknek marhaállományai ezerekre rúgnak, nagy érdekükben áll, hogyha itt vagy amott ragályos betegség üt ki, állataikat le ne bunkózzák, vagy le ne szúrják, hanem idejében figyelmeztetést kapjanak attól az állatorvostól, a ki uradalmi állatorvosuk e a mellett magyar kir. állami főfelügyelő, vagy felügyelő, vagy törvényhatósági orvos, vagy pedig később kapják meg tőle a zárlatot s addig szépen eladhatják állataikat és kárt úgyszólván nem is vallanak, holott a szegény községek állatait lebunkózzák, vagy mint a törvényjavaslat mondja, sorra kiirtják. Sőt az egyes betegség fokozati megállapításánál, a minősítésnél megteheti az ilyen állatorvos, hogy az uradalom nagy állományában előfordult tüdőlobot sporadikus esetnek, avagy pedig ragályos tüdőlobnak minősíthetni, s az egész állomány zárlat alá véve azt a kiviteltől eltilthatja, vagy viszont, ha a betegséget ragályosnak minősíti is, későn adja tudtul, vagy privátim figyelmezteti a gazdáját, mert hisz gazdája az uradalom, ő szerződéses állatorvosa lévén, s az uradalom marháit, sertéseit idejében eladhatja s míg itt a fővárosban a beteg sertéshúst fogyaszthatjuk. Ilyen | viszonyok következhetnek az állami állatorvosok magángyakorlatában. Azért kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy az államnál alkalmazott állatorvosokat mindennemű" magángyakorlattól eltiltani méltóztassék és a hol ilyesmit tapasztal, ott azt szigorúan büntesse. A főfelügyelőről nem is teszem fel; a felügyelőket — nem tudom hányan lesznek, — határozottan utasítani kívánom és általában a magasabb állásúakat. S kisebb állásúaknak még talán meg volna engedhatő, mert az állam nem nyújthat nekik akkora dotácziót, hogy abból állásukhoz képest tisztességesen megélhessenek. Katonai pazarlásokra ugyan mindig van pénz, hanem belügyi költségekre soha sincsen; mindig csak toldozni, foldozni kell; koldusfizetésekkel vagyunk tehát kénytelenek megelégedni. De ha az ilyen kisebb rangú állami alkalmazottaknak, ezen nyomorúságos ok következtében megengedtetnék is a magángyakorlat, akkor a felsőbbeknek, a kik az ellenőrzést, a felügyeletet gyakorolják kisebb osztályozású kollégáik felett, semmiesetre se méltóztassék megengedni a magángyakorlatot, mert akkor benne vagyunk a pestilencziában, a panamában és minden eddigi rosszban. Tudom, hogy a miniszter úr ezt jóakarattal és erélylyel kiirtani iparkodik, de ha megengedi a magángyakorlat folytatását, nem fogja azt kiirthatni és megjósolom előre is, hogy konkrét eset akárhány fog a legközelebbi időben is előfordulni, és hogy még a főváros állategészségügye sem fog javulni, a mire pedig igen nngy szükség van. Az önkormányzatra vonatkozólag elvi alapon elmondott két okon kivtíl, a melyek a díjak, bélyegek és fizetségek mérséklése kivántak, arra is súlyt helyezek, hogy a magángyakorlattól az állatorvosok kivált a felsőbb fokon tiltassanak el. Ez a körülmény javítani fog a helyzeten; de ha ez nem lesz meg. akkor hiába való az egész munka, mert minden visszaélésnek a kapuja nyitva marad úgy, mint a hogy eddig nyitva volt. Ezeket akartam elmondani. Egyébként felszólalásom elején már jeleztem azt az álláspontot, a melyet elvileg ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalok, noha beismerem, hogy erre a törvényjavaslatra a mai állapotok közt sok tekintetben csakugyan szükség van és sok üdvöset tartalmaz, de bizony tartalmaz olyan dolgokat is, a melyeken javítani kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. A miniszter úr kivan szólani. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház! Tartózkodom attól, hogy a törvényjavaslat általános ismertetésével a t. ház figyelmét fáraszszam, mert úgy a t.