Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-583
220 588. országos ttlée 1900. junius 7-én, csütörtökön. Mind a két szempont, a melyet Madarász József t. barátom hangsúlyozott, minthogy mindannyian népképviselők vagyunk, mindannyiunkra nézve fontos. Fontos különösen az ezen oldalon ülőkre, de fontos a másik oldalon ülők közül azokra nézve, a kik az önkormányzati jogok feistartását óhajtják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megvallom, hogy a törvényhatósági hivataloskodásnak mai züllött állapotában igen sok merülhet fel arra, a mely az igen tisztelt miniszter urat, a kinek jóakaratát és jószándékát elvitatni senkisem akarja, legkevésbbé pedig én, arra birta, hogy az állategészségügy államosítását javaslatba hozza. Nekünk sem ideálunk a mostani önkormányzat semmiképen sem; sőt azt megrontottnak tekintjük, legelőször is a közigazgatási bizottság, ezen szerencsétlen Tisza-féle hagyomány által, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) a melynek eltörlésére már a t. túloldalról is hallottunk hangokat. Hogy csak a legközelebbi múltra hivatkozzam, Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamat hozom fel, a ki szintén ezen intézmény ellen szólott, a mely ellen mi elejétől fogva mindig kikeltünk és a melynek rosszaságát mi elejétől fogva mindig hangoztattuk. Egyike ez ia azon intézményeknek, a melyek a megyei kormányzatot arra a lejtőre vezetik, a melyen jelenleg van. Ezen, a törvényhatóságokban lábra kapott viszonyok és — fájdalom, — felülről protegált és legyezgetett hibák elsimítása által kifejlődött állapotok ma máiolyanok, hogy a mai önkormányzat úgy, a mint az most létezik, bizony nekünk sem ideálunk, mert ezen önkormányzat gyarló állapotai tették lehetővé azt, hogy például az állategészségügy terén rettenetes visszaélések fejlődjenek ki. Itt a fővárosban elég csak Kőbányára utalni, — de egyebütt is, majdnem minden municzipium területén így van ez. A t. miniszter úr elődjével beszélgettem e thémáról huzamosan és tüzetesen. 0 tőle magától hallottam olyan elitélő nyilatkozatot a most fungáló állatorvosi karról, melyet itt reprodukálni nem is akarok. A municzipiumoknál alkalmazásban levő állatorvosi karnál is olyan állapotok vannak, mint a fővárosban. Ha például itten a sertésvágatási viszonyokat veszszük tekintetbe: mennyi kijátszása történik itt a szabályoknak, mennyi az egészségügyi rendelkezéseknek, a melyeket különben sem vesznek tekintetbe. Nem akarom említeni ezeket, mert hisz nagyon közismeretesek, hogy miféle indokok döntők igen sok közegnél az eljárásban. Ha tudomására jutnak a miniszter úrnak egyes esetek: ezeket szigorúan meg is bünteti. Tudok esetet például a fegyelmi eljárásra annak a törvényhatóságnak területén is, melyet már köríílbelííí húsz éve vagyok szerencsés képviselni a törvényhozás termében. A miniszter úr tehát szigorúan jár el és szigorúan megbüntette az állatorvosi szakközeget, de az esetek oly síírtíek, hogy az állatorvosi kar úgy, a mint az most létezik, tisztelet a csekély számú kivételeknek, annyira megbízhatatlan, hogy én egy cseppet sem csodálkozom, hogy az állategészségügy ren dezését a miniszter úr államosítás útján kívánja elérni. A tényleges állapotok valóban feljogosították őt erre; de minket elvi megállapodásaink kötnek. Mi sem óhajtjuk fentartani — és Isten mentsen tőle — azon törvényhatósági jogkört, mely ma virágzik, hanem mi azon elvi alapon állunk és ezért az önkormányzatot és ebben a vármegyéket és a törvényhatóságokat, mint az alkotmány bástyáit, oem akarjak megsemmisítve látni: ezért, ámbár bevallom, nagy szükség van a törvényjavaslatra a mondott okoknál fogva, ezen elvi oknál fogva én sem járulhatok a törvényjavaslathoz (Helyeslés a széhö halóidon.), mert.jigy gondolom, a mint előttem szólt Madarász József képviselőtársunk is mondotta, nálunk az elvi alap a fő, és ha az önkormányzati rendszer megjavíttatik, akkor ezen az alapon is létre lesz hozható az, a mit a mostani önkormányzati rendszer mellett állami kezeléssel akarnak elérni. Mi, t. ház, az önkormányzati rendszert akarjuk reformálni és ezt a régi tiszta és tisztességes alapra kivanjuk visszavinni és ha ez sikerül, akkor annak is meg fogjuk ott a maga helyét találni. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Elismerem, hogy a t. miniszter urat a legjobb szándék vezette; azt is elismerem, hogy több üdvös intézkedés foglaltatik ezen törvényjavaslatban, és ha az elvi megállapodásunk önkormányzati jogra vonatkozólag engem nem tartana vissza: akkor, igenis hajlandó volnék a jelzett oknál fogva elfogadni általános tárgyalás alapjául ezt a törvényjavaslatot; de az elvi álláspontom gátol engem ebben. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Az is lényeges ok, a mit Madarász József és Major Ferencz képviselőtársaim felhoztak, tudniillik a népnek anyagi megterheltetése, de ezen, azt hiszem, hogy lehet segíteni a részleteknél, a mint hogy kell is segíteni, mert a szegény földmívelőknek, kivált pedig a kisgazdáknak terhei mindeu oldalról olyan túlságosak, hogy mindenki elrémül, a mikor azokat hallja a tőzsdeadó kicsiségéhez viszonyítva. Ajánlom ezt a szempontot az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe, a kit szintén a magyar nép őszinte barátjának tekintek. Méltóztassék ezeken a bajokon a részletes tárgyalásnál segíteni, a mennyiben, mint méltóztatik látni, a ház több oldaláról történt e részben felszólalás. Én azonban még egy szempontot akarok megpendíteni. Forgattam, olvastam a törvényjavaslatot, olvastam annak egyes szakaszait. Találtam ott az államosítási szervezet szerint járási állatorvosokat városi állatorvosokat,
