Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

583. országos ülés 1900. június 7-én, csütörtökön. 219 hogy a részleteknél, a hol ezen általam kifogásolt dolgok vannak szakaszba foglalva, méltóztassék módosítással élni, — én nem fogok élni, mert én úgy is le lennék szavazva, — de méltóztassék itt a kormánynak fontolóra venni, és összevetni a hátrányt és az árnyékot azzal, a mit a községeknek nyújt, és azt hiszem, hogy arra a meggyőződésre fog jutni a kormány, hogy mi nem terhelhetjük azzal a kisgazdákat, hogy a bélyegek dupláját szedjék be tőlük, nem követelhetjük a törvényhatóságok és községektől, hogy a büntetéspénzek 50°/o-át az államkincstárba szolgáltassák, mert akkor a büntetéspénzeknek minden erkölcsi alapja elesik. Ha a kisgazda és a község azt látja, hogyha meg lesz büntetve Péter és Pál, abból fele részt a község használ fel saját állattenyésztésének emelésére, megnyugszik; de ha mindenütt esak finánczot lát, és abból egy krajczárban sem részesül a község, a legnagyobb ellenszenvvel fogják ezen törvényjavaslatot fogadni. Én tehát a törvény és ezen nagyfontosságú ügy érdekében kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy legyen szives megmenteni ezen fontos törvényjavaslatot ezen hátránytól, a mely határozottan a legnagyobb méltánytalansággal fog nehezedni a kisgazda közönségre és a községekre, és legyen olyan szives ezeket a részletes tárgyalásnál kijavítani. Ezeket voltam bátor különösen ezen törvényjavaslat általános tárgyalásánál megjegyezni és ismételve kérem az igen tisztelt szakminiszter urat, legyen figyelemmel a részleteknél ezen sérelmes pontokra és gondoskodjék arról, hogy a bélyegeknek ezen megkétszerezése, nemkülönben az 50°/o-nak beszolgáltatása is elejtessék, és ezen összeg a rendes költségvetés keretébe vétessék fel. Ezeket voltam bátor teljes tárgyilagossággal a törvényjavaslatra megjegyezni. (Helyeslés balfelöl) Lukáts Gyula jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! Sohasem voltam és úgy hiszem, ha elmém ép marad, nem is leszek az állami közigazgatásnak hive, kivéve az oktatás ügyét, a melyben a törvény által megengedni óhajtom, hogy az állam köteles felállítani iskolákat, de ezzel szabadon versenyezhessenek magánosoknak és felekezetnek iskolái is. Tehát az önkormányzatnak voltam, vagyok és remélem leszek is hive. Elismerem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr elkövet mindent a nép anyagi helyzetének javítására és ez által annak terheit is könnyíti; de hát mindazt, a mi jó van ezen törvényjavaslatban, meg lehet alkotni úgy is, hogy az önkormányzati hatóságok legyenek kötelesek azt teljesíteni. Igenis, lehet; csak akarni kell. Én tehát ezen elvi indokból is kénytelen vagyo v a javaslatot általánosságban is visszautasítani, hogy az az általam kifejtett elveknek megfelelően dolgoztassák át. Kénytelen vagyok azonban az előttem szólott képviselő úr felszólalása folytán felhívni a javaslat anyagi rendelkezéseire a t. ház figyelmét, mert igaza volt az egyik képviselő úrnak, — habár (így látom, hogy ez nem egészen idevaló, — hogy míg a pénztőzsérekre és a pénzzacskókra egy ezerforintos ügyletnél, a melynél — ha néha van is vesztesége — de többnyire van neki egy pár száz forint nyeresége, tiz fillért rónak a törvények, addig arra a szegény kisbirtokosra aránytalanul óriási terhet raknak. Ennek magam is érzem a súlyát. Van ugyanis egy nagyon csekély házas beltelkem és ezáltal földbirtokom, a melyből nem veszek be többet évi 24 forintnál, és mégis több, mint 14 forintnyi adóval vagyok megterhelve. (Zaj.) De ha eltekintek ettől, és veszem azt, hogy például 5000 forintnyi kölcsönre van szükségem, tehát ötször annyira, mint a mennyit a tőzsérnek az az ezer forintos üzlete kitesz, akkor fizetek 17 forint bélyeget és még vagy 23—30 forint illetéket, míg az a pénzes zacskó az 5000 forinttól fizet 50 fillért. Ez, t. képviselőház, t. barátaim és társaim, Isten és ember előtt igazságtalanság ! (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérem tehát úgy a t. földmívelésügyi miniszter urat, mint a t. kormányt és az egész képviselőházat, hogy óvakodjunk még ilyen — mint állíttatott — megkettőztetett bélyegekkel is új terhet róni különösen a kisbirtokosokra. Elég már az eddigi teher, ezen is javítani kellene. Javítani azáltal, hogy azokat, a kik földjeiket izzadságos és nehéz munkával mfvelik, ne adóztassuk meg többel, mint azokat, a kik pénzeiket kufárkodással és uzsoráskodással százszorosan megnövelhetik. Minthogy tehát e javaslat nemcsak alapelveimbe vág, de a népet ismét új teherrel sújtja, ennélfogva az egész törvényjavaslatot az általam elmondott alapelvekre kivánom fektetni és azt jelen alakjában visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. képviselőház! Csak röviden óhajtok egy pár észrevételt tenni a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott képviselő társam és barátom és a magyar népnek igazi barátja Madarász József, (Éljenzés a szélső baloldalon.) azt hangsúlyozta, hogy először is elvi szempontból nem fogadja el a javaslatot, másodszor azért nem, mert a szegény népnek, különösen a kisgazdáknak terheit szaporítja talán olyan módon is, a mint ez Major Ferencz t. képviselő úr által kifejtetett. 28*