Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

218 583. országos ülés 1900. jnnius í-én, csütörtökön. hogy az anyagi eszközök hiánya nagy mérvben megnehezíti ezen intézmény jótékony működését és ezen pályára való lépést, épúgy az állatorvosi iptézménynél is egyik fő oka annak, hogy nem megy az az anyaga az ifiuságnak az állatorvosi pályára, a mely kívánatos volna, mert nincs biztosítva tisztességes megélhetése. Ezen aggodalom ezen intézmény által meg fog szűnni és bizonyára nagyobb kedvvel, nagyobb számmal és jobb anyaga az ifjúságnak fog menni az állatorvosi pályára, mint ezideig. Ezen törvényjavaslat intézkedései nagy mérvben elő fogják mozdítani, hogy igazán képzelt állatorvosok álljanak a közönség rendelkezésére, másrészt azok a rendeletek, melyek az állategészségügy végrehajtására kibocsáttattak, sokkal nagyobb preczizitással fognak végrehajtatni. Ha ilyen szempontból bíráljuk meg a törvényjavaslatot, annak üdvös és előnyös voltát senki el nem tagadhatja. De mint minden törvényjavaslatnak, melyet a túloldalról benyújtanak, kell, hogy valami árnyoldala legyen, és pedig oly árnyoldala, mely miatt a gazdaközönség ezt a törvényjavaslatot, mely nagyon előmozdítja az állategészségügyet, az állattenyésztést és a kifelé való állatkereskedelmet, mégis kedvezőtlenül fogja fogadni és méltán, mert ezen törvényjavaslatból sem küszöbölték ki a fänanczpolitikát. Mélyen tisztelt ház! Hogy lehet összeegyeztetni a magyar államháztartással és azzal a nagy összeggel, a melylyel az évi költségvetés szerepel, hogy ue legyen mód arra, hogy pénzügyi politikánk ezt az aránylag nem nagy költségtöbbletet elviselhesse. Kérdem, hogyha oly fontos intézménynél, mint az állategészségügy és az állatkereskedelem, tehát az ország jövedelmező voltának egyik legnagyobb tételénél már megakad a mi pénzügyi politikánk és az nyilvánittatik, hogy nem képes meghozni a mezőgazdaságnak azt az áldozatot, a melyet pedig joggal megkövetelhet, mikép tekintünk akkor a jövőbe? Mikép gondolunk arra a sok szükségletre, a mely elöl pedig el nem zárkózhatunk? Hogy valósul meg majd a közigazgatás újjászervezése, hol milliókra lesz szükség? Hogy lehet azt beállítani az államháztartásba? Ott is majd adóemelésről kell gondoskodni? A hol pedig feltétlenül milliókat kell elővenni, mert már magában a közigazgatási tisztviselők fizetésének emelése is milliókat vesz igénybe, a mit pedig elodázni nem lehet, mert az állam tevékenységének, befelé és kifelé való tekintélyének rovására történik, ha a közigazgatási tisztviselők azon nyomorult fizetési skála mellett maradnak, a mely eddig volt. Ha tehát a ünánczpolitika ily kis tételnél már megakad, ezt oly ijesztő tünetnek tartom, (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy igazán nem is tudom, miképen merjünk gondolni azokra a nagy szükségletekre, a melyek elől pedig el nem zárkózhatunk. Mit fog mondani az a kisgazda, a ki agyon van sanyargatva adóval, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ha meglátja a törvényjavaslat életbeléptetésénél, hogy az állami állatorvos mellett duplán kell neki fizetni a bélyeget? Mit fog szólani az a község, mely eddig a büntetések felét a saját maga részére, saját állattenyésztésére fordíthatta? Most odajön a fináncz és elviszi, tehát mindenhol csak finánozot fog látni. Mikor egy igazán üdvös törvényjavaslatot terjesztenek elő, — mert én határozottan üdvösnek tartom, — annak mégis ily óriási árnyoldala van, hogy elkedveteleníti a kisgazdaközönsége

1-, a melyet leginkább sért épen a dupla bélyeggel, és elkedvetleníti a községeket, a melyek ezután az 50°/o-ban nem részesülnek, és így csakugyan esetleg az a gondolat is támadhat a községek-,, ben, hogy vájjon nem lesz-e ez a jövedelem is mesterségesen kihasználva, azaz nem lesz-e olyan finánczpolitika, hogy minél több büntetéspénzt szállítson a kincstárba, és egyesek bizonyos érdemeket akarnak Szerezni. Ez határozottan árnyoldala ezen törvényjavaslatnak, de tovább megyek, minden részéből kicsillámlik ez. Például egyik szakasza azt mondja, hogy azon városok vagy megyék, tehát törvényhatóságok, a kik eldig többet fizettek az állatorvosoknak, mint a minő skálába be lesz sorozva az az állatorvos, akkor a többletet köteles a törvényhatóság fizetni; holott a törvényhatóságtól azt a kompetencziát, a melyet eddig élvezett és a melyből fedezte a törvényhatóság az állategészségügyi kiadásokat, azt ezen törvényjavaslat életbeléptetésénél megvonja. Tehát megvonja a segélyt a törvényhatóságoktól, azonban esetleges többletfizetést reá rója. Ez tudom, hogy jelentéktelen, e miatt nem is emeltem volna szót, hanem bátor vagyok az igen tisztelt háznak figyelmét arra felhívni, a mely kell, hogy mindnyájunkat érdekeljen, a kik a mezőgazdák érdekeit szivükön hordjuk és ismerjük a mezőgazdaság szomorú viszonyait, és tudjuk, hogy az állattenyésztéssel leginkább a kisgazdák foglalkoznak, hogy vájjon érdemes-e és illő-e a magyar államháztartástól az, hogy azt a 960.000 koronát, a mennyivel többe kerül ezen nagyfontosságú törvényjavaslatnak életbeléptetése, bevásárolják a kisgazdákon? Vájjon olyan nyomorúltak-e a mi pénzügyi viszonyaink, hogy nem vagyunk képesek ezt a csekély áldozatot aránylag ilyen nagyfontosságú törvényjavaslatnál meghozni; ha így áll a dolog, akkor az ország közgazdasági és pénzügyi helyzete felett jövő fejlődése és a jövő követelmények teljesítése iránt kell, hogj kétségbe essünk. Épen azért, én nagyon kérem a t. házat,