Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-583

216 68S. arsz&gos flléa 1900. jnnins 1-én, cstttSrt5k5n. orvosi intézmény államosítását, hogy új terheket rójjunk a gazdaközönségre, és még általánosságban sem fogadom el a törvényjavaslatot. Molnár Antal jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. képviselőház Midőn a földművelésügyi miniszter úr az állatorvosi közszolgálat államosítására vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, egy követ rakott le a közigazgatás államosításának épületéhez. A törvényhozás már az 1891 : XXIII. törvényczikkben elvileg kijelentette, hogy a közigazgatás állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek, de azért nagyon jól tudom, hogy igen sokan vannak itt e házban is, a kik az ellenkező állásponton vannak, a kik törekedni fognak minden ilyen irányú törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozni. Elvégre is ez egy nagy kérdés, a mely, azt hiszem, annak idején nagy hullámokat fog fölvetni és beható érdemleges vitatkozásoknak anyagát fogja képezni. De én nem tartom most időszerűnek a nagy elvi vitába bocsátkozni, hanem, mivel az 1891 : XXIII. törvényczikknek elvi álláspontján állok, csupán azt a kérdést vetem fel, hogy időszerű-e a közigazgatás állomosítását egyes törvényekkel megvalósítani? A felvetett kérdésre egész határozottan igennel kell felelnem, mert ama hitben és feltevésben vagyok, hogy a kormánynak már megvan az általános konczepcziója közigazgatásunknak miként rendezéséről, és hogy a benyújtott javaslat csak egy jól átgondolt részét képezi az egész tervezetnek, olyan, mint egy mozaik műnek bizonyos helyre szánt köve. De harározottan igennel kell felelnem a felvetett kérdésre is, mivel én a benyújtott törvényjavaslatban egy nagy közgazdasági érdek megvalósításának eszközét látom, vagyis alkalmasnak találom arra, hogy általa állatkivitelünk előmozdíttassék és biztosíttassák. Hiszen köztudomású dolog, hogy a külföldi államok és különösen Ausztria is, a hol már igen szép lendületet vett állatkivitelünk, újabb időben mindenféle akadályokat gördítenek az elé azon okból, hogy az állatragályok és betegségek behurczolását meggátolják. Én nem tudom, hogy való e ez, vagy csak ürügy arra, hogy saját állattenyésztésöket a mi versenyünktől megvédjék. Én azt hiszem, hogy mind a két feltevés igaz, de végtére is ez közönyös, elég maga a tény, hogy állatkivitelünk elé akadályokat gördítenek és akkor az én nézetem szerint az a helyes közgazdasági politika, a mely — akár valók, akár valótlanok azok a vádak, hogy az állategészségügyünk nem eléggé megbízható — iparkodik ezeket megczáfolni- A czáfolás pedig nem történhetik nézetem szeiint máskép, mintha létesítjük mindazokat az intézményeket, a melyekben a külföld az állategészségügy biztosítékait látja. Azt hiszem, czéltalan volna a felett vitába bocsátkozni, hogy állategészségügyünk az állatorvosi intézmény államosítása nélkül is lehet megbízható, és egészen mellékes kérdés az, vájjon az állatorvosok a törvényhatósági vagy állami közigazgatás körébe tartoznak-e, mert hiszen a külföld a mi közigazgatásunkat nem ismeri, a mi autonomikus szervezetünk teljesen idegen előtte, azt tulajdonképen felfogni sem képes, és így nem is vehetjük rossz néven, ha iránta kellő bizalommal nem viseltetik. Épen azért olyan intézményt kell létesítenünk, mely a külföld bizalmát birja, hogy az a bástya, melyet állatkivitelünk elé felállítanak, leromboltassák. De nézetem szerint nemcsak abból a szempontból kell és lehet a törvényjavaslatot megbírálni, vájjon megfelel-e a külföld Ízlésének, felfogásának és követeléseinek. Nézetem szerint ez a törvényjavaslat hivatva van lényegesen fejleszteni és előmozdítani állattenyésztésünket. Mert midőn valamely intézményünk a községi, a helyi befolyás alól lehetőleg mentesíttetik, midőn hatásköre kitérj esztetik és egységesen szerveztetik, midőn a felügyelet felette szigoríttatik, midőn a közegeknek anyagi egzisztencziájuk is javíttatik, nem lehet kétségbevonni, hogy ez állategészégügyünknek is javára szolgál. Mert azt csak senkisem fogj a tagadni, hogy egy helyesen vezetett és szervezett intézmény nagyban hozzájárul ahhoz, hogy állategészségünk javíttassék és ne vesszenek el milliók a nemzeti vagyonból azáltal, hogy az állati járványok és betegségek ellensúlyozás és gátlás nélkül szabadon tizedelik meg állatanya"unkát és semmisítik meg annyi fáradságnak és munkának gyümölcseit. Akár kivitelre, akár bevitelre törekedünk tehát, nézetem szerint mintent el kell követnünk arra, hogy a kitűzött czélt elérjük. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy vannak számosan, a kik azt mondják, hogy a jövő vámpolitikának a kivitellel nem kell törődnie, hanem a belföldi fogyasztást kell a termeléssel biztosítani, annyival inkább, mert a külföld államai is védvámos irányzatot követnek. Én osztom ezt az elvet; de egy távoli jövőben megvalósítandó és megvalósítható czélnak tekintem. A jelenben, vagy a legközelebbi jövőben ilyen egyoldalú vámpolitikának a követését károsnak tartanám nemcsak azért, mert a mi fogyasztásunk nagyon soká nem lesz arányban termelésünkkel és akkor ez az egész tér maradna kihasználatlanul és parlagon és milliók haszna maradna el. De nem tartanám helyesnek e vámpolitikát azért sem, mert azok az államok, a melyeknek ipara és kereskedelme oly rohamosan fellendült, mint Németországé is, hitem és meggyőződésem szerint