Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

579. országos ülés 1900. májas 164% szerdán. 195 Palugyay Gyula alispánsága alatt tökéletesen meg voltuuk nyugtatva a felől, hogy a határozatok úgy lesznek a jegyzőkönyvbe foglalva, a mint hozattak és e miatt az ellenzék, midőn ez másod vagy harmadnap történt, nem jelent meg és így ellenőrző kötelességét, bizva a loyalitásban és abban, hogy törvénytelenség nem történik, nem gyakorolta kellő szigorral. A másik, t. képviselőház, Palugyay Gyula alispán esete, a melyről a t. miiűszterelnök úr oly szíves volt három hónap előtt interpelláczióm folytán megígérni, hogy az lehető gyorsan fog elintéztetni, a mi a megyének érdekében is fekszik; dőljön el egyszer a koczka és ne legyen a megye továbbra is viszálykodások szintere. Ezért is leszek bátor egy rövid kérdést intézni a t. miniszterelnök úrhoz. A harmadik az, hogy több üresedés van Liptó vármegye tisztikarában, és mi törekedtünk és törekszünk arra, hogy találjunk ott olyan törekvő fiatal embereket, a kik megütik a mértéket és abban a bizonyosságban, hogy ott előmenetelük lesz, tovább szolgáljanak. Lehet mondani, hogy elég szorgalmasak, elég jól és gondosan végzik a dolgukat. Étinek daczára most arról értesülök, hogy Liptómegye főispánja oly egyéneket importál a megyébe, a kiket mi nem is ismertünk, és a kiket azért importál, hogy ezek elébe tétessenek azoknak a hivatalnokoknak, a kik évek hosszá során át ott bizonyos előmenetel reményében szolgálnak. T. képviselőház! Ez azért történik, mert ezek a tisztviselők közvetlen főnöküknek működését látták, bíztak benne, de azon összekoezczanások után, a melyek előfordultak a megye gyűlésben, mind az ellenzékkel szavaztak. Kifogás ellenük nincsen, mert ha volua, nem lehetne őket állásukban meghagyni, a melyet elfoglalnak, de a főispán, hogy velük hatalmának súlyát éreztesse, behozza ezeket az idegeneket és lehetetlenné teszi amazoknak az előmenetelt. Én azt hiszem, sem az igen tisztelt miniszter urnak nem intencziója ez, sem pedig a közérdekkel össze nem egyeztethető, hogy szegény hivatalnokok, a kik éveken át rágják azt a silány kenyeret abban a reményben, hogy lesz egy kis előmenetelük, most a mikor meg volna hozzá az alkalom, ettől elüttessenek. Annál kevésbbé hiszem, hogy megfeleljen ez akár a miniszterelnök úr intencziójának, akár a közérdeknek, mert ennek háttere semmi egyéb, mint a bosszúnak az a szabad kielégítése, a melyet magának a főispán úr máskép venni nem tud. Még egyre akarnám a miniszterelnök úr figyelmét felhívni, nem interpelláezióban, mert ennek keretében erre a miniszterelnök úr nem tud feleletet adni. Hont, Liptó, Turócz és sok más egyéb vármegyében egész sora a visszaéléseknek történik. A t. miniszterelnök úr egyik erélyes megrovás után a másikban részesíti a megyéket, de azok, a kik az illető megyék élén állanak, a kik első vonalban felelősek a miniszterelnök urnak azért, hogy ilyen tarthatatlan állapotok vannak, azoknak a hajuk szála sem görbül meg; megmarad mindig a slendrián, a rossz adminisztráczió. Kérném a t. miniszterelnök urat, kegyeskednék Liptó vármegyére nézve is valamit tenni. A szerencsétlen főispán tarthatatlan állásban van ott. Belátja azt mindenki, saját maga is, s a t. kormány is, mert egy főispán, a ki szavazásoknál alig tud 160 tag közül 20—25 szavazatot összehozni, a kit minduntalan leszavaznak, és a ki ott mindig csak kellemetlen, és csak a közönség ellenszenvét kelti fel, az már a közbéke miatt is lehetetlen, hogy ott maradjon. Bármely perczben a legkellemetlenebb határozatokat vagyok képes provokálni a megyében, a kormányra nézve, nem azért, mert néppárti az a többség, hanem azért, mert még a kormánypártnak tetemes része is az ellenzékkel szavaz csak azért, hogy a főispánnak kellemetlenséget okozzon. Ez is különös egy eljárás volt tőle, hozzájárulni egy határozathoz és azután az egész ódiumot a megyére hárítani, azt gondolom, nem helyes. Hogyha az illető főispán úr talán bizalmas érintkezés révén cem ugyan velem, — mivel én nem érintkezem vele bizalmasan, — de talán valamelyik elvbarátommal érintkezésbe lépett volna, vagy ha a közgyűlésen azt mondotta volna: hiszen a főczél a bizalom kifejezése volt és nem a demonstráczió a t. miniszterelnök úr irányában, akkor talán módosítottam, vagy viszavontam volna azon indítványomat, és Liptómegye közönsége nem jutott volna abba kellemetlen helyzetbe, hogy a t. miniszterelnök úr megrója, és mi nem lettünk volna azon kellemetlen helyzetben, hogy demonstrálnunk kelljen ellene, holott a főispán ellen akartunk demonstrálni. Ezzel vagyok bátor beterjeszteni interpelláeziómat (olvassa): »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez. í. Igaz-e, hogy a miniszterelnök úr, mint belügyminiszter, Liptó vármegye közönségét azon határozata miatt, melylyel egyhangúlag alispánjának, Palugyai Gyulának, bizalmat szavazott, megrovásban részesítette? 2. Igaz-e, hogy a határozatot Kürthy Lajos főispán megfelebbezte ? 3. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak, hogy ez indítvány azért lett egyhangúlag elfogadva, mert Kürthy Lajos főispán maga sem talált benne kifogásolni valót, éa a közgyűlésen elfogadásra ajánlotta. 4. Az esetben, ha a főispán elnöklete alatt tartott hitelesítő közgyűlésen a jegyzőkönyv