Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

579. oraságos ülés 1900. május 16-án, szerdán. 191 tekinthető. Én méltánylóm a t. miniszter úr aggodalmát, hogy túlságos különbséget az osztrák és magyar adótétel közt nem akart tenni, mert megengedem, hogy akkor az a veszély forogna fenn, hogy a forgalmat elterelné a bécsi tőzsde felé. Miután azonban ettől a 10 filléres adótétel mellett aggódni nincs ok, s miután az egyenlő adótétel megállapítása helyes, s abból nagy dífferenczia nem származik a kétféle ügyletekre nézve, részemről ajánlom a 10 filléres adótétel elfogadását, tehát ugyanazt az indítványt, melyet Lévay Lajos t. barátom és Rakovszky István t. képviselőtársam megtettek. (Helyeslés.) Buzáth Ferencz jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Csak néhány szóval alkalmatlankodom, és pedig leginkább azért, hogy azok, kiket Matlekovits Sándor képviselő úr felszólalása netalán aggodalomba ejtene, meg ne tántorodjanak helyes meggyőződésükben. A tőzsdeadó jogosságáról a magyar parlamentben senkit sem kell meggyőznöm, mert nyitott ajtókat törnék be, csak egyetlenegy mozzanat az, melyet a t. ház szíves figyelmébe ajánlok ahhoz, a mit Sághy Gyula t. képviselőtársam egész helyesen elmondott. Nemcsak az, hogy nyolcz esztendő óta áll ugyan fenn Ausztriában a tőzsdeadó, de a budapesti börzére ezzel semmiféle ügyleteket sem tereltek, hanem az is tény ezenfelfll, hogy a magyar papíroknak a bécsi börzén sem használt a?, hogy nálunk nincs tőzsdeadó. Semmiféle okunk nem lehet tehát erre való hivatkozással az adó ezen felemelésétől tartózkodni. Azonban, hogy mindenki belássa, mennyire jogosult ez az adó s hogy ennek két fillérrel való felemelése is valóságos körösi szentelt viz, ahhoz képest, a mit a törvényhozásnak tulajdonképen tennie kellene: erre nézve csak annyit akarok felemlíteni, hogy azon üzleteknél, melyeket a tőzsdén kötnek, vagy beszéljünk világosabban, a tőzsdén kötött differencziális ügyle teknél, hol nyereségről van szó, a tőzsdeadónak az a nagy előnye van minden más adónem felett, hogy a nyerő félre nézve jóformán abban a pillanatban, mikor megköti az ügyletet, az adó a nyereségben megtérül, míg minden más ügyletnél az illető az adót, vagy az illetéket a saját vagyonából fizeti és örökre elveszti. Hogy egy konkrét esetet lásson a t. képviselőház, egy rövid példát fogok elmondani, mely a főváros ban nemrégiben történt. (Halljuk! Halljuk!) Hogy milyen villámgyorsasággal megy a tőzsdén a vagyonforgalom, a vagyonszerzés és az adórestiiuczió a nyereség által, erre egy igen eklatáns példa a következő. Nemrégiben egyszer a tőzsdén nagy hausse volt. Az egész városban szerteszaladtak az ágensek azzal, hogy a börzén most sokai lehet nyerni, mert hausse van. Szerencsétlenségére meghallotta ezt egy hentesmester, ki a vásárról hazament. Beállított tehát egy börzekereskedőhöz, — 900 forint volt a zsebében, a mit akkor a vásáron szerzett magának — és azt mondta, hallom, hogy ma a börzén nagy hausse van; és nyerni szeretnék magam is. Azt kérdi tőle erre az illető kereskedő, hogy mennyi pénze van? 900 forint, itt van. »Milyen papirt akar az úr venni ?« Nekem mindegy, akármilyent, csak nyerhessek rajta. »Jó lesz rimamurányi ?« »Igen, nekem az is jó.« Erre a kereskedő a telefonhoz lép, összekötteti magát és egy másodpercz múlva azt mondja: »Schon weg, már elvesztett a 900 forint.* (Derültség) Ugy-e, ennél az ügyletnél a 10 filléres adótétel nem valami magas adó. Ez a »schon weg< a börzén nagyon mindennapos és oly villámgyors, hogy mire az illető, a ki a depóját ott hagyta, még ki sem forJált az üzletből, már is »schon weg a depói. Ne tartózkodjék tehát attól a t. képviselőház, hogy a mit a kormány az ő első javaslatában érett megfontolás után helyesnek tartott, legalább ezt a 10 fillért szavazza meg. Azért ajánlom én Rakovszky István t. képviselő úrnak módosítváuyát, a mely azonos Lévay Lajos képviselő úréval, elfogadásra. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. (Helyeslés.) Módosítvány kettő adatván be, miután Lévay Lajos az általa idő szerint előbb beadott módosítvány tekintetében az elsőbbséget átengedte Rakovszky István t. képviselő úr módosítványának, én úgy fogom feltenni a kérdést, hogy elfögadja-e a ház a 9. §-t eredeti szövegében, szemben Rakovszky István t. képviselő úrnak, különben Lévay Lajos képviselő úréval azonos módosítványával. (Helyeslés.) Elfogadja-e a ház a 9. §-t, szemben Rakovszky István képviselő úr módosítványával ? (Nem!) A szöveget tehát a ház Rakovszky István t, képviselő úr módosítványával fogadja el. Lévay Lajos képviselő úr azonos módosítványa e szerint elintéztetett. Szilágyi Dezső.' A szavazás alatt nem akartam felszólalni; de mert itt történt valami, írre nézve óhajtok egy megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk/) Lévay Lajos képviselő úr kijelentette, hogy ő bizonyos elsőbbséget, a melyet kétes, hogy birt-e, vagy sem, átenged Rakovszky István képviselő úrnak. (Mozgás.) Vagy bírta Lévay Lajos képviselő úr az elsőbbséget, akkor nem diszponálhat abszolúte, vagy nem birta azt, akkor természetesen még kevésbbé diszponálhat, (Derültség.) mert a szabályok megszabják, hogy az indítványok, módosítványok milyen rendben kerüljenek szavazásra. Diszponálás! joga ennélfogva a képviselő úrnak nincs. (Derültség) Ez az, a mit óhajtottam megjegyezni, különben a