Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

579. országos ülés 1900, ». május 16-án, szerdán. 181 nak, hogy a törvényhozás az értékpapír-forgalmi adót meg fogja szavazói konzequenczia czínién és a logika nevében. A t. miniszter úr logikátlanság czímén még egy igen súlyos váddal illetett. Azt mondja, — nem tudom honnan veszi ezt és csak logikátlanságnak nevezi, én pedig a t. miniszter úrnak a nyilatkozatát illoyálisnak mondom, —azt mondja a t. miniszter úr, hogy szemére vetettem, hogy a javaslat nincsen statisztikai adatokkal felszerelve, pedig ha fel lett volna szerelve, akkor más adatokat kértem volna, A t. miniszter úrnak lehet ez egyéni nézete, de mint miniszternek ezt velem, mint függetlenségi képviselővel szemben, nincs joga állítani. Magam vagyok hivatott bírája annak, mily f dótokat kérjek, hogy meggyőződésemet irányítsam. A t. miniszter úrnak nincs joga kifogásolni, hogy az ellenzék bármely tagja, bármily adatot kivan, mert az illető tudja legjobban, és erre nézve csak magának és lelkiismeretének felelős, hogy mi képes az ő meggyőződését elhatározásra vezetni. Tudom, hogy mire czélzott. Mikor a boldog emlékezetű quótavitát folytattuk, a statisztikai adatokat, a melyeket a t. miniszter úr és a kormány rendelkezésünkre bocsátott azért, hogy ne lássuk az egész igazságot, nem tartottuk teljeseknek, nem tartottuk elegendőknek; de meg is mondtuk, hogy miért. Méltóztassék a naplónak illető kötetét elővenni, hol a statisztikai adatok szükségességét kimutattuk, és méltóztassék négy szem közt egyenként megkérdezni a túloldalon levő t. képvieelő urakat, hányan lesznek, a kik azt mondják, hogy bizony jól ismerjük ezeket. Erre czélozva,"a t. miniszter úrnak nem volt joga ezt állítani; mert ennél a javaslatnál statisztikai adatok nincsenek. Mikor én felsoroltam a statisztikai anyagot, a pénzügyminiszter úr háta mögött ülő törvényszerkesztő úr szükségesnek látta, hogy adataim helyességét ellenőrizze. Áz az adatcsomó sem volt közölve, és joggal mondhattam tehát, hogy a javaslat nincs felszereíve statisztikai adatokkal, pedig szükség van azokra, és nem is állíthatta a miniszter úr jogosan, hogy adatok létében én még több adatot akartam volna, mert prófétai ihlettsége a t. miniszter úrnak tudtommal nincs! Leszkay.,Gyula: Lukács próféta! Barta Ödön: Azt állítja a t. miniszter Úr,. — és ezt szintén logikátlanságnak mondja, pedig ha igaz volna, kazafiatlanság volna, — azt állítja, hogy én az egyenlő teherviselés elvének alapján állok, azt hirdetem, és az ingó tőkét még sem akarom megadóztatni. Engedjen meg a t. miniszter úr, de az o igazságszeretete talán mégis parancsolni fogja, hogy ezt a vádat helyreigazítsa. Ez nem volna logikátlanság, hanem egyrészről elvtagadás, másrészről hűtlenség ama párt zászlója iránt, a melyhez állottam, a melyhez meggyőződésem fííz, és a melyért küzdök, a mióta gondolkozásomat ismerem, de hűtlenség volna ez a parlamenti illendőség ellen is. Mert. minő fogalma volna annak a parlamenti illendőségről, a ki az egyenlő megadóztatás elvét hirdeti, ennek hirdetésére igénybe veszi a ház türelmét, de egyenesen szembe száll ezzel az eszmével, a mikor első alkalom van arra, hogy azt érvényesítse? Mikor mondtam én azt, hogy az ingó tőkét nem akarom megadóztatni? Ha t. miniszter úr csak hajszálnyival ment volna tovább beszédem megfigyelésében, megtudhatta volna, hogy én azért kifogásolom a javaslatot, mert nem adóztatja meg a tőkét kell"en. Azért kifogásolom, mert nem alkalmas arra, hogy az elvi alapon folytatott küzdelmünk tárgyát képező tőzsdeadó megvalósításának tekintsük. Azt mondtam : tőzsdeadót kivan ok, nem pedig azt, hogy az ingó tőkét akarom kivonni az adóztatás alól. Meggyőződésem volt és meggyőződésem ma is, hogy ez a javaslat, a mely előttünk fekszik, az ingó tőke megadóztatására alkalmas eszközt nem képez, legalább semmiesetre sem oly mértékben, mint mi óhajtjuk. Ebben nincs logikátlanság, hanem ez az én részemről konzequens magatartás; a t. pénzügyminiszter úr pedig ebben engem legalább is alaposan félreértett. És most végezek a félreértésekkel, a mikor a t. pénzügyminiszter úriak egy nem szerencsésen megválasztott támadó-pontjával foglalkozom. Azt állítja a t. pénzügyminiszter úr: nem helyes, sőt azt mondja : nem is megengedett dolog, hogy a pénzügyi bizottságban elejtett egy nyilatkozatát itt a ház plénuma elé állítsuk. Lukács László pénzügyminiszter: így állítsuk! Barta Ödön: Szívesen veszem a rektifikácziót, nem akarok ferdíteni, tehát így állítsuk. Most nézzük meg, hogy én mit mondottan. Én azt állítottam, hogy mindazok az okok, a melyek miatt eddig a t. pénzügy miniszter úr ezt a javaslatot be nem terjesztette, részint megszülitek már régebben, másrészt a legfőbb, tudniillik a gazdasági válság mint'halasztó ok mais fennáll, még pedig súlyosabb mérvben. Az én konklúzióm a következő volt: nem marad tehát egyéb ok hátra, a mely a t. miniszter urat irányíthatta, mint az az egy, a melyet a pénzügyi bizottságban mondott, hogy tudniillik ez a javaslat azt a czélt szolgálja, — szó szerint idézem, itt vannak nálam akkori fel jegyzésűim, — hogy az agitáczió megszűnjék, mert az többet' árt a tőzsdének, mint a mennyit ezen adó ártani fog. Ott nincsenek gyorsírói feljegyzések, de vannak hiteles feljegyzések, mert senkinek sem áll érdekében egyes nyilatkozatokat elferdítve feljegyezni. Én nem tudtam, hogy valaha alkal-