Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-579

182 579. oraiágos ülés 1900, május lfl-áu, szerdán. main lesz még erre rátérni. Nos, ezzel szemben tegnap azt mondottam: mindazok az okok nem lévén meg, ez az egyetlen ok marad, ebből az okból pedig, tudniillik azon czéiból, hogy az agitáczió megszűnjék, — absztrakté odaállítva,— adótörvényt behozni nem szabad így, ebben a pontban, találkozott a pénzügyminiszter úr argumentáeziója Polónyi Géza t. képviselőtársam argumentáczi ójával. Én nem azt á]!ít(?ttam, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam czáfolt, hogy az agitáeziónak a törvényhozásra való hatása illegális, sőt ellenkezőleg, mikor mi, kik ezen párthoz tartozunk, Magyarország függetlenségének teljes helyreállításáért küzdünk, ez oly agitáczió, melynek illegális voltát a túloldalról igen sokan hangoztatták, de a mit a magyar nép józan része sohasem fog elhinni. Alkotmányjogi szempontból igenis, elismerem, sőt követelem, hogy a nagy közvélemény megnyilatkozásának elhatározó befolyása legyen a törvényhozásra is. Én azt állítottam, hogy abból a czéizatból, hogy egy agitáczió megszűnjék, adókat behozni nem szabad, ehhez más okok is kellenek, ezeket a más okokat a miniszter úr nem sorolván fel, de ha felsorolta volna is, nem merítvén ki, minthogy én azokkal az okokkal egyáltalában nem vagyok kibékülve, állítottam, hogy ezt az irányzatos argumentácziót nem tartom helyesnek. Most legyen szabad a diszkréczió kérdéséhez néhány szót szólanom. A t. miniszter úr milyen nézetben van a maga nyilatkozatairól? Én a t. pénzügyminiszter úr személyében a pénzügyi bizottságban épúgy, mint a törvényhozás termében Magyarország pénzügyi kormányának fejét látom, ét! oly fontosságot tulajdonítok minden szavának, hogy nemcsak feljegyzésre, hanem diskuszszióra érdemesnek is tartom. A pénzügyi bizottságot pedig nem tartom egy bizalmas társaságnak, hanem oly fórumnak ismerem, mely a törvényhozás egyik legfontosabb, legnehezebb feladatát vau hivatva teljesíteni, a kormánynak a pénzügyi törvényhozás előkészítésére és az adminisztráczióra vonatkozó intézkedéseit előzetesen bírálni. Ha most a t. pénzügyminiszter úr abban a bizottságban egy nyilatkozatot tesz, és én arra hivatkozom: ezért engem indiszkréezióval vádolni nincs sem joga, sem oka. A t. pénzügyminiszter úr nagyon rossz szolgálatot tenne önmagának, és a pénzügyi kormánynak különösen, ha a pénzügyi bizottságot olyannak akarná feltüntetni, a mely csak bizalmas jellegű" diskuszsziókal folytat. A pénzügyi bizottság határozati javaslatai irányadók sok tekintetben, s azért én a pénzügyi bizottságban elmondottakat solia nem tartom olyanoknak, a melyek, a ház pléuuuiábaii megvitatás tárgyát ne képezhetnék. Sőt, volt eset, hogy a mikor a t. pénzügyminiszter úr s a t. miniszterelnök úr is a pénzügyi bizottságban úgy akart adatokat közölni, hogy azokra nézve diszkrécziót kér, mi tiltakoztunk ez ellen, s azt mondtuk, hogy azon adatokat, melyeket ott közöl, nem velünk, hanem az országgal közli, és hogy azok diszkréczió tárgyát nem képezhetik. Hogy mit jelent a diszkréczió, és hogy milyen szomorú hatású az, nagyon jól láttuk, a mikor a 30 milliós póthitel kérdésében szoros diszkréczióval, zárt ajtók mögött és nem tudom, miféle garancziákkal intézték el azt a kérdést, a melyet nyilvánosan, vádtárgyalás alakjában kellett volna elintézni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én értem, s most is konstatálom, hogy\ a t. miniszter úrnak igen nehéz helyzete volt megvédelmezni egy fél álláspontot mert az egész álláspontra ráhelyezkedni sem neki, sem a vele együtt működő kormánynak bátorsága nem volt, a mint azt nemcsak én, hanem a többi felszólalt s velem egy állásponton álló t. képviselőtársaim bőségesen kimutatták. Nem volt bátorsága a t. miniszter úrn ik az árútőzsde megadóztatáshoz, sem ahhoz, hogy a tőzsdeadó behozatalát inaugurálja, hanem csak az értékpapirforgalmiadót akarja behozni, olyan adót, a melyre nézve fen tartom azt, a mit mondtam, — mert más jellemzést nem is mondhatok rá, — hogy se hús, se hal. T. képviselőház! Ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni s az egész kérdést elintézettnek tekin'em a magam részéről. Csak arra kérem a t. miniszter urat, legyen annyi türelemmel az ellenzéki szónokok iránt, hogyha azoktól a szakszerű képességet vitatja is el, legalább az én csekély személyemre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy nekem már nagyon nehéz a logikából leczkét vennem abban a korban, a mikor az embernek már meggyökeresedett eszejárása van, és nagyon nehéz azt alkalom adtán így, vagy amúgy irányítani. Nagyon örülnék, ha szakszerűség tekintetében bármikor is megközelíthetném a t. miniszter urat, de logika dolgában éljen meg mindegyikünk a maga logikájával. Rakovszky István t. képviselőtársam zárszavában meglehetősen hosszasan foglalkozik velem. Én azonban nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, s azért csak egész röviden egy pár megjegyzést teszek szavaira. Rakovszky István t. képviselőtársam, —- lehet, hogy az én kifejezéseim hiányossága, vagy talán előadásom fogyatékossága miatt, — engem sok tekintetben félreértett; az azonban nem is fontos, hogy a részletekben egyetértsünk, mert azért a czél felé mégis törekedhettünk együttesen. A hol arról lesz szó, hogy a nép nagy rétegei anyagi terheinek könnyítése végett, a teher-