Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-579
180 5 ?9. országos ülés 19( mástól, mint egy kínai fal, a mely kínai falat azonban ő építette, nem én, ő' tartja fenn, nem én és ő tatarozza, nem én. A másik pedig a logika. Mert a logikát sokféleképen lehet bírálni. Minden ember egyénileg a maga logikáját tartja a leghelyesebbnek, és ezen individuális tulajdonságot én tőlem se tessék elvitatni. A logikátlanság vádját hamarébb tudnám bebizonyítani a t. pénzügyminiszter úrral szemben, mostani álláspontomon, mint a hogy ö azt ellenem bebizonyította. Meg is fogom ezt kísérelni. A logikátlanságot a t. pénzügyminiszter űr az én felszólalásomban és argumentácziómban ott vélte megtalálni, hogy a kiindulási alap és a konklúzió nem áll összefüggésben és ezt nekem öt kemény pontozatban veti a szememre. Először azt mondja, hogy azért fogadom el általában a javaslatot, hogy részleteiben megtagadhassam. Logikátlanság tőlem, — úgymond, — hogy szemére vetem a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy a kedvezőbb viszonyok idejében nem terjesztette be a javaslatot és most mégis elhalasztani indítványt teszek ; tehát vádolom a balasztósért és mégis újabb halasztást akarok. A harmadik pontban azt mondja, hogy azzal vádolom, hogy nincsenek kellő statisztikai adatok mellékelve, pedig ha akármennyit mellékelt volna is, én még mindig többet kértem volna. A negyedik pontban azt mondja, hogy az egyenlő teherviselés elvét hangoztatom és követelem, de az ingó tőkét nem akarom megadóztatni. És végre az ötödik pontban megrójja az én logikámmal kapcsolatban azon eljárásomat, hogy a bizottságban tett nyilatkozatát itt reprodukáltam. Bocsánatot kérek, t. ház, nem azért, hogy személyes ügyemet elintézzem, nem is # ezen a czítnen szólalok fel ; de felszólalok azért, hogy tisztázzam a helyzetet oly kérdésekben, a melyekben pártom részéről senkisem szólalt fel, csak csekélységem és így az általam előadóit érvek tekintetében, a melyeket logikátíansággal vádolt a t. miniszter úr, a logikátlanságnak vádja pártom tagjaira is háramlik, a kik azonosították magukat- álláspontommal. Nem azért fogadtam el, — a t. miniszter úr jól tudja, — a javaslatot általánosságban, hogy azt részleteiben visszautasíthassam. Hiszen ebben nemcsak logika nem volna, hanem talán más egyéb tünet volna feltalálható. Hiszen nem kellett volna általánosságban elfogadnunk azért, hogy a részleteiben visszautasítsuk, mert sokkal könynyebb lett volna visszautasítani a javaslatot általánosságban és részleteiben. Megokoltam és a konzequenczia alapján elmondtam, hogy elfogadom a javaslatot általánosságban, mert olyaunak tartom, mint a mely első lépésnek tekintendő a tőzsde megadóztatására irányuló elvi álláspontunk elismerésével. Mint ilyen ellen nem foglali. május 10-án, szerdán. tam állást; de kijelentettem, hogy a javaslat nem felel meg a tőzsdeadó tiszta és teljes fogalmának, tehát nem vagyok abban a helyzetben hogy a javaslatot részleteiben is megszavazzam. Hogy ebben hol van a logikátlanság, azt nem tudom, a t. miniszter úr nem magyarázta meg, csak oda vetette. A másik egészen téves állítása a t. miniszter úrnak az, hogy szemrehányást tettem volna neki azért, mert nem terjesztette be a javaslatot a kedvezőbb gazdasági viszonyok között, és ezt mostanáig halasztotta. Előadtam sorrendben és bonczoltam a saját indokolásából azon okokat, a melyeket a t. pénzügyminiszter úr az ország elé terjesztett annak megokolására, hogy miért nem terjesztette be eddig a tőzsdeadó-javaslatot. Ezek közt egyik ok az volt, hogy Ausztriában nem volt tőzsdeadó. Ez az ok megszűnt. A második ok, hogy nem volt leszámolási irodánk. Ez az ok is megszűnt. A harmadik ok az volt, hogy mikor már leszámolási irodánk volt, akkor ennek a leszámolási irodának a működési képesség-e még nem volt kipróbálva. Azután jött 1897-ben a gazdasági válság. Tehát mindezen okok miatt nem terjeszthette be a javaslatot. Méltóztassanak figyelemmel kisérni szavaimat. Én azt mondtam, hogy mindezen okok helyesek, elismerem azoknak helyességét, csak a t. miniszter úrnak a konklúzióját nem tartom helyesnek, nem mondtam, hogy nem tartom logikusnak. A személye iránti tisztelet nem engedte, hogy így jelezzem, hanem azt mondtam, hogy ha a gazdasági válságelég ok volt arra, hogy 1894-től kezdve, mióta az elszámolási iroda működik, 1899-ig be ne terjeszsze a javaslatot, kérdeztem, hogy ez a gazdasági válság megszűnt- e most már ? És hogyha nem szűnt meg; hát most kérdem a logika nevében a t. pénzügyminiszter úrtól, miért terjesztette be a javaslatot most, mikor ugyanazok az okok nemcsak fennállannk, hanem a t. miniszter úr nyilatkozata szerint még súlyosabbak és nehezebbek, mint voltak és sokkal több ok szól a mellett, hogy azt a konzequencziát vonja le az előzményekből, a melyet említettem? Ebben, t. miniszter úr, én a törvényhozásnak logikáját ópúgy nem tudom feltalálni, mint a törvényhozásnak abban a tényében, melyben az oroszlánrész a t. kormányt illeti, hogy ezen úgynevezett értékpapír-forgalmi adó, de tőzsdeadónak nevezett jövedelem a költségvetésbe már be van iktatva, számszerűleg el is van számolva fedezetképen, még mielőtt ez a javaslat a házban tárgyaltatott volna és a törvényhozás és a kormány tudta volna azt, hogy a ház többsége el fog-e fogadni ilyen javaslatot. Egészen olyan jelleggel bir most ez a javaslat, mint a mely ellen olyau nagyon küzdöttünk, tudniillik a Tisza-féle ex-lex törvény. Beiktatták, előre biztosították maguk-
