Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 190O. május lö-én, kedden. j 7 j igazságtalanságot az adott viszonyokra és a fenforgó körülményekre való tekintettel megállapított mértékig orvosoljuk, akkor azt hiszem, nem lehet elvitatni, hogy ezen törvényjavaslatnak szocziálpolitikai jelentősége is van. (Helyeslés jobbfelél) Az egyik kifogás, a mely a törvényjavaslat ellen emeltetik, az, hogy nem vonja be az áruforgalmat is a megadóztatás körébe. Sokáig tanácskoztunk és gondolkoztunk azon, vájjon indokolt volna-e az áruforgalmat is megadóztatni. És épen a mi speeziális viszonyainkra való tekintettel, arra az eredményre jutottam, hogy ha talán nem is minden tekintetben kifogástalan ez az eljárás, de egészben véve mégis helyesebb, ha az árúforgalmat ez alkalommal figyelmen kivííl hagyjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyrészről ugyanis nem lehet kétségbe vonni, a mit az indokolás is mond, hogy normális viszonyok között az árúforgalomban rejlő vagyoni erő hasonlíthatatlanul csekélyebb, mint az, a mely s»z értékpapír-forgalomban jelentkezik. De igen fontos körülmény az, hogy rendkívüli nehéz, bosszantó és aprólékos intézkedések nélkül nem lehet konstatálni azt, hogy melyik ügylet folyik az illetőnek hivatásából és természetszerű foglalkozásából és melyik a spekulácziónális természetű. Pedig a határvonalat itt kell megállapítani, mert senkisem kívánhatja, hogy a hivatásszertíleg ilyen ügyletekkel foglalkozók is alávettessenek ennek az adónak, mint az más államokban sem történik, a hol pedig a legmesszebb menő intézkedések vannak e tekintetben életbeléptetve. Ezen fontos kritériumok felállítása nélkui, a mi pedig alig lehetséges, két eshetőség következhetik í>e; vagy megadóztatjuk azokat is, a kiket nem akarunk adóval érinteni, a kik az ő harmadosztályú kereseti adójukkal elég súlyosan adóznak, vagy pedig, ha enyhébb intézkedéseket veszünk fel, alkalmat szolgáltatunk a törvény kijátszására. Sem az egyik, sem a másik czél nem olyan, mely megérdemelte volna, hogy ezért felvegyük ezen intézkedést, Azt méltóztatott mondani, hogy az adó kulcsa alacsony és hogy ennek következtében azok a financziális várakozások, a melyek e törvényjavaslathoz kötve vannak, nem fognak beteljesedni. Hát, t. ház, tagadhatatlan, hogy az az adótétel, melyet itt proponálunk, sokkal csekélyebb, mint akár a franczia, akár a német adótétel. De hiszen mi nem is hasonlíthatjuk a mi viszonyainkat azon államok viszonyaihoz. Távol vagyunk attól a vagyonosságtól és a mi börzénk igen csekély forgalmú ahhoz képest, a milyen azon hatalmas és vagyonos államoké. Mi tehát egyáltalában nem mérkőzhetünk e tekintetben velük, és nem hasonlíthatjuk viszonyainkat azokéhoz. Reánk nézve mérvadónak kellett lennie annak, hogy magasabb és súlyosabb adót ne állapítsunk meg, mint a mennyi a velünk szoros összeköttetésben álló Ausztriában van. És hiába perhorreszkálja Rakovszky István t. képviselő úr az Ausztriára való hivatkozást; bármennyire tiltakozzunk is ellene, nem fogunk attól szabadulni, mert a viszonyok nem engedik, hogy mi figyelmen kivűl hagyjuk Ausztria viszonyait. Ennélfogva lett megállapítva az adótétel úgy, a mint javaslatba hoztam. Az, hogy a pénzügyi bizottság leszállította, akaratom ellenére történt; de természetesen a pénzügyi bizottság határozata előtt kénytelen voltam meghajolni. Már most a mi a financziális eredményt illeti, nem vonom kétségbe, hogy az, a mit a költségvetésben prelimináltam, nem fog bekövetkezni. Mert fájdalom, mióta a preliminárét összeállítottam, azóta is tetemesen csökkent a börzei forgalom. A prelimináré adatai egészen megbízhatók voltak, a mennyiben konstatálva volt, hogy 1897-ben éií 1898-b leszámolási kötések száma az 1,300.000-et meghaladta évenként. Én ebből leszámítoltam százezret; számítottam tehát i,200.0Q0-et, és miután az egyes költségek átlagos árát 12.000 koronával, 6000 forinttal vettem fel, így állott elő eredményül 360.000 korona, illetőleg ennek fele, 180.000 korona. Nem vonom kétségbe, hogy ez az összeg sem fog befolyni, nem csak azért, mert úgy volt kontemplálva, hogy ez a törvény az év elején lépjen életbe, de mert azóta is újabb hanyatlás állott be. Míg ugyanis a múlt év első negyedében volt 503.027 kötés, addig a folyó év első negyedében volt 297.629 kötés. Tehát majdnem a felével csökkent a forgalom. De nemcsak nálunk van ez így. így van ez Ausztriában is, a hol a múlt év első negyedében 645.000 korona volt a tőzsdeadó eredménye, a jelen év első negyedében 309,000 korona volt. Tehát itt is 50°/o a csökkenés. Ily körülmények közt méltán fel lehetett vetni azt a kérdést, hogy vájjon időszeríí-e most ezen törvényjavaslat tárgyalása és ez adó életbeléptetése. Megvallom, t. ház, sokáig haboztam, mert ez a visszafelé haladó proczesszus a tőzsdén nem ma kezdődött, hanem régebben ; sokáig haboztam, vájjon lehet-e ezt az intézkedést most megtenni. De miután meggyőződtem egyrészről, hogy, fájdalom, a legközelebbi időben alig van kilátás arra, hogy a viszonyok javuljanak, és miután másrészről be van illesztve bizonyos összeg, a melynek ebből az adóból be kell folynia, és a költségvetés már törvéuyerőre emelkedett: ennél fogva bizonyos mértékig törvényi kötelezettséggé vált reám nézve ennek az intézkedésnek megtétele, a mely tekintettel az adó mérsékelt, enyhe voltára, azt hiszem, hogy különösebb hatással a forgalomra nem lesz. Ezek után, t. képviselőház, még csak néhány 22*