Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
Í72 578. országos ttíés 1900, i. május 15-én, kedden. dologra kívánok reflektálni, a melyekre nézve részben határozati javaslat is nyújtatott be, tudniillik a kötjegy-kényszerre, a leszámolási kényszerre, és a pereíhetőség kérdésére. Ami a kötjegykényszert illeti, ennek egyedüli ezélja nem lehet más, mint az, hogy biztosítsuk az államnak, hogy az az adó, a mely ki van vetve, a mely fizetendő, tényleg be is fog fizettetni, hogy tehát lehetetlenné tegyük a kibúvást a megadóztatás alól. Elismerem, hogy ez tökéletesebb forma, és ha az itteni szokások és megállapodott viszonyok ezzel nem alteráltatnának túlságosan, nem is vonakodtam volna ezt az intézkedést proponálni. De épen azért, mert nem akarom a létező viszonyokat túlságos mértékben felzavarni, (Helyeslés.) megelégedtem azzal, hogy igen szigorú büntetéseket vettem föl a törvénybe, és azt gondolom, hogy ezeknek a szigorú büntetéseknek meg lesz ugyanaz a hatásuk, amennyi ben csekély előny kedvéért senkisem teszi ki magát azoknak az igazán szigorú büntetéseknek, a melyek a törvényben minden visszaélés esetére raeg vannak állapítva. A leszámolási kényszer szintén oly kérdés a mely megfontolás tárgyát képezte, képezhette és kétségtelenül képezheti ma is, de ez még sokkal nagyobb mérvű változtatásokat involvál, mint a kötjegykényszer. A leszámolási kényszer azon üzletek egy részére, a melyek a tőzsdén köttetnek, úgyis meg van állapítva a tőzsdei ügyrendben ; már most ezt kiterjeszteni minden egyesre, kiterjeszteni azokra az ügyletekre, a melyeket a tőzsdén kivtíl kötnek, és ezt kötelezővé tenni a magánosokra is: oly zaklatás volna, a melyet ha bevettem volna a törvényjavaslatba, meg vagyok győződve, hogy épen az ellenzék részéről emeltek volna ez ellen kifogást, (Mozgás a baloldalon.) A mi a pereíhetőség kérdését illeti, ha jól fogtam fel t. képviselőtársaim felszólalását, a pereíhetőség megvonását nem minden üzletre, hanem csak a fedezetlen határidőüzletre, vagy a diíferencziális üzletekre kívánják kimondani. Ez nagyon kényes kérdés, a mely körül pro és kontra igen erős viták folytak, és a gyakorlat a mellett döntött, hogy a pereíhetőség megvonása, végeredményben sokkal rosszabb, mint az ellenkező. (Helyeslés a jobb- és baloldalon) Ha tudniillik az illető könnyelmű játékos tudja, hogy akármiuö üzleteket köt, akármennyire túlmegy saját vagyoni erején, őt nem fogják perelhetni, ésbirói úton nem lehet majd kényszeríteni: méltóztassék elhinni, ez a játékszenvedélyt, mely az emberi természetben különben is meg van (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) óriást mértékben fokozza. A tapasztalat bizonyította, úgy hogy a párisi, mint a bécsi börze-krizisekefc épen ez a körülmény tette sokkal nagyobb mértékben pusztítókká. Ennek az lett a következménye, hogy az ausztriai törvényhozás mindjárt akkor a börzeválság után, 1875-ben, belátván épen ezt a körülményt, a pereibetőséget kiterjesztette mindezekre az üzletekre, melyekre azelőtt nem volt kiterjesztve és ezt beiktatta a törvénybe. A tapasztalás ezt mutatja és ép ezért — ez az én egyéni meggyőződésem, — veszélyeket rejtene magában ezen intézkedésnek elfogadása. De bármiként álljon is a dolog elméletileg, gyakorlatilag ezt a kérdést ezen törvényjavaslat keretében semmiesetre sem lehet megoldani. {Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ez egy proczesszuális kérdés, a melyhez a pénzügyminiszternek semmi joga és semmi köze nincs. Ha vannak a tőzsdének kinövései, visszásságai — a melyekről nem akarok beszélni, a melyek nem is az én hatáskörömhöz tartoznak, — meg vagyok győződve, hogy t. barátaim, a kereskedelmi és igazságügyi miniszter urak, kiknek köréhez tartozik ezen kérdések szabályozása, meg fogják tenni a kezdeményezést a t. ház előtt olyan irányban, a milyenben szükségesnek tartják és akkor, mikor ennek szüksége fenn fog forogni. Erre való tekintettel, miután, a mint kifejtettem, az árúforgalomnak megadóztatását az előadott okoknál fogva nem tartom indokoltnak, és mintán másrészről a tőzsde rendszabályozása egyáltalában nem tartozik az én hatáskörömhöz, kérnem kell a t, házat, hogy az erre vonatkozó határozati javaslatokat mellőzni méltóztassék, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök I Az előadó úr szólni nem kívánván, szó illeti.még az egyik határozati javaslat benyújtóját, Rakovszky István képviselő urat. Ma kivan a képviselő úr zárszavával "élni, vagy holnap ? Rakovszky István s Holnap ! Elnök s Akkor a holnapi ülésre nézve vau szerencsém a t, háznak, javaslatot tenni. Először az értékpapirforgalmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását méltóztassék kitűzni napirendre, azután pedig a kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatát Budapest székes főváros területén új királyi zálogházi palota emeléséről. Az ülés 10 órakor fog kezdődni. Elfogadja a ház ? (Igen !) Ezt határozatkép kijelentem és az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 2 órakor.)
