Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
170 578. országos ölés 1900. május 15-éii, kedden. Lukács László pénzügyminiszter: Hát, t. ház. az eredeti törvényjavaslatban ez nem volt felemlítve, miután önként értetődőnek tekintettük, hogy a lombard-üzletek mm tartoznak az adóköteles ügyletek közé. A pénzügyi bizottság azonban szükségesnek tartotta, hogy ez szintén felsoroltassék. Én, részemről, nem láttam ebben semmi kifogásolni valót, mert a kormány eredeti inteneziója szintén az volt, hogy a forgalmi adó ezekre az ügyletekre ne terjesztessék ki, és pedig egyszerűen azon oknál fogva, mert hiszen azok mint kölesön-iigyletek úgy is második fokozatú bélyegilleték alá esnek, a mely, minthogy 1000 forint után 3 forint 76 krajezár jár, hasonlíthatatlanul nagyobb, mint az az adó, a melyről itt sző van. A mi a díj-ügyleteket illeti, azt mondja a t. képviselő úr, hogy ezek ki fogják vonni magukat a megadóztatás alól, ha abawlonáltatnak. Hát épen azért foglaltatik az a megszorítás a törvényjavaslatban, hogy csak akkor adómentes a díjügylet, ha az abandouálás ugyanazon napon történik meg. Ha később történik meg, akkor természetesen a megadóztatott ügyletek közé fog tartozni. A mi végűi a fiumei tőzsdét illeti, — ezt csak mellékesen kivánom megjegyezni, — bizonyosan kikerülte a t. képviselő úr figyelmét az, hogy ott létesült ugyan egy tőzsde, de mintán tőzsdéket felállítani lehet ugyan rendeletileg, azonban életet önteni beléjök kormányintézkedésekkel alig lehet, (Igás! Úgy van!) az ottani tőzsde bizony mindeddig nem igen mutat fel valami örvendetest. Ezek után méltóztassék megengedni, t. ház, hogy áttérjek Rakovszky István t. képviselő úr tegnapi beszédjére, a melyre teendő reflexióim során lesz alkalmam a mai t. szónokok egyikmásik kérdésével, illetőleg indítványával is foglalkozni. Rakovszky István képviselő úr abból az alaptételből indult ki, miszerint az értékforgalmi, vagy tőzsdeadó behozatala nem reakezionárius intézkedés. Tökéletesen egyetértek e tekintetben a t. képviselő úrral, és biztosíthatom a t. házat, hogy abban az esetben, ha arról lettem volna meggyőződve, hogy ez az intézkedés reakezionárius természetű, nem hoztam volna be ezt a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mert reakezionárius intézkedéseknek javaslatba hozatala nem illeszthető be azon programm keretébe, a melynek alapján a jelen kormány áll. (Élénk helyeslés johbfelől.) Azonban, t. ház, a tőzsdeadó behozatala csak addig nem reakezionárius intézkedés, a míg el nem téveszti azt a természetszerű feladatot, a melynek megoldására hivatva van, míg ha annak intézkedéseiben túlhajtásokba és túlzásokba megyünk, akkor az igenis veszedelmes és káros reakezionárius intézkedéssé válik. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Másrészről, t. ház, ha mi, illetőleg a kormány, ennek a javaslatnak megalkotásánál abszolúte nem is kívántunk semmiféle reakezionárius intézkedést tenni, épúgy tiltakoznom kell azon felfogás ellen is, a melynek a t. képviselő úr kifejezést adott akkor, a midőn azt mondta, hogy Magyarországon nem a törvény szabályozza a tőzsdét, hanem a tőzsde irányítja a törvényhozás működését. Hát legyen meggyőződve a t képviselő úr, hogy, ha a tőzsde irányítaná a törvényhozás és a kormány működését, akkor ez a törvényjavaslat ma nem volna itt tárgyalás alatt. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mert én elhiszem, hogy a t. képviselő úr megjelent a tőzsdén, és ott neki valaki azt mondta, hogy ez az egész törvényjavaslat egy nagy fiaskóval fog végződni, de higyje el nekem a t. képviselő úr, hogy a ki így nyilatkozott, azt nem az az aggály bántotta, mintha igen enyhék volnának ezen törvény intézkedései, (Élénk helyeslés és derültség johbfelől.) hanem bizonyára sokkal inkább szerette volna, ha ez a törvényjavaslat egyáltalában nem született volna meg. Tehát ha egyrészről nem engedtünk reakezionárius befolyásoknak, másrészről nem engedtünk olyan befolyásoknak sem, a melyek egyáltalában perhorreszkálják a tőzsdeadó behozatalát. Azt hiszem, hogy a helyes középúton indultunk el és haladtunk; és ha a t. képviselőház tagjai ezen törvényjavaslat intézkedéseit higgadtan és sine ira et studio fogják mérlegelni, meg vagyok győződve, ők is el fogják ismerni, hogy a helyes út és a helyes mérték az, a melyet ebben a törvényjavaslatban megtartottunk. Felhozatott itt, hogy micsodaszocziálpolitikai jelentősége van ennek a törvényjavaslatnak. Ha valaki a szocziálpolitikai momentumokat abban keresi, hogy ezzel az adótörvényjavaslattal a tőzsdét megreformáljuk, annak netán létező kinövéseit keressük, az embereket megjavítsuk, hibáikat korrigáljuk, akkor bizonyára ezzel a törvényjavaslattal ilyen eredményeket uem fogunk elérni, mert az nem képezi sem feladatát, sem czélját egy ilyen törvényjavaslatnak. Mindamellett én azt hiszem, hogy azért a szocziálpolitikai momentum még nem hiányzik ebből a javaslatból. Mert ha mi akkor, a mikor látjuk, hogy az ingatlan vagyon igen tetemesen meg van adóztatva, mikor látjuk, hogy kénytelenek voltunk a legközelebbi múltban fogyasztási adóinkat tetemesen felemelni, s míg az ingatlan vagyon forgalma igen nagy illetékeknek van alávetve, addig az ingó értékek forgalma, ha nem is teljesen adómentes, mert hiszen bizonyos adó ma is érinti, de aránytalanul kevés terhet visel; ha mi akkor elhatározzuk magánkat, hogy ezen
