Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-578
55S. országos öléé 1900. májas 15-én, kedden. 169 egészen találóak voltak, és épen azért én csak ismétlésekbe bocsátkozhatnám, ha mindezeket a dolgokat újból el akarnám mondani; másrészről pedig azért sem, mert olyan sajátságos logikával találkoztam a t. képviselő úr beszédében, annak kiindulási pontjában és konklúzióiban, hogy, megvallom, nem vagyok képes egészen nyomon követni ezt a logikát; mert a t. képviselő úr általánosságban elfogadja a javaslatot, csak azért, hogy azután a részletekben megtagadhassa annak elfogadását; (Derültség jobbfelől.) szemrehányást tesz nekem, hogy akkor, a mikor kedvezőbbek voltak a tőzsdei viszonyok, nem terjesztettem be a javaslatot; ennek daczára most elhalasztási indítványt tesz, vagyis azt tartaná helyesnek, ha most újból elhalasztanák. Nem akarja elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mert nincs kellő statisztikai materiáléval felszerelve; pedig, ha fel volna szerelve, valószínű, hogy akkor még több statisztikai anyagot kívánna, hogy minden kérdés illusztrálva legyen. (Derültség jobbfelől) Egyáltalában igazságot akar a negyvennyolezas törvények alapján a teherviselésben, az igazságos teherviselésnek elvét meg akarja valósítani, de jz ingó értékek forgalmára az adót nem akarja kiterjeszteni. Egy szóval, mondom, olyan sajátságos logika nyilatkozott meg a kiindulásban és a konklúziókban, hogy ezt a logikát követni nem tudom és ennélfogva bővebben ezen fejtegetésekbe nem is bocsátkozhatom. Egy dologra azonban figyelmeztetnem kell t. képviselőtársamat, hogy nincs megengedve az, hogy egy miniszternek bizonyos nyilatkozata egy mellékes körülményre való utalás, úgy állíttassék oda, mint főindoka ezen törvényjavaslat megalkotásának. Mert a t. képviselő ár a pénzügyi bizottságban elejtett egy nyilatkozatomat, melyet mellékesen tettem, midőn küzdöttem a tízfilléres tétel leszállítása ellen, és azt találtam mondani, hogy ezzel még inkább táp adatik annak a különben is veszélyes és káros küzdelemnek, mely a tőzsde ellen folyik, míg ha meghagyatik az eredeti tétel, ez az agitáczió kisebb mértéket fog ölteni: ezt az ártatlan nyilatkozatomat, mely különben nem is helytelen, a mint Polónyi Géza t. képviselő úr ma rámutatott, annak intenczióját, a t. képviselő ár félremagyarázza s azt mondja, hogy ez az egyedüli indoka volt a kormánynak, a miért a törvényjavaslatot beterjesztett;, semmi egyéb, és ő ezt az indokot elítéli. Hát először is nem ez volt az indok, ezt az indokot a t. képviselő úr a törvényjavaslat indokolásának folyamán meg nem találja, és azt hiszem, hogy nincsen megengedve, ily beszédközben tett nyilatkozatot úgy állítani a közönség elé. (Helyeslés jobbfelől.) De ha engedtem volna is bizonyos áramlatoknak, nem tettem helytelenül KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. és nem járok el helytelenül akkor, ha a közfelfogásnak engedek azon határok közt, a melyeknek helyességéről magam is meg vagyok gy'óződve. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy Barta Ödön képviselő urnak a beszédével végezhessek, rátérek arra a határozati javaslatra, melyet a t. képviselő úr beadott, a mely odairányúl, hogy utasíttassák a kormány, miszerint terjeszszcn be törvényjavaslatot, hogy az átruházási illeték szállíttassák le azon esetekben, a midőn az ingatlan sűrűbben ruháztatik át egyik kézből a másikba. Hát ez az intézkedés régi törvényeinkben benne foglaltatik. Megszüntette azt az 1887 : XLV. förvényczikk, melyet nem én alkottam meg, melyet én már így találtam. Megszüntette, habár c-?ak részben, mert bizonyos megszorításokkal fenmaradt, amennyiben az 1*9 és 15 százalékos illetékek érvényben maradtak a szülők és törvényes gyermekek vagy unokák, egyszóval a legközelebbi rokonok között. Azok az indokok, a melyek miatt az a régibb kedvezmény megszüntettetett, elismerem,legnagyobbrészt fináncziális természetűek, a mint annak idején, í887-ben, a kormány, mely ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, nem is titkolta, hogy egyrészt és elsősorban pénzügyi szempontok voltak azok, melyek a kormányt ezen intézkedés megtételénél vezették, másrészről pedig az illeték kezelésének megkönnyítése. Akkor a kormány úgy vélekedett, hogy ennek az intézkedésnek az ingatlanok forgalmára hátrányos következménye nem lesz; s én azi hiszem, hogy ez áll is, mert nem fogadhatni el a t. képviselő úrnak azt az argumentáczióját, mely szerint az a krízis, mely az ingatlanok tekintetében újabb időben beállott, az illetékre volna visszavezethető. Molnár Jenő: Nagyban hozzájárult! Lukács László pénzügyminiszter: Az a krízis visszavezethető a túlspekuláczióra. És miután az illetékek kisebbítése ezt a spekulácziót csak előmozdítaná, miután az az ingatlanoknak egyik kézről a másikra való átmenetelét könnyítené, a mi közérdeket nem képez; és miután ez az ügy az előttünk fekvő törvényjavaslattal semmiféle összefüggésben nincs, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) épen azért, ez alkalommal ki kell jelentenem, hogy az előterjesztett határozati javaslathoz nem járulok hozzá. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza t. képviselő úrnak mai beszédére csak egy pár észrevételem van, nevezetesen a lombard-ügyletnek, a díjügyleteknek kérdését illetőleg, a mennyiben a képviselő úr kifogásolta, hogy a lombard-ügyleteket adómenteseknek deklaráljuk. Polónyi Géza: Nem, kérem. Nem azt kifogásoltam, csak azt, hogy kijátszásra ne használtassanak fel! 22
