Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

164 578. országos ülés 1900. május 15-én, kedden. a szövegezése is oly hézagokat hagy, hogy, méltóztassék elhinni, a t. pénzügyminiszter úr még azt a czélt sem fogja ezzel a törvényjavaslattal elérni, a melyet önmaga tűzött maga elé, ha ez a törvényjavaslat így lesz törvénynyé, a mint ma előttünk áll. Csak egy pár dologgal akarom a kérdést illusztrálni. A pénzügyi bizottság leszállította a 10 fillért 8 fillérre. Ez tisztáé csak azzal a taktikával történhetett, hogy senkinek se legyen kedve ezt felemelni, hanem nagy vívmány számba menjen a képviselőházban az, ha az a 8 fillér 10 fillérre restituál tátik. De méltóztassék most megfigyelni a lombardés letétügyleteknek az adómentesek közé való felvételét. Hogy a letétügylet, vagyis a tiszta depozitum adómentes legyen, ez egészen helyes. Konkrét példa: X. el akar utazni fürdőre; értékpapírjait, nem tudom én, egy hónapra vagy hat hétre egy banknál deponálja. Ez nem üzérkedés, ezzel nem szaporodik a nemzetgazdasági közvagyon egy krajczárral sem. Helyes, ha ez adómentes marad. De ha valaki elmegy egy börzebankárhoz, . . . Molnár Jenő: És kosztba adja! Polónyi Géza: . . . nem kosztba, hanem depőtba, vagy úgynevezett depőt-fedezetűl adja egy börzescklussnak a fedezésére: ez egészen más természetű letét, mint az, a melyet az előbb említettem. De itt van a lombardüzlet, a mely a tőzsdén magán alig köttetik, hanem, a mint természetéből folyik, nagyobbára bankok által köthető. Itt az a nyereség, a mi kamat czímén származik, annak a vállalatnak — legyen az bank, vagy bankház, vagy privát ember, — a harmadosztályú kereseti adójával egyszer már meg van róva; nem volna tehát igazságos, hogy ez a nyereség még egyszer adóztassák meg és maga az a lombardkölcsön azáltal tétessék drágává, hogy a kölcsönfelvevőnek a kamaton kivtíl adót is kelljen fizetni. Hisz természetes dolog, hogy az a bank nem maga fogja ezt az adót fizetni, hanem áthárítja a kölcsönvevőre, a mi röviden annyit jelent, hogy a lombard-kölcsönnél a kölcsön az adóval megdrágíttatnék. Idáig ez helyes. De ha ez a törvényjavaslat ezzel a szöveggel marad meg, a mint jelenlegiéi van véve, mondja meg nekem a t. pénzügyminiszter úr, mi fog történni akkor, ha a börzén, vagy ne beszéljünk mindig a börzéről, valamely kereskedő ezt a törvényt azzal akarja kijátszani, hogy adásvételeket köt lombard czímén. Ha nincsen limitálva, meghatározva a törvényben, hogy mit értünk lombard alatt, és hogy mennyi százalék erejéig adott kölcsön tekintetik lombardnak, akkor be fog állani a következő eset: egy papir a tőzsdén jegyezve van nettó 100 forinton, tehát 200 koronán. A mai normális viszonyok mellett a lombard-kölcsönök 80°/o-on mennek a szolid bankoknál. De ha azt mondom, hogy a papírért adok 99 forintot, az egy forintot pedig provízió fejében zsebrevágom: úgy ez lombard-üzlet, de nem fizetek egy krajczár adót sem. Az, hogy a másik, ki szolidúl csinálta a dolgot, valóságos lombard-üzletet kötött, 80 forintot adott s menekült az adótól, helyes; de hogy az adás-vételt lombard czímen mentesítsük, nem ezólja a törvényhozásnak. Azért figyelmeztetem a t. pénzügyminiszter urat, hogy ha már a lombard-ügyletet, mint szerintem is helyesen, adómentesnek deklaráljuk, akkor olyan szövegről kell gondoskodni, a mely a törvényben meghatározza, hogy meddig terjed a lombardügylet fogalma, nehogy a lombard-ügyletek czége és czíme alatt kijátszszák az adás-vételi ügyleteket és magát az adót is. A prémium-ügyletekben, a mely fejezetnél magánál érdemes volna a képviselőház; előtt hosszasabban immorálni, mert hiszen a prémiumok sokféle fajtájának és rendszerének csak elmondásával is szolgálatot tennék egy közérdeknek, hogy legalább megtanulná a magyar közönség, hogy melyik prémium-üzlettől óvakodjék, a mitől azonban most tartózkodom. Elv gyanánt állítja fel ez a törvényjavaslat azt, hogy a prémiumügyletek nem a megkötésnél, hanem csak a lebonyolításnál veendők adóztatás alá. Hát, t. ház, és mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, ha ez a szakasz benne marad a törvényjavaslatban, akkor sem a zweischneidig, sem a stellage ügyleteknél, de különösen nem annál, a mely egyszerűen arra az esetre köttetik, ha prémiumot fizetek azért, hogy elállják az ügylettől, tehát az úgynevezett abandonagenál sohse lesz az az ügylet megadóztatva. Mert ha a prémium-ügyletre áll, hogy nem a megkötés, hanem a lebonyolítás idején lesz megadóztatva, mihelyt egy fél elállott attól az ügylettől, a lebonyolítás sohasem fog beállani; tehát az illeték, vagy adó kirovásának esedékességi időpontja sohasem áll be. Ezt csak azért hoztam fel, hogy méltóztassék ezt meggondolni s megfontolás tárgyává tenni, mert a kérdéses 6. §-nak ide vonatkozó bevezetései egymással ellenkeznek. A dolog igen egyszerűen oldható meg akként, hogy az ily ügyleteknél igen is vissza kell állítani azt a helyes tételt, hogy az adó a megkötés idején rovandó le. Ez a törvényjavaslat elég liberálisan gondolkodik, mikor azt rendeli, hogy az ügylet csak egyszer lesz megadóztatva és másodszor nem, mikor lebonyolítás alá kerül. Tényleg azonban azt éri el vele a gyakorlati életben, hogy azon ügylet, a mely ma megköttetik, mire lebonyolítás alá kerül, 15—20 kézen is keresztül ment, mégis csak egyszer esik ezen törvény szerint adóztatás alá, pedig ez nem czél. Ezért csak az ugyanazon