Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 19O0. május 15-én, kedden. 165 felek közötti ügylet prolongáczióit kellene a törvény rendelkezése alól kivenni, de semmi szin alatt sem azt, hogyha lánczolatos összefüggéssel ruháztatik tovább az ügylet. Más szóval: ha valamely ügylet harmadik személyre ruháztatik át, az kétségtelenül új ügylet és én ily irányban ajánlanám, hogy méltóztassék megfontolás tárgya alá venni a törvény szövegezését. Nem akarok hosszasan foglalkozni e kérdéssel, csak egy dologra térek még rá, és ez az, hogy vájjon az árú- és értékpapir-tizlet is bevonandó-e a törvény keretébe. Nekem röviden az az álláspontom, hogy az árúüzlet is, de csak úgy, mint ez Németországban történt, tudniillik nem a kész árúüzlet, hanem csak a határidőüzlet. Én nem akarnék különbséget tenni a között, hogy az a malom künn, a nyilt piaczon veszi-e meg búzáját őrlésre, vagy pedig a börzén. Ahol iparos és termelő találkoznak egy vásárlási piaczon, és az árút, hogy úgy fejezzem ki magara, kézrő'l-kézre adják; a hol rövid szállítási időre szóló ügyletekről van szó, szóval a hol az úgynevezett robogó és úszó árú, rollende und schwimmende Waare eladásáról van szó, a mely hajón, vagy vasúton vitetik, még akkor is, ha nem effektive azonnal adatik át, hanem átadatik természetesen akkor, a midőn megérkezik ; az ilyen ügyleteket én az árúüzletben semmi körülmények közt nem akarom az adóval érinteni, mert ezzel többet ártanánk, mint használnánk a közgazdaságnak. De már aztán a gabonával űzött úgynevezett fedezetlen határidőüzlet nemcsak nem érdemel semmiféle kíméletet, de, a mint azt alkalomadtán majd bővebben ki fogom fejteni, ez valóságos visszaélés, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ez az árak meghamisítása (Úgy van! a szélső baloldalon.) és azért én ezt a szigor legnagyobb mórtékével sújtanám. (Helyeslés balfelöl.) ' Legvégül kegyes engedelmükkel csak két dologra akarom a börzekörök figyelmét felhívni. Barta Ödön t. barátom, valamint Weisz Berthold képviselő úr is felszólalásukba ma megint bevegyítettek ezen börzereform kérdésébe egy momentumot, és ez az osztály és a felekezetek kérdése. Barta Ödön t. barátom jónak látta bevezető beszédében demarkálni azt, hogy nem az osztály és felekezet elleni gyűlölködés, hanem tisztán a törvényesség álláspontjából és az egyenlő teherviselés szempontjából intézkedünk így. Már Weisz Berthold képviselőtársam pedig a liberalizmusnak és nem tudom minek a kérdésével vegyítette össze ezt a kérdést. Hát ki annak az oka, hogy ez a kérdés még felekezeti motívumokat is kell, hogy érintsen? Senki más, mint maga a tiszteletreméltó börze. A börze ugyanis, midőn 1870-ben a börzebiróság restituáltatott, midőn törvényhozásilag a börze szokásai és judikatnrája visszaállíttattak: az annak idején tartott tanácskozások alkalmával a kereskedői körök ünnepélyes Ígéretet tettek, (Halljuk!) azt tudniillik, hogy ők az úgynevezett igazgatóválasztmányt a gazdakörökkel együtt fogják megalakítani; hogy a tőzsde tanácsának igazgató választmánya egyenlő részben fog állni kereskedőkből és a gazdaközönség képviselőiből. És rai történt? Tesaék nekem ott csak egy gazdát is mutatni. Tisztán azok a kereskedők alakították a választmányt, a kik árú- és értékforgalommal foglalkoznak és a kik nem is repudeálják, nem is szégyenük, ha tisztelettel egy gyűjtőnév alatt börziánereknek nevezik el őket. Megalakultak tisztán a börziánerekből, és hozzáteszem: még bizonyos felekezeti stigmával is. Én nem tehetek róla, erről ők tehetnek, hogyha egy excluzivitásban magukat arra kárhoztatják, hogy a börze ellen irányzott agitácziót egyúttal a felekezeti agitáczió színében is akarnák feltüntetni. Rám nézve teljesen mindegy volna, ha ott lutheránusok, vagy katholikusok, vagy ultramontánok ülnének, ha azok a börzevisszaéléseket úgy csinálnák, mint a hogy csinálják ma, én akkor is felekezeti különbség nélkül hadat és harczot üzennék nekik. (Helyeslés a baloldalon.) Miért nem méltóztatik egyszer már végre valahára elintézni a kérdésnek ezen odiozus oldalát, miért nem akarják kihúzni a tüskét ebből a kérdésből, miért nem juttatják az országot abba a helyzetbe, hogy ne szerepeljen többé ez a szerencsétlen felekezeti motívum ennél a kérdésnél ? Miért nem fognak hozzá, hiszen annyiszor tettek már Ígéretet és azt sohasem váltják be. Mikor a tőzsdeválasztmányt újból alakítják, miért nem ejtik el azokat a feltételeket, a melyek lehetetlenné teszik a gazdáuak azt, hogy a tőzsdének csak tagja is lehessen; miért nem tetszik lehetővé tenni, hogy végre valahára az a tőzsde, mint vásári instituczió a termelőknek és kereskedőknek egyaránt gyülekezete legyen, (Helyeslés bálról.) hogy a közvagyon szaporítása és megmentése czéljából, mint helyes tényező működjék közre arra, hogy az ár és érték mérezéjét adják meg a közönség számára és ne zárkózzanak el továbbra is ezek elől a követelések elől,, és akkor megengedik nekem, hogy sokkal tiszteletreméltóbb pozicziót fognak elfoglalni, és megszűnik a gyűlölködésnek egyik oka és az a stigma, a melyet magam is restellek, hogy ilyen alakja is van ennek a kérdésnek. Nem az az oka ennek, a ki állást foglal a tőzsde ellen, hanem a tőzsdeválasztmány, a mely évtizeden át elzárkózott. Magyarországon csak egyetlenegy börze van, a budapesti börze. Kijelentem, hogy ezt nagy hibának tartom. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy Magyarország legyen börzeország, és legyen 22—23 börzéje, mint Német-