Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 1900. május 15-én, kedden. |gQ látogatók a maguk zsebéből, hanem áthárítás útján átmegy azokra, a kik kényszerítve vannak, vagy olyan helyzetben vannak, hogy nagy, vagy kis tőkéjüket tőzsdei értékekben helyezzék el. Mindezeknél fogva világos, hogy a tőzsdei forgalmi adó úgy, a mint már kezdetben jeleztem, a szabadelvű párt részéről a legnagyobb lelki nyugalommal elfogadható volt, mert ez a dolog, sem nem liberális, sem nem reakcziónárius jellegű, hanem az adórendszer kiegészítésének egyszerű kifolyása. Kimutattam továbbá, hogy az az állítás, mintha küzdelem lett volna az itteni körök részéről a tőzsdeforgalmi adó behozatala ellen, a tények által nem volt bebizonyítható. Most már áttérhetek beszédem második részére, a mely a tőzsdével foglalkozik. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint könnyű dolog a tőzsdére minden rosszat ráfogni. Nem mondom, hogy a ráfogás kifejezés teljesen megáll, mert tudom, hogy mindenki, a ki ezen ügyben felszólalt, legjobb meggyőződése szerint itélte meg a dolgot. A tőzsdének kérdésénél azonban egy sajátságos körülmény forog fenn, tudniillik az, hogy mindenki azt gondolja, hogy az, a ki a tőzsdén ügyletet köt, nyer. Hivatkozhatnám sok férfióra, különösen Magyarországon, a kik a tőzsdén ügyletet kötöttek és bizony nem nyertek, hanem vesztettek. Ha a tőzsdén mindenki nyerne, akkor nagy volna a népszerűsége. (Derültség.) Ez azon bau nemcsak a tőzsdén kivííl állókra alkalmazható, mert rámutathatnék sok más esetre is; például az utóbbi időben olyan, a ki jól ismerte a tőzsde dolgát és nagyban dolgozott, egy nagy czég, a melynek körülbelül 10 millió forint vagyona volt, és annak legnagyobb részét elveszítette. Polónyi Géza: Milyen okos dolog! Madarász József: De veszteni nem okos! Weisz Berthold: Nagyon helyesen jegyezte meg Madarász József t. képviselőtársunk, hogy veszteni nem helyes dolog. De sokan abban a felfogásban élnek, hogy ott a tőzsdetag mindég nyer. A tőzsde olyan intézmény, a melyre minden oly államnak szüksége van, a mely azt akarja, hogy a kereskedelem nagy nemzetközi forgalmában helyt állhasson. Ennek elvitázhatlansägát azáltal is bizonyíthatom, hogy 1302-ben keletkezett az első tőzsde. A XV. században keletkezett Francziaországban a tőzsdék legnagyobb része, és ha körűi tekintünk Európában, vagy bármely világrészben, látjuk, hogy mindenütt vannak tőzsdék. Tehát a tőzsdéket agyonütni egyáltalában nem lehet. Sőt tovább megyek; meggyőződésem az, hogy azok az áramlatok, a melyek oda irányúinak, hogy agyon legyen ütve a nagy tőke, a nagy ipar, agyon lenne ütve a nagykereskedelem, a kiskereskedelem, agyon legyen ütve a tőzsde, oly felfogásokat juttatnak kifejezésre, melyekkel a mostani gazdasági rendszerek mellett állami gazdaságot vezetni nem lehet. Mert ezek olyan szükséges és nélkülözhetetlen tényezők, hogy abban a pillanatban, midőn egyes irányoknak a reménye, vagy a kívánsága megvalósulna, hogy mindezen gazdasági intézmények és eszközök agyon legyenek ütve, nem ezek mennének tönkre, hanem az az állam, a hol ez megtörténik, Mindezen gazdasági tényezőkre okvetlenül szükség van és ne hangoztassunk oly szempontokat, a melyek ezeknek helyes irányban való fejlődését megakadályozzák. Meggyőződésem szerint csak az összetartó, egységes eljárás a gazdasági kérdésekben vezethet bennünket oda, hogy Magyarországnak vagyoni viszonyai megjavuljanak és felvirágozzanak. A mi a tőzsdét illeti, megengedem, hogy úgy mint mindenütt, a hol sok ember összejön, itt is vannak kinövések, mint vannak bármely emberi intézményben; de miért követelik, hogy egyedül a tőzsde legyen mentve ezektől, hogy csak ott ne történjék semmiféle kihágás? És ha történik visszaélés, mért vélik már ezért elítélendőnek az egész tőzsdét? A budapesti tőzsdét illetőleg mondhatom, hogy az utolsó években oly intézkedések történtek ott, hogy az a leghelyesebb irányban fejlődik és a tőzsde minden tekintetben át van hatva kötelességeitől. Beszédemnek végéhez érve, bátor vagyok kijelenteni, hogy úgy Rakovszky István képviselő úrnak, mint Barta Ödön t. képviselő úrnak határozati javaslatait nem fogadom el. Pichler Győző: Miért nem? Weisz Berthold: Végre is ha érdeklődik a t. képviselőtársam, én erre reá térhetnék, de miután tudom, hogy ez más oldalról, még pedig igen illetékes oldalról behatólag lesz indokolva, nem fogom untatni a t. házat ezzel, hanem egyszerűen csak kijelentem, hogy nem fogadom el a határozati javaslatokat. A törvényjavaslatot elfogadom abban a tudatban, hogy ezzel új adóforrás nyílik az állam részére, és ha óvatosan kezeltetik, a kereskedelem nem fog ezáltal megbéníttatni. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Buzáth Ferencz jegyzői Polónyi G-éza! Polónyi Géza: T. ház! Csak azon általános parlamenti kötelező szokásnál fogva, hogy az ember az előtte szólónak beszédével foglalkozzék, tartom kötelességemnek azon luminozus nyilatkozatokra, melyeket most hallottam, egypár szóval reflektálni. Hát, t. ház, én igen régen foglalkozom a tőzsdeadó kérdésével, de olyanféle aranyigazságok haugoztatásával az egész literaturában csak most először találkozom, hogy »kérem, a börze olyan dolog, a hol veszteni is