Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

160 578. országos ülés 1900. május 15-é% kedden. lehet!« Ez egyik tétele t. képviselőtársamnak. No arra ebből a képviselőházból nem szükséges tanúkat hivni, (Általános derültség.) mert hisz egyik baja az egész tőzsdeinstitucziónak, hogy ellenkezőleg, szeretnék egyszer oly tanúkat szerezni, a kik bebizonyítják, hogy nyerni is lehet. Ez az egyik aranyigazság. A másikban azt mondja, hogy a hol sok ember van, ne tessék csodálkozni, hogy gazemberek is akadnak; miért kivánják az urak épen a tőzsdétől, hogy szeplőtlen legyen? Nem akarom klasszifikálmatőzsdei urakat, de az az institúczió, a mely ellen az én agitáczióm irányúit és irányúi, s a melyre vonatkozó törekvéseim kielégítése a törvényjavaslatban tulajdonképen megközelítve sincsen, mondom, az az institúczió nem a tőzsde, mert agitáczióm a tőzsdejátékosok ellen irányúi. Már most is kijelentem, hogy mély tisztelettel hajlóm meg a tiszteletreméltó kereskedelem előtt, folyjék az bár a börzén, vagy a vásáron, akárhol, a hol effektív üzletekről, produktív üzletekről van szó. A mit mi üldöztünk, az a csalás és a hamis játék, a melyet a börzén naponkint látunk. (Igaz ! Úgy van! a hal- ós szélső baloldalon.) Azért engedje meg az előttem szólott t. képviselő úr, hogy az ő beszédjéből egy börzekupiéval búcsúzzam. (Mozgás.) Azok az igazságok, a melyeket ő hirdetett, ép olyanok, mint az a kupié: In Paris giebt es auch Franzosen ; Es giebt auch zerrissene Hősen; A böhmische Köchin ist ka Klavier, Das ist so wabr, wie zwamal zwa ist viev. (Derültség.) Ily börzeigazságokkal ne tessék a parlamentet traktálni. Förster Ottó: Hazamehet zongorázni! (Derültség.) Polónyi Géza: Ezután a bevezetés után rátérek arra, (Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy reflektáljak Barta Ödön t. képviselőtársam beszédére és annak ama tételeire, a melyekkel legnagyobb sajnálatomra egyet nem értek; választom ezt a formát azért, hogy azután t. képviselőtársam szíveskedjék tudomásul venni, hogy abban, a mit fel nem soroltam, vele mindenben tökéletesen egyetértek. Mert kétségtelen dolog, bogy igen sok megszivelendő és nagyon sok helyes dolgot mondott arra vonatkozólag, a mit különben beszédem fonalán még külön fruktifikálni kívánok. Ha elfelejteném, jó néven veszem a figyelmeztetést; az ingatlanokat terhelő átiratási illeték tekintetében akarok megjegyzést tenni. A mire reflektálni akarok, az a következő. Elsősorban megjegyzem magam is t. képviselőtársamnak, Rakovszky Istvánnak, a kinek tegnapi beszédét rendkívüli élvezettel és örömmel halgattam, és a kinek előadásával a közgazdasági elmélkedés és konkluzum tekintetében legnagyobb mértékben egyetértek, mondom, megjegyzem t. képviselőtársamnak, hogy azt a dicsőséget, — ha van benne dicsőség, —- hogy a tőzsdeadó behozatala iránt abezió indult meg, nem engedjük lefoglalni a néppárttól^ mert csakugyan igaz, a mit e részben Barta Ödön t. képviselőtársam mondott. A függetlenségi és 48-as párt, akkor, a mikor a tiszteletreméltó néppárt nemcsak nem létezett, de létezésének oka sem volt, már ekkor hirdettük ezeket az elveket, mert az egyenlő teherviselés elve a 48-iki törvényhozás egy fundamentális elve. Minket a tőzsdeadó behozatalánál elsősorban az egyenlő teherviselés elve vezetett, s nem az, — a mint azt meglehetős tévesen monda Barta Ödön t. barátom, — hogy ezt az adót retorzió alakjában hozzuk be. Én semmiféle adóhoz retorzió alakjában hozzá nem járulnék, mert annak a tantételnek sem közgazdasági, sem állampolitikai szempontból sohasem volnék hive, hogy akkor, mikor az állam saját intézményei fentartására polgáraitól áldozatkészséget követel, ez büntetés. Ezt a magam részéről nem fogadom el, habár szívesen konczendálom azt, hogy például az uzsorások kipusztítása terén az adópolitika rendkívül jól vált be, különösen a főváros területén. Nem felesleges ily tapasztalati tényekre ráutalni. (Halljuk! Halljuk!) Mikor az uzsora korlátozása czéljából a káros hitelügyletekről szóló törvény életbelépett, ez a törvény nem volt elég utolérni az uzsorásokat; de az adófelügyelő utolérte őket kiméletlenííl, kérlelhetetlenül, akként, hogy a mint tudomására jutott egy-egy per, váltóper, vagy büntetőper, regisztrálta az ott talált ada tokát, konstatálta, hogy ott jövedelemeltitkolás esete forog fenn, s aztán a törvény által ilyesmire kiszabott büntetést alkalmazta visszamenőleg az elévülési időig. Ez természetes orvosság volt arra, hogy tömegesen vándoroltak ki a t. uzsorás urak Budapestről. Egy ily irányú tőzsdeadónak, nevezzük illetéknek vagy akárminek, a játékosok ellen való alkalmazását még retorzió alakjában is megszavaznám, mert e játékot, a mint rá fogok térni, közveszélyesnek tartom, s különösen Magyarországon olyan rendkívül károsnak, mely a nemzetet könnyen a vagyoni romláshoz vezetheti. Azt mondta Barta Ödön barátom, hogy ő nem helyesli azt, ha egy javaslat az úgynevezett hangulatokkal paktál; nem tartja czélszerfínek, ha a kormány egy keletkezett agitácziónak preszsziója alatt nyújt be egy törvényjavaslatot; nem tartaná helyesnek, hogyha a tőzsdeadó maga ezen motívumokkal indokoltatnék % ebből a forrásból táplálkoznék. Talán nem egészen jól értettem meg t. barátomat, vagy tán nem ezt akarta mondani, mert ez a parlamentariter kormányzott országokban az alkotmánynak fundamentális tételével ellenkezik. Ha t. barátom fel-