Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

577. országos ülés 1900. májns 14-én, hétfőn. |4| lomban, vagy pedig már tőzsdei jegyzésük, illetőleg kibocsátásuk alkalmával is adóztassanak-e meg, vagy sem. Különben igaz. ez a kérdés fontosságot csak a ktflföldi értékpapírok tekintetében érdemel. Mert belföldi társaságaink részvényei, továbbá a közforgalmi adósságlevelek és egyéb czímletek kibocsátásuk alkalmával az illetékszabályok értelmében amúgy is szigorúan meg vannak adóztatva. A külföldi értékpapírok tekintetében pedig a kibocsátási adónak bebozatala igen alárendelt jelentőségű lenne és attól a gyakorlati életben vajmi kevés eredmény lenne várható. Kö'zhidomású dolog ugyanis, hogy nálunk külföldi papírok számottevő mennyiségben nem fordulnak meg. A budapesti tőzsdén csak két külföldi papir jegyzését látjuk, nevezetesen a bolgár kölcsönét és a szerb sorsjegyekét, de ezekben is kötések csak nagyon szórványosan fordulnak elő; Ausztria pedig mindaddig:, míg a bélyeg és illeték tekintetében velünk kötött egyezsége fennáll, ebből a szempontból külföldnek nem tekinthető ; ez az oka annak, hogy az osztrák tőzsdeadó-törvény is a külföldi értékpapírok adóját a magyar értékpapírokra nem terjesztette ki. Ezeknél fogva, t. ház, a törvényjavaslat szerkesztéséné] vezérelvűi az szolgál, hogy az adó egyedül és kizárólag az értékpapíroknak csak forgalmát érintse, de ebben a keretben azután az adózási kötelezettséget minden kivétel nélkül állapítja meg. Igaz ugyan, hogy Ausztriában és Francziaországban az értékpapírforgalmi ügyletek csak az esetben adókötelesek, ha azok a tőzsdén köttetnek, illetőleg, ha a szerződő feleknek egyike hivatásszerűleg, üzletszertíleg foglalkozik tőzsdei kötésekkel, vagy ha az kereskedő. De a pénzügyminiszter úr s vele egyetértőieg a pénzügyi bizottság ezt a megkülönböztetést, mint a forgalmi adók elveivel ellentétben állót, annál kevésbbé vette figyelembe, mert az adókötelezettségnek általános kiterjesztése gyakorlati nehézségekbe nem ütközik, míg ellenben az adókötelezettség alóli felmentvény megadása igen könnyen magának az adókötelezettségnek a kijátszására vezetne. Németországban is az általános adókötelezettség következetesen van keresztülvive. Itt ezen rendelkezésnek a végrehajtása gyakorlati nehézségekbe nem ütközött. Ezenkivtíl Német- és Francziaországban életbe van léptetbe még a kötjegykényszer is; ezt az intézkedést azonban a pénzügyi bizottság az adó helyes" biztosítása szempontjából nem tartotta olyan szükségesnek, hogy e miatt a forgalomnak régi és a gyakorlat által már meghonosított formáin változtatást tegyen. A javaslat az adó technikája szempontjából az osztrák törvényhez alkalmazkodik s tekintettel arra, hogy különben is szoros gazdasági kapcsolat fűz bennünket Ausztriához, és a tőzsdei szokások és a forgalom formái is majdnem teljesen azonosak, itt is könnyen az a veszély állhat be, hogy az üzlet formáinak erőszakos megváltoztatása forgalmunk egy részét Ausztriába terelné. Mindezek daczára, t. ház, a törvényjavaslat nem egyszerű utánzása az osztrák törvénynek, sőt, a részletekről nem is szólva, már alapvető intéz kedéseiben is lényeges eltérés mutatkozik. így az adó körét illető eltérésekre már rámutattam. Feíemlítendőnek tartom még, t. ház, hogy a javaslat szerkezete sokkal egyszerűbb az osztrákénál, a mely igen sok ügyletcsoportot állít fel, míg a mi javaslatunk voltaképen csak három ügyletcsoportot ismer, a minek a főelőnye abban rejlik, hogy az ellenőrzés sókkal könnyebben történik, a mennyiben ez az alkuszoknál, a leszámítoló irodánál és az értékpapirkereskedó'knél megy keresztül. Lényeges eltérés mutatkozik továbbá, igen tisztelt ház, abban is, hogy míg az osztrák törvény részint a tőzsdei kötést veszi fel adóalapúi, részint bizonyos értékösszeget, addig törvényjavaslatunk állandó adóegységet állapít meg és ez a forgalmi adók elveivel sokkal inkább összeegyeztethető. Ezeknek tiszteletteljes előterjesztése után igen kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés.) Buzáth Ferencz jegyzői Eakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! (Bálijuk!) Tudtommal a néppárt volt az egyetlen politikai párt, a mely a tőzsde megadóztatását programmjába felvette. Természetes, hogy ennek következtében én a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) A midőn elvbarátaim és mi ezen törvényjavaslatot elfogadjuk, ezáltal nem azt akarjuk kijelenteni, mintha e törvényjavaslattal mindenben egyetértenénk, vagy mintha e törvényjavaslat megfelelne azon követelményeknek, a melyeket mi egy ilyennel Szemben támasztottunk. Hanem mi nem látunk egyebet ebben, mint egy félénk első lépést a t. kormány részéről, a melyet azért támogatunk, mert azon elv megvalósításához fog vezetni, a melyet mi magunk elé tűztünk. (Ügy van.

1 balfelöl.) Mielőtt a törvényjavaslatnak a bírálatára térnék át, egy kis kanapéproczesszusom van a t. pénzügyminiszter úrral, és a t. előadó úrral. A t. pénzügyminiszter úr iudokolásában épúgy, mint a t. előadó úr mostani előadásában, utal arra, hogy mik voltak ennek a törvénynek premisszái, és hogy már tétettek itt a képviselőházban 15 év előtt indítványok Istóczy részéről, mintha csak félnének a néppártnak meg-