Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

}42 577, országos Blcs 1900. mAjus I4-én, hétfőn. nevezéséíől és attól, hogy ennek a pártnak csak egy kis érdemet is tulajdonítsanak ott, hol a helyzetet elÖre látta és helyesen megítélte. Ezért szemet hunytak az előtt, Isogy mi ezt a kérdést programmunkba vettük fel, és visszatértek egészen 1885 ig, mintha úgy a t. pénzügyminiszter úr, mint a t. előadó úr aludt volna 1897-ben és 1898-ban a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor, a mikor határozati javaslatokat terjesztettünk be aziránt, hogy a tőzsdeadó behozassák, a melyek természetesen a t. többség részéről nem lettek honorálva. Ezek után kijelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzájárulok, de elvbarátaim és csekélységem fentartjuk magunknak a jogot, hogy az általános vita végén határozati javaslatot tcrjeszszünk be, a mely azt az irányt jelöli meg, a melyet mi tartunk helyesnek. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Rakovszky Istvání A ki figyelemmel kiséri azon mozgalmakat, melyek a ha°onló törvények megalkotását mindenütt megelőzték, bizonyos közös szimptomákra akad. Ilyen az, hogy a tőzsde megadóztatását az érdekelt körök kivételével, az összes lakosság mindenütt osztatlan örömmel fogadta, úgy, hogy bátran mondhatom, hogy nem létezik adótörvény, mely olyan népszerű lenne, mint a tőzsdének megadóztatása. (Helyeslés balfelől.) Ebből egy érdekes konzequencziát lehet levonni, mely abból áll, hogy a tőzsde nem az a nélkülözhetetlen faktor, melynek magát hirdeti, hogy nem olyan jótékony a hatása az állam gazdasági életére, mint állítják, mert ha valóban ilyen lenne, akkor a legszélesebb gazdasági rétegek érezték volna ezen jó behatást, s nem üdvözölné örömmel mindenütt a nép a tőzsdeadqnak behozatalát, mely anyagilag sújtja a tőzsdét, s általában nem üdvözölne olyan melegen minden lépést, a mely a tőzsde megrendszabályozását czélozza. (Ügy van! a baloldalon.) A második közös szimptoma az, hogy mindenütt, a hol a tőzsdeadót be akarják hozni, éles támadások intéztetnek a tőzsde intézménye ellen, éles birálnt alá veszik annak a működését, azt a játékot, a melyet a börzén törnek s a melynek egy különleges tulajdonsága van, mely egészen elüt más játék tulajdonságától, a mennyiben míg más játék csak a játékosokat érinti, a tőzsdejáték kihat a legtávolabbi társadalmi rétegekre, melyek oly termeivényeket állítanak elő, melyek a tőzsdén a játékszenvedélyt felidézik, mert az árátalakulásnak mesterséges befolyása szabja meg a termeivény időszerinti értékét s nem a kereslet s kínálat közti viszony. Különösen a fedezetlen határidőüzlet ellen szólalnak fel és mindenütt arra hívják fel a törvényhozásokat, hogy tegyék meg kötelességeiket és szüntessék be ezeket. Ezen panaszokból bőven kijutott a budapesti tőzsdének is. A ki figyelemmel kiséri a tőzsdétől független hírlapokat; a ki figyelemmel kisérte az 1896-iki gazdasági kongresszusnak tárgyalásait; a ki figyelemmel kisérte az ugyanazon évben a kereskedelemügyi minisztériumban tartott szaktanácskozmányt, melynek praktikus eredményeit a mai napig is sajnálattal nélkülözzük: arra a meggyőződésre juthatott, hogy a budapesti tőzsdén az állapotok így tovább nem maradhatnak. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) De, t. ház, az is különös, hogy a tőzsdeadó behozatala mindenütt a konzervatív pártoknak unszolására történt. Ez annál különösebb, mert hiszen ez egy liberális gazdasági elvnek megvalósítása, a mely az egyenlő adóteherviselést czélozza; mégis azt látjuk, hogy épen a liberális pártok szegültek mindenütt ellene ezen adó behozatalának, mint nálunk is. És daczára annak, hogy mi kétizben is adtunk be határozati javaslatot, a mely a tőzsdeadó behozatalát czélozta, csak ma érhetjük meg azt az örömet, hogy a mi elvünk, a mi eszménk gyenge megvalósításban a híz asztalán fekszik. Daczára annak, hogy ellenfeleink minket mindig reakcziónáriusoknak neveztek el, nem zárkózhattak el e reakcziónáriusnak nevezett párt eszméje elől és azt bevinni kénytelenek a törvényhozás termébe, kénytelenek megtenni az első lépést arra, hogy ezen elv megvalósíttassák. Bár meglehetősen elkésve, de minálunk is utat tört az a nézet, hogy a tő'zsde nem az a nebántsvirág, a melynek magát hirdeti, (Mozgás balfelöl) nem az az intézmény, a mely egy külön szuverenitást akar képviselni az országban, a mire mindenütt törekszik, a hol a kormányok és a nemzetek gyengék és a parlamentek szoros összeköttetésben és függésben állanak a tőzsdétől. Utat tör magának az a nézet, hogy úgy, mint minden más társadalmi tényező, a tőzsde is csak annyiban bir létjogosultsággal, a mennyiben a közjólétnek szolgál; a mennyiben nem akarja kivonni magát mindazon kötelezettségek alól, a melyeket minden egyéb társadalmi faktor kell, hogy teljesítsen úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben, ha az országban létjogot akar szerezni. Én a beterjesztett törvényjavaslatot túlenyhének találom; (Helyeslés balfelöl.) én egy sokkal szigorúbb tőzsdeadót kívántam volna, mért én különösen a tőzsde kiuövéseit akartam volna szanálni. (Élénk helyeslés bal felöl.) De daczára annak, hogy én a szigorúbb állásponton állok, még sem kívánom ezt a törvényjavaslatot gazdaság-rendőri szempontból megítélni, mert ez az adó elméletével ellenkeznék és mert adóval nem lehet a tőzsde kinövéseit szanálni. Ezt egyesegyedül csak a tőzsde reformjával lehet véghezvinni. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) Köztudomású, hogy a tőzsdeadó forgalmi adó; a forgalmi adók