Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

577. országos ülés 1900. május 14-én, hétfőn. 137 áttanulmányoztam kellő alapossággal és a menynyire tőlem tellett, hogy mit keres itt ezen 8. §., de sehogyan sem tudtam megérteni. Áttanulmányoztam az 1899-iki, és az 1888-iki törvényt, és azt találtam, hogy mindezekkel a törvényekkel homlokegyenest ellentétben áll ez a szakasz. Még inkább csodálkoztam, mikor abban az alapos és valóban szakszerű szép megokolásban, melyet a t pénzügyminiszter úr szerkesztett, a 8. §-ról egy szót sem találtam. Nem találtam egy szót sem erről a pénzügyi bizottság indokolásában sem. így töprenkedve, én utána jártam a dolognak, mert tudni akartam, hogy mi az oka annak a szakasznak? Egészen nyíltan elmondhatom, a mit megtudtam s a mi különben az újságokban is meg volt: hogy ez a szegedi gyár nem működött, éveken át szünetelt és oly nevetségesen csekély szeszkontingenst égetett ki a 20.000 hektoliterből, hogy egyébre ebből nem lehet következtetni, mint arra, hogy ezt csak propter formám teszi, és nem azért, hogy valóban folytassa az üzemet. Továbbá megtudtam azt, hogy mikor az 1899. évben a a szeszáiak egyszerre felszökkentek, ennek a szegedi szeszgyárnak — egészen nyíltan kimondom, — sikerült egy befolyásos kormánypárti képviselőt elnöknek, és másokat igazgatótanácsosoknak megválasztani, és ezek közben jártak, és Kohner úr is addig járt utána, míg ezt a szakaszt mintegy kisajtolták. Nem tudom így van-e; ezt hallottam, az újságokban is mondták Ezt a kérdést tisztázni kell. Mert ha úgy áll, mint a t. pénzügyminiszter úr mondja, hogy Szeged városának érdeke követeli e szakaszt, akkor tökéletesen helyeslem. A t. pénzügyminiszter úr legyen tehát oly kegyes és nyilatkozzék, vájjon az a gyár, mikor az üzemet folytatta, egészen korrektül folytatta-e, és nem voltak-e ott erős jövedéki kihágások, és hogy már ezek miatt sem folytathatta tovább az üzemet, mivel nem fizethette ki a jövedéki kihágásokat. Ezek a hirek is szállongtak. Örülök, ha a t. pénzügyminiszter úr megnyugtat; mert ha áll az, hogy erős jövedéki kihágások voltak ott, akkor, t. pénzügyminiszter űr, az ilyen gyár ilyen nemzeti ajándékot nem érdemel meg. Egyébiránt én nem vagyok hajlandó megadni ezt a kontingenst még azon feltételek és kautélák mellett sem, a melyek mellett Polónyi Géza t. képviselőtársam azt megadná. Én láttam azt a rideg, elutasító állásfoglalást, melyet a t. többség és a t. pénzügyminiszter úr minden oly jogos kívánalommal szemben követett, a mely a vita folyamán a mezőgazdaság érdekében felhangzott. A t. pénzügyminiszter úr most sem azonosítja magát tökéletesen ezzel a szakaszszal; mert azt mondja, hogy az intézkedést és a döntést a ház bölcseségére bizza. Én a magam részéről . ehhez a szakaszhoz semmi feltétel alatt KÉPVH NAPLÓ 1896—1901. XXÍX. KÖTET. sem járulok, de ismervén a ház hangulatát akkor, mikor nagy iparvállalatokról van szó, melyek részvénytársaságok is, melyek dividendákat is fizetnek, melyek az egyes igazgató-tanácsosoknak is juttatnak valamit, tudom, hogy ez a szakasz, úgy, a hogy van, elfogadtatik. De ha elfogadják, nem kivánok ajándékokat adni sem X-nek, sem Y-nak. Jól-van, ám legyen úgy, a hogy a pénzügyminiszter úr mondta és legyen a törvényben is mód arra, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezért felelhessen. Annálfogva én pótlást indítványozok a szakaszhoz, úgy szövegezve azt, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam előadta. Pótlásom a következő: A 8. §. toldassák meg e mondattal: »ezen szeszfőzdékre nem terjed ki a törvény 5. §-ának hatálya« — tudniillik azon szakaszé, mely az egyesítést megengedi két vagy több ipari szeszgyár között, és a mely nem tesz egyebet, mint azt, hogy egy ipari szeszfőzde a saját kontingensét jó drága áron eladhatja egy másik ipari szeszfőzdének. Ezt akarom kizárni. Ám legyen haszna Szegednek, de ne legyen haszna Kohner urnak, hogy eladhassa a kontingensét 150.000 — 180.000 forintért egy budapesti vagy győri szeszgyárnak, a miből semmisem jut Szegednek, áem a mezőgazdaságnak, sem az iparnak. Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon,) Elnök: Mezei Mór képviselő úr személyes kérdésben kivan szót. (Halljuk! Halljuk*!) I Mezei Mór: Visontai Soma t. képviselőtársam Sajnálkozott azon, hogy én az ő beszéde alatt nem voltam jelen. Én azt sajnálom, hogy ő az én tegnapelőtti felszólalásomat meg nem értette. A liberalizmusról én azt mondtam, hogy a liberalizmus feladata az, hogy a jövendő szocziálpolitikai kérdéseit a maga szellemében oldja meg. Nem vártam azt, hogy ez ellen épen Visontai Soma t. képviselőtársamnak lehessen kifogása, kiről eddigi múltja után azt hittem, hogy ő inkább a szoeziális törekvésekkel rokonszenvez. Nem tudtam, hogy az ő ebbeli politikai állása némi változást szenvedett, és hogy most inkább a klerikális oldal felé hajlik. Polónyi Géza: Megint a spiritus klerikális! (Nagy zaj.) Mezei Mór: Ha Polónyi Géza úrnak oly sürgős mondanivalója van, várja meg, a míg befejezem. Ketten nem beszélhetünk egyszerre. (Nigy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza S Én is személyes kérdésben kérek szót! Mezei Mór S A mi a képviselői kötelességeket illeti, azt mondtam, hogy Magyarország képviselőjének kötelessége, hogy itt e házban ne Í8