Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

5J7. országos ölés 1900. május 14-éu, hétfőn. 135 képvisel, kiesett teljesen a kontingensből, elvesztette teljesen kontingensét, illetőleg olyan csekély kontingenshez, 203 hektoliterhez jutott volna, a mely 20.000 hektolitert meghaladó termelési képességével semmi arányban nem állott volna, s így működését nem kezdhetvén meg, az egész gyár minden berendezésével együtt teljesen értéktelenné vált volna. Ilyen körülmények között fordultak hozzám az érdekeltek és azt kérték, hogy valamel j es intézkedéssel, — a mely, konezedálom, nincsen szerves kapcsolatban a törvényjavaslat többi intézkedéseivel, csak annyiban, hogy itt is kontingens megállapításáról van szó, — tegyem valamikép lehetővé, hogy az a nagy, százezrekre menő befektetés ne semmisüljön meg Szeged városában, hanem valamiképen állíttassék vissza annak az értéke, ha nem is teljesen, legalább részben. Természetes, hogy ennek a kívánatnak a teljesítése, vagy a többi ipari szeszgyárak rovására, vagy a mezőgazdasági szeszgyárak rovására történt volna. Áz, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingenséből vonjunk el valamit, teljesen ki volt zárva, mert hiszen elvilég ellenkezik a törvénynek alapintézkedéseivel, hogy tudniillik ipari kontingens iparinak, mezőgazdasági kontingens mezőgazdaságinak javára vétessék át. Nem maradt tehát más hátra, ha ennek a gyárnak segítségére akartunk lenni, mint az, hogy a többi ipari gyárak kontingenséből vonjunk el valamit. Ezt én önkényesen nem tettem, hanem meghallgattam magukat a többi ipari gyárosokat s miután azok elvileg helyeselték ezt az intézkedést és azt mondották, hogy igenis méltányos, hogy a szegedi gyár sorsán segítve legyen, azt a kérést fűzték ehhez az álláspontjukhoz, hogy a szükséges kontingensmennyiség vétessék a mezőgazdasági szeszfőzdéktől és ebből adassék azután a szegedi gyárnak. Ez természetesen nem volt teljesíthető; de miután azt láttam, hogy maguk az érdekelt többi ipargyárosok is meg vannak győződve, hogy igenis méltányos, hogy ennek a gyárnak sorsán valamiképen segítve legyen, azt az expedienst hoztam javaslatba, hogy a többi ipari szeszgyárak kontingenséből vonassék le bizonyos csekély mennyiség, a mely egy negyedét sem teszi annak a kontingensnek, melylyel eredetileg birt ez a szeszgyár, és ezzel, a mennyiben a törvényhozás hozzájárul, tegyék lehetővé, hogy ez a szegedi szeszgyár ismét visszaállíttassák, hogy ne semmisüljön meg egészen. Ebből áll az egész dolog. S miután senkinek ebből hátránya nem származik, — a mezőgazdasági érdekcdtek nem veszítenek semmit vele, mert hiszen az az ipari kontingens különben sem szállt volna át ezidőszerint rajok, — s miután a többi ipari gyárosok elvileg helyesnek tartották ezt az intézkedést, azért tartottam indokoltnak ezt á törvényjavaslatba bevenni. Ezeknek előterjesztése után a t. ház bölcseségére bizom, hogy határozzon a kérdés felett. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Gajári Ödön képviselő úr személyes; kérdésben kér szót! /Gajári Odöni T. ház! Csak néhány szóval väg'yok bátor reflektálni arra a módra, a melylyel Visontai Sjma t. képviselő úr nevemet iménti felszólalása kapcsán felemlítette. Semmi kifogásom nincs az ellen, hogyha az én közéleti működésem, akárhol nyilvánul is meg, a legélesebb kritika tárgyává tétetik. A pénzügyi bizottságban egész nyíltan és őszintéa felszólaltam a mellett, hogy vájjon nem volna-e indokolt, tekintettel arra, hogy az ország annyit áldozott Szegednek újból való felemelésére, és tekintettel arra, hogy talán kevés az a 25°/o a kontingensből, ennek a 25°/o-nak felemelése? (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt semmiféle privát érdekek kedvéért, hanem azon távirati felkérés alapján tettem, a melyre jogosítva érezhette magát Szeged város polgármestere, s a melyet meg is tett, mert tudhatta, hogy Szeged városának közérdekű ügyeit én mindenkor szivemen hordom. Tiltakozom tehát az olyan mód ellen, (Zaj a szélső baloldalon.) a melynek most is tanúja voltam, és a melylyel, elismerem, nagyon ügyesen és elbújtatva ugyan, Visontai Soma t. képviselő ár úgy tüntette fel a dolgot, . . . Visontai Soma: Isten ments, nem is tudtam ezt! Gajári Ödön: . . . mint hogyha en a »szegedi paragrafus« dolgában — mert ezt a szót esakugyan használtam, — nem Szeged város közérdekeit, hanem valamely privát társulat érdekeit szolgáltam volna. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) /Visontai Soma: T. ház! Szavaim érteíménekrlTélyreállítása végett kérek szót. (Halljuk !) Gajári Ödön képviselő úr tévedésben van. A pénzügyi bizottságban tett ezen előterjesztéseiről, a melyeket ő most felhozott, nekem tudomásom sem volt. Én csak annyit hallottam, hogy ő ezt »szegedi paragrafusának nevezte el, és beszédemben meg is emlékeztem erről, és ki is fejtettem, hogy úgy véltem, hogy ő a be nem avatottak, vagy azok kedvéért, a kik nem ismerik jól a viszonyokat, — mert a szakasz indokolva nincs, — nevezte el azt »szegedi paragrafusnak. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy tőlem teljesen távol állott és áll az, hogy ilyen ínszinuáczióval éljek vele szemben, és engedje meg a t. ház, hogy ezt ezúttal is a leghatározottabban kijelentsem. Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! /Polónyi Géza: T. képviselőház! Azok utáiC"a"~miket a t. pénzügyminiszter űr erre a