Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

114 576. országos ülés 1900. május 12-éu, szombaton. megváltoztassuk. De ez a dolgot nem alterálja, mert meg vagyok győződve, hogy az a szakértő bizottság, a mely hivatva van az új gyárakat kontingentálni és a mely a fóldmívelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium kijelölése alapján elfogulatlan és érdekeltség nélküli szakértőkből áll, ugyanezeket az elveket fogja szem előtt tartam a gyakorlatban már most is, és valahányszor ilyen gyárak kontingentálására kerül a sor, mindig azon elv szem előtt tartásával fog eljárni, hogy a kisebb szeszgyárak keletkezését és kontingentálását tegye lehetővé. (Helyeslés.) Polónyi Géza : Nagyon köszönöm ! Helyes ! Lukács László pénzügyminiszter: Egy második propozieziója volt a t. képviselő urnak, hogy mondjuk ki azt, hogy azok a földbirtokosok, a kik évenként legalább egy félesztendeig nem tartózkodnak Magyarországon, a kontingensből és az ezzel járó összes kedvezményekből kizárassanak. Hát alapjában véve ilyen intézkedések fordálnak elő az egyes államok adótörvényhozásában, és magam is helyesnek tartom azt, hogy azok az egyének, a kik a hazai földből nyert jövedelmeiket külföldön költik el, súlyosabban érezzék az adóterheket, (Általános, élénk helyeslés.) mint azok, a kik itt laknak; és akkor, a midőn az egyenes adó-rendszer reformjával foglalkozunk, nem lehetetlen, hogy ilyenféle intézkedést magam is fogok javasolni, (Élénk helyeslés.) a mint az például Romániában is megvan. Meg fog azonban bocsátani a t. képviselő úr, ha azt mondom, hogy itt, a fogyasztási adóknál, pratikus okokból alig volna ez az eszme keresztülvihető, mert lehetetlenség ignorálni azokat a nehézségeket, a melyek annak gyakorlati keresztülvitelével össze vannak kötve. Mert hiszen, hogy ellenőrizhessük az illetőnek holtartózkodását, kötelességévé kellene tennünk, hogy a pénzügyi hatóságoknál esetleg bejelentse az ő jövetelét, menetelét, szóval olyan szekatúrával volna a dolog összekötve, hogy azt alig volna lehetséges a fogyasztási adók körében keresztülvinni. (Ellenmondások a szélső báloldalon.) Áttérve most már a t. képviselő úr konkrét propoziezióira és különösen a törvényjavaslat második szakaszát illetőleg, első kívánsága az, hogy a 2. §. második bekezdése oly módon változtassák meg, mely szerint a részeltetés ne a szeszfőzdéhez, hanem a szeszfőző személyéhez köttessék. Polónyi Géza: És a birtokhoz! Lukács László pénzügyminiszter: Tehát ne a szeszfőzdéhez, hanem az egyénhez. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ez nem volna czélszerű intézkedés. E tekintetben már preczedensekre hivatkozhatom, a mennyiben minden kontingens-felosztásnál törvényeink ezt a methodust tartották szem előtt, és nem az egyénhez, nem a birtokhoz, hanem a szeszfőzdéhez csatolták a kontingenst. Én részemről most is a mellett vagyok, hogy ezt az eljárást tartsuk meg, mert ha a személyhez csatoltatik a kontingens, ebből igen nagy visszásságok keletkeznének. Az illető személy eladja például azt a birtokot a^szeszfőzdével és elvinné magával, a személylyel, a kontingenst; marad tehát egy birtok és egy gyár, a mely kontingenssel nem bir. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon természetes, hogy ilyen állapotokat előidézni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát részemről a mellett vagyok, hogy e tekintetben az eddigi eljárást tartsnk meg. A mi azt illeti, hogy mondassák ki, hogy ha a hazai gépgyárak (Halljuk.

1 Halljuk!) a berendezési tárgyak árát úgy felemelnék, például szövetkezés, vagy kartell útján, hogy ez megnehezítené a beszerzést a belföldön, ez esetben adjuk meg a kormánynak azt a lehetőséget, hogy felmentse az illetőt az itthon való beszerzés kötelezettsége alól: én részemről megvallom, hogy kissé aggályosnak tartom a hazai ipar pártolása szempontjából azt, hogy mi ily esetben a külföldi gyárosoknak előnyt adjunk. A mennyiben azonban a képviselő úr és a t. ház arra súlyt helyez, hogy a kartellek esetleges hátrányos működését meggátoljuk, nem ellenzem, hogy oly módosítás fogadtassák el, melyben ez esetekre nézve felhatalmazza a ház a pénzügyminisztert, hogy egyetértve a kereskedelemügyi miniszterrel, az illető vállalkozót a szóban forgó kötelesség alól felmenthesse. (Általános helyeslés.) A mi azt illeti, t. képviselőház, k-ogy a második szakasz második bekezdésének jelenlegi szövegezése mellett a szövetkezetek, illetőleg a Szövetkezeti szeszgyárak nem részesülhetnének kontingensben, a következőket van szerencsém felhozni. Én ugyan már a múltkor azon véleményemnek adtam kifejezést, hogy miután ez a törvény nem változtatja meg az előző alaptörvényt, annak a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseit, ennélfogva nem zárja ki a szövetkezeteket abból, hogy azok kontingenst kapjanak. De miután aggályok merültek fel, és félreértésre szolgáltatott alkalmat a szakasz szövegezése, nem zárkózom el az elől sem, hogy a szakasz újonnan szövegeztessék, a mely szövegezésben ki volna mondva az, hogy (olvassa): »részeltetést csak szövetkezeti 1899 : XX. törvényczikk 5. §. — zárjelben — vagy oly szeszfőzde igényelhet, stb.« A többi azután megmarad; (Általános helyeslés.) úgy, hogy így a szövetkezeteknek a kontingensben való részeltetése minden kétséget kizárólag kimondatnék. (Helyeslés.) Erre vonatkozólag a részletes tárgyalás során magamnak lesz szerencsém a módosítást javasolni. (Helyeslés.) Polónyi Géza képviselő úr továbbá aggályait fejezte ki a tekintetben, hogy a törvényjavaslat