Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-576
106 576. országos ülés 1900. május 12-óu, szombaton. a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy ezt a törvényjavaslatot így kellett megcsinálni, és csak így lehetett megcsinálni, mert bizonyos létező hangulatokkal utóvégre számolni kell. Ez, tudom, sajnos, így van. Polónyi Gézát A börzeadónál is számolnak ezekkel a hangulatokkal! (Zaj a bal- és a sséh'ó baloldalon. Elnök csenget.) Mezei Mór: Engedje meg Polónyi Géza t. képviselő úr, nem tudom, hogy ő szokott-e, nem szokott-e számolni hangulatokkal, de, azt hiszem, aktuális politikusnak igenis keli számolnia az ilyen hangulatokkal. Abban igaza van a pénzügyminiszter úrnak, hogy a hangulatokkal számolni kell, meggyőződésem szerint eljárásunk következményeivel is. A t. képviselő urak, a kik közbeszóltak, hogy »Lipótváros«, úgy látszik, abból indulnak ki, hogy én itt osztályérdeket képviselek. Rakovszky István: Nem hisszük ! (Derültség balfelöl.) Mezei Mór : Engedelmet kérek, az 'igen tisztelt képviselő úr, ki ezt most nem akarja rólam elhinni, és a kinek köszönöm az ő megváltoztatott hitét, engem igen sokszor illetett alkalomadtán és alkalom nélkül is azzal a megszólítással, hogy merkantilista. Ez a merkantilista czímezés lehet dicséret, lehet becsmérlés, az illetőnek intencziója szerint, épúgy, mintha valaki az agrárius czímezést használja mással szemben. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mindkettő egyaránt lehet igen tisztességes ember, és lehet igen okos ember, de mindkettőre nézve egyaránt baj, ha ezen kívánatos tulajdonságok hiányával van. Én azon az alapon állok, hogy 1848 óta Magyarország képviselőháza nem érdekképviselet, hanem népképviselet. (Felkiáltások bálfelöl: Látszólag!) Ha látszólag, akkor ez azoknak a hibája, kik mint képviselők nem ezen az alapon állanak, mert törvény szerint valamennyiünknek ezen az alapon kellene áDanunk. (Úgy van! jobb felől.) Én azt hiszem, hogy népképviselők vagyunk, és ennélfogva minden körülmények, között akár agráriusnak, akár merkantilistának czímezzük is egymást, az nem lehet egyéb, — ha egyes képviselőknek ezen házban való magatartására alkalmaztatik, — mint hibáztatás, mert ez azt jelenti, hogy osztályérdeket képvisel azon a helyen, hol kizárólag csakis közérdeket szabad képviselni. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, mikor arról van szó, hogy állami kedvezményben részesíttessék valamely gazdasági tényező, mi nem indulhatunk a szerint, a mint valamely kedvezmény egyik vagy másik osztálynak, vagy gazdasági tényezőnek érdekét mozdítja elő, hanem egyedül csak az a kérdés lehet irányadó, hogy közérdeket mozdítunk-e elő? Makfalvay Géza képviselő úr most újból azt mondotta, a mit igen gyakran mondanak ebben a házban és a minek igazságát nem vonom kétségbe, hogy Magyarország túlnyomóan mezőgazdasági állam, a miből azt következteti, hogy Magyarország gazdasági politikájának túlnyomóan arra kell irányozva lennie . . . Makfalvay Géza: Elsősorban! Mezei Mór: . . . hogy mezőgazdasági érdekeket mozdítson elő. Ez az a következtetés, a melyet ebből az igaz tételből levonni méltóztatott. A tétel igazságát nem vonom kétségbe, de egy dologra nézve tisztába kívánok jönni, mert az igen lényegesen befolyásolja a következtetést. Ha azt mondjuk, hogy Magyarország túlnyomóan mezőgazdasági állam; dicsekvés-e ez, vagy panasz? Mert a kettő között nagy a különbség. (Fölkiáltások balfelől: Egyik sem!) Makfalvay Géza: Tény! Mezei Mór: Ha dicsekvés, ez annyit jelent, hogy azt kívánjuk, hogy örök időre megmaradjon. (Felkiáltások a baloldalon: De nem az!) Ha azonban panasz, akkor méltóztassék levonni belőle azt a következtetést, hogy akkor arról kell gondoskodni és azokat az eszközöket kell gazdasági politikánkban felhasználni, a melyek ezen állapotnak javítását vonják maguk után és a melyek által azt elérhetjük. Mert én úgy látom, — bár lehet, hogy a szememben van a hiba, hogy a látásom rossz, — hogy Európában azok az* államok, a melyek kizárólag a mezőgazdaságra fektetik gazdasági rendszerüket, szegény államok, a melyek kiaknázás tárgyát képezik azon államok részéről, a melyek ipáiban, kereskedésben hatalmasak. Ennélfogva én részemről azt, ha azt méltóztatik hangoztatni, hogy Magyarország túlnyomóan mezőgazdasági állam, csak mint panaszt fogom fel, és ezért a magam részéről nagyon óhajtanám, hogy ez az állapot megváltozzék. Már most visszatérek arra, a mit előbb mondottam, hogy tudniillik a kedvezmények megadására semminemű osztáíyérdek nem vezethet minket, hanem csak a közérdek. Ezért nekem feltűnt a vita folyamán, hogy az egyik oldalról is, a másik oldalról is, úgyszólván általában megkülönböztetést tettek a mezőgazdasági szeszfőzdék közt, a helyből kifolyólag, a hol azok elhelyezve vannak. Őszintén megvallom, én annyira nem vagyok ebben a kérdésben szakember, hogy ebből tanultam, hogy ez a dolog én előttem új dolog. El lett úgyszólván általában ismerve, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás kedvezményezése, a szeszfőzésnek felvirágoztatása igen hatalmas közérdek az országnak bizonyos vidékem, a hol azt a talaj megkívánja. Ellenben közérdeket nem szolgálnak, hanem kizárólag az egyéni érdeket szolgálják ott, a hol ez a feltétel nincs meg.
