Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

|04 57B. országos ülés 1900. május 12-én, szombaton. a múltból oly nagy készletek voltak felhalmozva, hogy a szesz ára már ezen okból is nagyon leszállt; és mit csináltak akkor az ipari szeszgyárak? Megszorították üzemüket. Egész helyesen tették ezt: ez üzleti dolog, s a mi azokra nézve helyes volt, az helyes ezekre nézve is, hogy tudniillik ők akkor nem mentek bele, nem akartak üzletbe fogni. Nem mulaszthatom el, hogy néhány észrevételt tegyek Hieronymi Károly t. képviselőtársamnak (Halljuk/) tegnapi előadásra. Először is nagy tévedésben van ő, a mikor a szeszfőzdék hasznát hold-szám szerint számította ki, így az igazságot nem lehet megközelíteni, mert hiszen azok a szeszfőzdék, a mint előadásomból, gondolom, mindenki láthatja, nem épen annak a bizonyos meghatározott számú holdnak, vagy annak a gazdaságuak válnak előnyére, a melyben a szeszfőzés űzetik, hanem sokkal nagyobb rétegeknek. És ő hibáztatta a kormányzat irányzatát, — nem a törvényjavaslatot, — a mely mindinkább a mezőgazdasági szeszgyáraknak látszik kedvezni, és úgy állítja fel a tételt, hogy működik ötszáz mezőgazdasági szeszgyár, azután megállapítja, hogy hány gazdaság van, és kimutatja, hogy a gazdaságok milyen minimális szánni részesül ebben. Mondom, ez nagyon helytelen számadási adat. De ha erre a térre lépek, akkor azután még furcsább konzequencziákhoz jutok. Van 17 ipari szeszgyár, — 28, mert a beadványt 7-en írták alá, de úgy hullom, hogy többen vannak, — tehát ha még erre az álláspontra is helyezkedem, mi jobb: 500 embernek használni, vagy 28 embernek; de mondom, erre az álláspontra nem szabad helyezkednünk, mert a mezőgazdaság hasznát nem lehet a holdak száma szerint meghatározni, a mint ő a tételt felállította. Azután azt mondja a t. képviselő úr, hogy hiszen mezőgazdasági ipar a czukorgyártás, a sörfőzés stb.; ha tehát ezt az elvet felállítjuk, akkor nagyon könnyen meglehet, hogy oda fogunk jutni, hogy ezt is a mezőgazdaság vindikálja majd magának. Ez lehetetlen, mert hiszen én láttam külföldön szövetkezeti czukorgyárakat is, kisebb czukorgyárakat, de már méltóztassék megengedni, a czukorgyártás, a sörfőzés oly nagy apparátust és olyan költséget igényel, hogy, sajnos, a mi mezőgazdáink talán beláthatatlan időkig nem lesznek abbanji helyzetben, hogy ezt követelhessék maguknak. De hiszen, a mint említettem, a mezőgazdasági szeszfőzés előnye, hogy az azzal egybekötött hizlalás, állattenyésztés és trágyaelőállítás által a föld termőképességét szaporítja. A sörfőzésnél pedig a hizlalás bár lehetséges, de nem olyan jelentékeny és nem űzetik úgy, mint a szeszfőzésnél. Komjáthy Béla t. képviselőtársam különösen két szempontból támadja meg a javaslatot; azt mondja, hogy lehetetlenné van téve ezáltal a kisebb embereknek, hogy mezőgazdasági szeszfőzést űzzenek, és ez csak a nagybirtokoknak van lehetővé téve, különösen azon szakasz által, mely a szeszfőzéet a földbirtokhoz köti. A pénzügyminiszter úr már felvilágosította őt és én is legalább mindig úgy értelmeztem ezt a törvényjavaslatot, hogy a szövetkezés nincsen kizárva, mert e javaslat az 1899. évi törvény illető rendelkezéseit nem változtatja meg. Felállít a t. képviselőtársam egy olyan tételt, hogy legalább 400 hold kell egy mezőgazdasági szeszfőzdében. Ezt a tételt tagadom, mert én láttam sokkal kisebb méretűeket is, Nem szükséges annyi. De előhozakodott iszonyú számokkal, hogy mennyibe kerül egy szeszfőzde felállítása. Azt mondja, hogy egy nagy szeszfőzde felállítása 60.000 forintba kerülne, holott az nem kerül többe, mint 30—35.000 forintba. Egy kisebb mezőgazdasági szeszgyárat fel lehet állítani í5.000 forinton is. Tegnap egy vállalkozó adatait is felhozta állítása bebizonyítására. T. barátom Rakovszky István azt kérdezte tőle, hogy ki az a czég? Én meg arra kérem őt, hogyha az magyar czég, meg ne mondja valamiképen a nevét, mert akkor ahhoz senkisem fog menni, hogy számára mezőgazdasági szeszgyárat állítson fel, mert ezek az árak már nem is korcsmárosi dupla, hanem tripla krétával vannak számítva. A mi a javaslat azon rendelkezését illeti, hogy a földbirtokhoz van kötve minden, én ezt a részt is helyeslem, mert számos visszaélés követtetett el ezen a czímen. A pénzügyminiszter úr megadta már e tekintetben a felvilágosítást, és magam is úgy fogtam fel a dolgot, hogy lehet, hogy az nagyon kivihető és helyes dolog, — és itt ellentétben vagyok Polónyi Géza t. képviselőtársammal, a ki óvakodik a bérlőktől ... Polónyi Géza: Attól, hogy a bérlők kapják a kontingenst! Makfalvay Géza: Én tapasztalásból tudom, hogy számos olyan szerződés van, hogy az a földbirtokos kiadja haszonbérbe a birtokát, a haszonbérlő felépíti a szeszgyárat, az üzemnek a hasznát ő élvezi, azért magasabb bért fizet a tulajdonosnak. E mellett a földbirtok részesül annak a szeszfőzdének egyéb jótéteményeiben is. A haszonbérlőnek is van jövedelme, hiszen az is mezőgazdasági ember, azt sem lehet ebből a jövedelemből kizárni . . . Komjáthy Béla: Nagyon helyes, együtt vagyunk itt is! Makfalvay Géza: Nagyon örülök, hogy ebben a kérdésben is együtt vagyunk. A jót-