Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-555
555. országos ülés 1900. m&rczlns 21-én, szerdán. as viselő úr, Körösi József érdemes statisztikusunk munkája alapján. Én elismerem, hogy sok esetben előfordult, hogy egy a nemzetiségi vidéken felállított állami iskola a maga feladatát csak félig töltötte be azért, mert aránylag csak kevés tanulót vont magához, és mellette fenmaradt és most is tovább működik, nem mindig üdvösen, az ottani nemzetiségi iskola. De ezt a jelenséget azért nem lehet általánosítani. Én magam ismerek a nemzetiségi vidékeken állami iskolákat, a melyek tökéletesen betöltötték feladatukat, magukba olvasztották az ottani községi, vagy felekezeti népiskolát és különösen a magyar nyelv tanítása terén igen szép eredményeket értek eb (Igás! Úgy van!) Ezért tökéletesen jogosult Lehotzky Antal t. képviselőtársam felszólalása, a ki különösen a felvidéki és a nemzetiségi vidéki népiskolák fejlesztésére hivta fel a kormány figyelmét. Áttérek most, t. képviselőház, egy másik kérdésre, tudniillik az iskolai testi nevelés kérdésének lehető rövid tárgyalására. (Ralijuk ! Halljuk.) Ezen a téren az egészéges reform az első ifjúsági országos tornaversenynyel indult meg; mert bármennyire kritizálták ezen tornaversenyek részleteit, tagadhatatlan, hogy azok keltették fel úgy a tanárokban, mint a tanulókban az ambicziót arra nézve, hogy a testi nevelés terén jobb eredményt érjenek el, és hogy a testi nevelés fontosságát a szellemi nevelésével egyenrangúnak tekintsék. Helyes és örvendetes az az irány, a mely jelenleg e téren mutatkozik és a mely oda tart, hogy az iskolaszerű tornázás egészséges és életrevaló elemeinek megtartásával és a testgyakorlásnak azon elemeit távol tartva, a melyek a test egyoldalú képzésének veszélyével járnak, a népies versenyek és az ifjúsági játékok lépjenek különösen előtérbe. Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasabban és behatóbban foglalkozni, de a mikor ezt felemlítem, legyen szabad ennek kapcsán egy erre vonatkozó kérést terjesztenem az igen tisztelt kormány elé. Magyarország a megújított olympiai versenyekben 1896-ban Athénben szép sikerrel vett részt. Nagyon kívánatos volna, hogy a párisi világkiállítás alkalmából rendezendő nemzetközi torna- és sportversenyeknél is megjelenjék a mi ifjúságunk és ott mérkőzzék. (Helyeslés.) Ebből a czélból alakúit is egy bizottság, azonban ez a bizottság a maga feladatát nem oldhatja meg állami támogatás nélkül. Folyamodott tehát az állam segélyezéséért. Mindössze 2000 forintról van szó. Meg vagyok róla győződve, hogy úgy a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, mint az igen tisztelt államtitkár űr ez iránt az ügy iránt a legnagyobb jóindulatot és készséget tanúsítják; tisztán bürokratikus nehézKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIII. KÖTET. ségekben, a mint értesülve vagyok, fedezet hiányában és e miatt a pénzügyminiszter és a minisztertanács szükséges hozzájárulásában rejlik oka annak, hogy a bizottság még nem kaphatott választ, holott már csak két hónap választ el a versenyek megkezdésétől. Azt hiszem, hogy az az ország, a mely százezreket áldozhat lóversenyekre, talán áldozhat 2000 forintot arra is, hogy ifjúsága a testedzés terén megállja a helyét a nemzetközi versenyekben. (Általános, élénk helyeslés.) Azért bátor vagyok ezt az ügyet a t. kultuszminiszter úr figyelmébe melegen ajánlani. (Élénk helyeslés.) Még csak a művészeteknek némely kérdésére akarok kiterjeszkedni, ezúttal nagyon röviden, mert hisz ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam a múlt évi budgetvitában. A képzőművészetek terén évről-évre aggasztóbb jelenséggel találkozunk. Itt tudniillik határozott túiprodukczióval van dolgunk. (Helyeslés.) Magában véve örvendetes az, hogy mindig új meg új tehetségek támadnak, és kétségtelen, hogy ma vannak már fiatalabb művészeink közt is oly tehetségek, a melyekre méltán büszkék ]ehet ; ink. De e mellett tény, hogy művészeink évről-évre százával alkotnak oly műveket, a melyeket senki meg nem vesz és ennek következése az, hogy a szellemi munkásságnak legideálisabb terén beáll a legprózaibb nyomor és ennek következtében egy mindennel elégedetlen, mindenkit, elsősorban magát az államot vádoló malkontens ellem, mondhatnám művészi proletariátus keletkezik. Ennek a jelenségnek az előidézésében tagadhatatlanul része van az új irányok rohamos változásainak, a melyek a művészetet valósággal a divat uralmának vetik alá és meg nem engedik azt, hogy egyetlenegy irány vagy egyetlenegy tehetség kiforrjon és kifejlődjék, és ez idézi elő azt is, hogy az extravagancziákrä való hajlandóság, az estravagancziáknak hajhászása a közönséget mindinkább elidegeníti a művészettől. (Igaz! Úgy van! a jobboldalim.} Én ezzel, t. ház, koránt- • sem akarom azt állítani, mintha az újirányú festészet és szobrászat valóban értékes, becses, jelentékeny munkákat nem hozna létre, de annak túlhajtásai ós féktelenségei tagadhatatlanul romlást hoznak művészeinkre, különösen a kevésbbé erős tehetségre; mert az erős tehetség az ilyen forrongás behatását könnyebben kiállja. Hozzájárul ehhez az irodalmi pesszimizmus behatolása a művészetbe. Az igazság keresésében ma már oda jutottunk, hogy a mint az irodalomban kezdik ma már csak a rosszat tartani igaznak, úgy a művészetben is kezdik már csak a rútat tartani igaznak. Vannak művészeink, még pedig nagy számmal, a kik ma már szinte Machbet boszorkányainak a mondását látszanak követni, tudniillik: 11
