Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

90 B5Ö, orsiágoi ülés 1000. uiárczins 21-én, szerdán. »Fair is foul and foul is fair, Hover thrcmgh the fog and filthy air.« Vagyis magyarul: »Rút a szép és szép a rút, köd s homályon át az út.« Érdekes volt a közel múltban megfigyelni, hogy míg a legközelebbi képzőművészeti kiállításon a kiállított képek nagy részére nem akadt vevő, nddig egy két, kevéssel ezelőtt elhalálozott művésznek hátrahagyott, és nem a legújabb irány szerint alkotott müveit a közönség mondhatnám, rohamosan elkapkodta. Lehet talán erre azt mondani, hogy közönségünk Ízlése még nem eléggé előrehaladott és nem eléggé művelt. Konczendálom, hogy ebben egy bizonyos határig lehet igazság, de másrészt az is tagadhatatlan, hogy az államnak semmi körülmények között gem képezheti feladatát, megvásárolni mindazt, a mi a közönségnek nem kell, (Tetszés és helyeslés.) és kétségtelen az is, hogy a művészetnek igazán termékeny, igazán virágzó korszakai csak azok voltak, a melyben a művészek és a közönség megértették egymást. (Igaz ! Úgy van!) A vidéki múzeumok ezéljaira, a folyó évi költségvetésben, mint örömmel láttam, tetemesen felemelt dotáezió van föl véve ; ez talán remélni engedi, hogy a vidéki múzeumok révén is juthat ä művészet ezéljaira valami. A nélkül, hogy az eredeti alkotások megvásárlásátbármely tekintetben akadályozni kívánnám, bátor vagyok szives figyelmébe ajánlani a t. közoktatásügyi kormánynak azt, vájjon nem lehetne-e a vidéki múzeumok gazdagításának ahhoz a módjához és eszközéhez is nyúlni, hogy jelentékeny és nagy mesterművek művészi színvonalon álló másolatait juttatnék a vidéki muzeumoknak. Sok tehetséges és törekvő fiatal művésznek adna ez igen tanulságos foglalkozást és e mellett keresetet, és ily módon a vidéki múzeumok is szép és értékes darabokkal gazdagodnának. Egy másik intézmény, a melyre még itt akarok ráutalni és a mélyről már tavaly is tüzetesebben szólottam, az iparművészet. Az iparművészetben mindinkább mutatkozik a művészi erők foglalkoztatásának a törekvése. Kétségkívül oly tér ez, a melyen a művészeti erők hasznosan és rájuk nézve is jövedelmezőbben foglalkoztathatók. Nagyon helyeslem az iparművészet terén az újabb időben felszínre vergődött irányt, azt az irányt, a mely mindinkább igyekszik az iparművészeiben a művészi elemet érvényesíteni, s mely tökéletesen megfelel annak a modern felfogásnak, a mely iparművészet és művészet között már különbséget nem ismer el, hanem az iparművészeiét is művészetnek tekinti. Komjáthy Béla t. képviselőtársam panaszkodott a miatt, hogy, a mint ő mondotta, a képviselőház és a magyar közönség bizonyos közönyt és részvétlenséget tanúsít a közoktatásügyi kérdések iránt akkor, mikor némely gazdasági kérdések a legnagyobb mértékben lekötik a figyelmét. Én megengedem, hogy ez a panasz bizonyos tekintetben jogosult. Magam sem vonom kétségbe, hogy a jövő nagy politikai küzdelmei a közgazdasági kérdések körűi fognak vívatni és ezért érthető, ha ezek a közgazdasági kérdések ma bizonyos nyomatékkal lépnek fel. De azért én szivemből óhajtom, hogy a magyar közönség és a magyar politikai világ megtartsa mindig éber és meleg érdeklődését a közoktatásügyi és a közművelődési kérdések iránt, (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) mert meggyőződésem az, hogy ezen kérdések terén is még nagy csaták lesznek kivívandók (Igaz! Úgy van!) és hogy ezen csaták kivívása a mi jövőnk alakulására korántsem lesz kisebb befolyással és fontossággal, mint a közgazdasági problémák megoldása. (Tetszés és helyeslés.) Ezen felfogásból indulva ki, én a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Általános, élénk helyeslés és tetszés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Major Ferencz képviselő úrnak adtam szót, félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítására. Major Ferencz: Az előttem szólott t. képviselőtársam teljesen félreértette fejtegetéseimet és ezért látom szükségét annak, hogy ez irányban azonnal nyilatkozzam, mert sokkal fontosabbnak tartom azokat, a melyeket épen a középiskola egységes alkotására nézve elmondottam, hogy lehetetlen, hogy épen olyan kiváló szakember, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, ezen fontos kérdést teljes világosságában ne lássa át. Ugyanis, mikor felállítottam, hogy igyekezni kell a kormányzatnak az egységes középiskola felé törekedni, ezen egységesség megoldására olyan módot hoztam fel, a melyet eddigelé még, akárhány igazgatóval és tanárral beszéltem, mind legmelegebben üdvözöltek. Ugyanis ez abból ál], hogy az egész középiskolai oktatásban az első négy osztály teljesen egységesíttessék és így az alsóbb négy osztály egységessé tétele által feleslegessé válik a polgári iskola, mert mindenhol, minden kis városban és mezővárosban mód lesz arra, hogy egy alsó négy osztályú középiskolát állítsanak fel, a melynek tanterve először bizonyos befejezettséggel birjon, másodszor pedig előkészítsen a tudományos pályára t.gy, mint esetleg a közgazdasági pályákra képező többi felsőbb iskolákra. Ez volt beszédemnek