Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ülés 1900. márczius 21-én, szerdán. gy mely szkepszissel az imént helyesen szállott szembe Lázár György, közvetlen előttem szólott t. képviselőtársam. A felső oktatás körében régen vajúdó kérdés szerencsés megoldását fogja remélhetőleg nyújtani az a törvényjavaslat, a melynek előterjesztését a vallás- és közoktatásügyi miniszter kilátásba helyezte és a mely a jogi tanulmány és vizsgarendszer reformját tartalmazza. Ma, midőn e javaslat részletei még a kormány részéről megállapítva nincsenek, és a mikor remélhetőleg rövid idő választ el attól, hogy a törvényjavaslat részleteivel már itt foglalkozhassunk, nem akarok a törvényben lefektetendő elvek fejtegetésére itt a budgetvita keretében kiterjeszkedni, de kell, hogy megnyugvással konstatáljam a tényt, hogy miután e törvényjavaslat azok szerint, a miket tartalmáról már ma tudunk, abból az elvből indul ki, hogy a jogi- és államtudományi gyakorlati pályákra való qualifikálás szempontjából a kötelező doktorátus eltörlendő, és hogy az a helyett minősítő állami vizsga nemcsak az egyetemeken tehető le, e törvényjavaslat igazolását fogja tartalmazni annak a javaslatnak, a melyet ugyané kérdés megoldására nézve annak idején gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter tett le egy ízben a ház asztalára. A népnevelés jogrendjére nézve és különösen a népiskola teljes és kizárólagos államosításának lehetetlenségére nézve nézeteimet néhány év előtt a t. ház előtt igen tüzetesen kiíejtettem és nem tartanám megengedhetőnek, hogy most a t. házat nézeteim fejtegetésével újra terheljem. Csak néhány észrevételt teszek azokra nézve, a miket a népiskolákról Komjáthy Béla és Boda Vilmos t. képviselőtársaim mondottak. Mielőtt azonban erre rátérnék, legyen szabad a vita folyamára visszatekintve megjegyezni, hogy én Komlóssy Ferencz t. képviselőtársam intenczióját, hogy a középiskolai tanárok fizetése mihamarább úgy szabályoztassék, a mint a fizetésszabályozási törvény 1894-ben tényleg czélba rette, teljes mértékben helyeslem és ahhoz hozzájárulok. Továbbá, hogy még egy, a vita során felemlített gondolattal e helyen és alkalommal végezzek; megjegyzést kell tennem Major Ferencz képviselő úr kívánságára vonatkozólag; ő ugyanis azt kívánta, hogy a polgári iskolának négy alsó osztálya magában zárt alsóbbfokú .középiskola legyen, a mely bizonyos qualifikácziót nyújtson, és a melylyel az egyévi önkéntességi jog járjon, ha jól értettem; ezt a kívánságot elérhetőnek, megvalósíthatónak nem tartom. Major Ferencz: Nem ezt mondtam! Berzeviczy Albert: Akkor talán félreértettem a t. képviselő urat! Felfogásom szerint, ha a polgári iskola hat osztálya hét osztálylyá volna fejlesztendő: ebben az esetben lehetne szó arról, hogy a polgári iskola egyéves önkéntességi jogot adjon. Ezzel kapcsolatosan kívánatosnak tartom azt, hogy a kereskedelmi felső iskolák, a melyeken a túlterheltetés legnagyobb mérvben érvényestíl, négy osztályúakká fejlesztéséének, mert így volnának cs ik képesek a tananyagot, a mely ma hozzájuk van utalva, valóban czélszerűen és a tanulók túlterhelése nélkül feldolgozni. (Helyeslés jobb felől) Visszatérve Komjáthy Béla t. képviselőtársam észrevételeire, én is sajnálom — és e tekintetben teljes mértékben osztom t. képviselőtársam nézetét, — hogy a kisdedóvási törvény végrehajtása gyorsabb tempóban nem megy előre, a minek mindenesetre csak pénzügyi nehézségekben van az oka, úgyszintén, hogy az 1896 : XXIII. törvényczikknek, mely a tanítók fizetésének rendezéséről szól, intencziója még mindig nem lett egészben megvalósítva. De habár ezeket elismerni kénytelen vagyok, nem vagyok hajlandó azért népoktatásunkat és általán iskolai viszonyainkat oly sötét színben tüntetni fel, mint t. képviselőtársam teszi. Elismerem, hogy t. képviselőtársamat a legtisztább hazaszeretet indította arra, hogy azt a vészkiáltást hallassa, hogy a magyar faj veszélyben forog, de higyje el nekem a t. képviselőtársam, hogyha — a mint ő maga konstatálja, — a nemzet erre a vészkiáltásra csak kevéssé reagál, ennek oka nem abban rejlik, mintha ez a nemzet közönyös és érzéktelen volna létérdekei iránt, mert ha ily közöny és fásultság csakugyan fennállana, ez volna igazi veszélye nemzeti létünknek, hanem ennek oka egyszerűen abban rejlik, hogy a nemzet világosan látja azt, hogy az a veszély, melyet a t. képviselő úr oly élénk sziliekben lefestett, a valóságban fenn nem forog. Elismerem, hogy például az erdélyi ^részekben a magyarság védelme a kormány részéről a leggondosabb, a legéberebb és a legerélyesebb politikát igényli, elismerem, hogy ezen a téren a nemzetiségekkel szemben néhány igen nagy feladat vár még megoldásra és nagy nehézségek és veszélyek leküzdése szükséges, de a ki objektíve -akar ítélni, az lehetetlen, hogy azt állítsa, hogy azóta a 33 év óta, mióta alkotmányom életünket visszanyertük, a magyar faj megerősödése igen nagy előmenetelt nem tett, és hogy e tekintetben az utóbbi időben akármiféle visszaesés, vagy hanyatlás mutatkozik. Nem akarok közismerettí statisztikai adatokkal állni e perezben elő, mert küszöbén állunk egy új népszámlálásnak, a mely remélhetőleg ném a feketén látók véleményét fogja igazolni. Hiszen csak nézzünk körül. (Halljuk! Halljuk !) Nézzünk körűi iskolai életünkben, irodalmunkban, napisajtónkban, országos és törvényhatósági közéletünkben, társadalmi életünkben, üzleti életünkben, — habár elismerem, hogy a haladás ezen a