Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ilés 1800. márczins 21-én, szerdán. 85 városból a másikba, a mi olykor teljesen ki­kér ifi hetetlen, akkor előáll a szüksége annak, hogy a szülő a fiát új tankönyvekkel lássa el, azon szülő, a ki különféle kiadásokkal úgyis nagyon meg van terhelve. Felhívom a t. kultuszkormány figyelmét erre a dologra, és felvetem a kérdést, hogy te­kintettel arra, hogy a tananyag a törvény által általában meg van állapítva, nem lehetne-e a tankönyveket a mostani szabad verseny és enge­délyezési eljárás mellőzésével pályázat útján meg­íratni, ekként jól tankönyveket Íratni, azokat államilag többszörösíteni, az állam által fent ár­tott iskolákban kötelezőkké tenni, egyébként pedig ajánlani és mindenesetre rendkívüli olcsó, lehető­leg előállítási áron szétosztatni ? (Helyeslés a jobb­oldalon.) Eszem ágában sem lett volna ezt a körül­ményt felhozni, ha meg nem volnék győződve a felől, hogy a tankönyvirás tulajdonképeii az általános kultúrát nem mozdítja elő. A tankönyv­irás nem forrásmunka, a melyet a törekvő tudós kiváj a porlepte foliánsokból, hanem legtöbb­nyire kompilláczió — a kivételeknek a tiszteletet megadom, — majdnem fizikai munka gyümölcse, e quatuor facere unum. Ajánlom az igen tisztelt kultuszkormány figyelmébe ezt a körülményt, mert azt hiszem, hogy sokkal inkább mozdítanák elő a kultúrát azáltal, hogy jó tankönyvekkel látnók el a tanulókat, mint a mennyire előmoz­dítják a kultúrát azok, a kik ma tankönyveket iruak. És most, t. képviselőház, áttérek a legutolsó kérdésre, nevezetesen a harmadik' egyetem kér­désére. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom a harmadik egyetem felállítását, nemcsak a maga­sabb kultúra deczentralizácziója szempontjából, a melynek úgy tudom, a kultuszminiszter úr és az államtitkár úr is meleg barátai, de szüksé­gesnek tartom azon túltömöttség miatt, a mely a budapesti tudományi egyetemen fennáll és már évek hosszú sora óta valóságos átokként neheze­dik a budapesti egyetemre. Eltekintve attól, hogy a tanulók nagy száma miatt különösen a jogi fakultáson azoknak négyötöd része nem fér a tantermekbe, maga a túltömöttség meglazítja azon közvetlenséget, a melynek a tanár és a studiozus közt a tanszabadság bármily széleskörű inter­pretáeziója mellett fenn kellene állania. Nem szándékozom mélyebben taglalni annak káros voltát, hogy minden kulturális intézmény a fő­városban van konczentrálva; nem szándékozom taglalni azt, hogy milyen rossz hatással van a fiatalságra nézve, a mirői különben az egyetemen lefolyt vizsgálatok eredménye fényes bizonysá­got ad, ha háromnegyed része feljön az ország fővárosába, és itt a tanulástól is elvonják az élet­fentartás gondjai és sok egyéb körülmények; egyszerűen csak azt kívánom kijelenteni, hogy a kultuszminiszter úrnak azon nyilatkozata, melyet a harmadik egyetem felállítása dolgában úgy emlékszem két esztendővel ezelőtt tettes amely oda konkludált, hogy a harmadik egyetem csak akkor állítható fel, hogyha a budapesti és kolozs­vári egyetemek már teljesen ki vannak fej­lesztve, az ország közvéleményét nem elégítette ki, mert ezen nyilatkozatának érteimé nem egyéb, mint a harmadik egyetem ügyének a végtelenig való elhúzása. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a harmadik egyetem szükségességének ilyeo fel­fogása magának az ügy érdemének a végletekig való elhalasztása, mert hiszen az egyetem fej­lesztésében befejezést sohasem nyerhet, mivel a mint a tudomány fejlődik, a szerint kell az egyetemnek is folyton fejlődnie és nagy veszede­lem volna egy országra nézve, hogyha tudo­mánya fejlődésében megállapodnék és így az egyetem is kénytelen volna fejlődésében meg­akadni. Azt hiszem, hogy ez a nemzet erkölcsi halálát jelentené. De épen azért, mert a tudo­mánynak és vele az egyetemnek is folyton fej­lődnie kel!, egy harmadik, szükségesnek bizonyult egyetem létesíílését azon föltételhez kötni, hogy a budapesti és kolozsvári egyetem fejlődése be­fejeztessék, azt hiszem, hogy teljes lehetetlenség. Azt mondhatná valaki, hogy hiszen a budapesti egyetem túlzsúfoltságán lehet azáltal segíteni, hogyha különösen a jogi fakultásnál túlságos mértékben összeverődött fiatalság egy része le­utaltatik az akadémiákra. Én azt gondolom, hogy ez nem lehetséges, mert a ki egyetemi művelt­séget akar magának szerezni, azt az akadémiá­ban meg nem szerezheti. Az akadémiai műveltség tisztán szakműveltség; míg az egyetemi műveltség a szakműveltségen kivtíl általános műveltséget is ad. Épen ezen szempontból teljesen osztom parla­mentünk egyik kitűnőségének, Berzeviczy Albert t. képviselőtársunknak évekkel ezelőtt kifejezett véleményét, a mely következőleg hangzik (ol­vassa): ^Nézetem szerint oda kell törekedni, hogy felső oktatásunk minden reformja az iskolát, a szakiskolák rendszerének fokozatos elhagyását s a felsőbb oktatásnak nagyobb czentrumokba való csoportosítását tekintse czélúl. Ez okból felállítandó a harmadik egyetem; új akadémiák létesítése mindenkép megakadályozandó s a léte­zők száma is lehetőleg apasztandó.« Az a kérdés merülne fel most már, hogyha a harmadik egyetem egyáltalában szükséges, hol állíttassák az fel ? (Felkiáltások: Szegeden l) Igen nagyra becsülöm azon szíves közbeszólást, a mely e kérdésnél épen Szegedet említette; azonban a nélkül, hogy én ezen közbeszólásnak erkölcsi értékéből valamit levonni akarnék, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy sokkal jobban szeret-

Next

/
Thumbnails
Contents