Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555. országos ilés 1800. márczins 21-én, szerdán. 85 városból a másikba, a mi olykor teljesen kikér ifi hetetlen, akkor előáll a szüksége annak, hogy a szülő a fiát új tankönyvekkel lássa el, azon szülő, a ki különféle kiadásokkal úgyis nagyon meg van terhelve. Felhívom a t. kultuszkormány figyelmét erre a dologra, és felvetem a kérdést, hogy tekintettel arra, hogy a tananyag a törvény által általában meg van állapítva, nem lehetne-e a tankönyveket a mostani szabad verseny és engedélyezési eljárás mellőzésével pályázat útján megíratni, ekként jól tankönyveket Íratni, azokat államilag többszörösíteni, az állam által fent ártott iskolákban kötelezőkké tenni, egyébként pedig ajánlani és mindenesetre rendkívüli olcsó, lehetőleg előállítási áron szétosztatni ? (Helyeslés a jobboldalon.) Eszem ágában sem lett volna ezt a körülményt felhozni, ha meg nem volnék győződve a felől, hogy a tankönyvirás tulajdonképeii az általános kultúrát nem mozdítja elő. A tankönyvirás nem forrásmunka, a melyet a törekvő tudós kiváj a porlepte foliánsokból, hanem legtöbbnyire kompilláczió — a kivételeknek a tiszteletet megadom, — majdnem fizikai munka gyümölcse, e quatuor facere unum. Ajánlom az igen tisztelt kultuszkormány figyelmébe ezt a körülményt, mert azt hiszem, hogy sokkal inkább mozdítanák elő a kultúrát azáltal, hogy jó tankönyvekkel látnók el a tanulókat, mint a mennyire előmozdítják a kultúrát azok, a kik ma tankönyveket iruak. És most, t. képviselőház, áttérek a legutolsó kérdésre, nevezetesen a harmadik' egyetem kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom a harmadik egyetem felállítását, nemcsak a magasabb kultúra deczentralizácziója szempontjából, a melynek úgy tudom, a kultuszminiszter úr és az államtitkár úr is meleg barátai, de szükségesnek tartom azon túltömöttség miatt, a mely a budapesti tudományi egyetemen fennáll és már évek hosszú sora óta valóságos átokként nehezedik a budapesti egyetemre. Eltekintve attól, hogy a tanulók nagy száma miatt különösen a jogi fakultáson azoknak négyötöd része nem fér a tantermekbe, maga a túltömöttség meglazítja azon közvetlenséget, a melynek a tanár és a studiozus közt a tanszabadság bármily széleskörű interpretáeziója mellett fenn kellene állania. Nem szándékozom mélyebben taglalni annak káros voltát, hogy minden kulturális intézmény a fővárosban van konczentrálva; nem szándékozom taglalni azt, hogy milyen rossz hatással van a fiatalságra nézve, a mirői különben az egyetemen lefolyt vizsgálatok eredménye fényes bizonyságot ad, ha háromnegyed része feljön az ország fővárosába, és itt a tanulástól is elvonják az életfentartás gondjai és sok egyéb körülmények; egyszerűen csak azt kívánom kijelenteni, hogy a kultuszminiszter úrnak azon nyilatkozata, melyet a harmadik egyetem felállítása dolgában úgy emlékszem két esztendővel ezelőtt tettes amely oda konkludált, hogy a harmadik egyetem csak akkor állítható fel, hogyha a budapesti és kolozsvári egyetemek már teljesen ki vannak fejlesztve, az ország közvéleményét nem elégítette ki, mert ezen nyilatkozatának érteimé nem egyéb, mint a harmadik egyetem ügyének a végtelenig való elhúzása. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a harmadik egyetem szükségességének ilyeo felfogása magának az ügy érdemének a végletekig való elhalasztása, mert hiszen az egyetem fejlesztésében befejezést sohasem nyerhet, mivel a mint a tudomány fejlődik, a szerint kell az egyetemnek is folyton fejlődnie és nagy veszedelem volna egy országra nézve, hogyha tudománya fejlődésében megállapodnék és így az egyetem is kénytelen volna fejlődésében megakadni. Azt hiszem, hogy ez a nemzet erkölcsi halálát jelentené. De épen azért, mert a tudománynak és vele az egyetemnek is folyton fejlődnie kel!, egy harmadik, szükségesnek bizonyult egyetem létesíílését azon föltételhez kötni, hogy a budapesti és kolozsvári egyetem fejlődése befejeztessék, azt hiszem, hogy teljes lehetetlenség. Azt mondhatná valaki, hogy hiszen a budapesti egyetem túlzsúfoltságán lehet azáltal segíteni, hogyha különösen a jogi fakultásnál túlságos mértékben összeverődött fiatalság egy része leutaltatik az akadémiákra. Én azt gondolom, hogy ez nem lehetséges, mert a ki egyetemi műveltséget akar magának szerezni, azt az akadémiában meg nem szerezheti. Az akadémiai műveltség tisztán szakműveltség; míg az egyetemi műveltség a szakműveltségen kivtíl általános műveltséget is ad. Épen ezen szempontból teljesen osztom parlamentünk egyik kitűnőségének, Berzeviczy Albert t. képviselőtársunknak évekkel ezelőtt kifejezett véleményét, a mely következőleg hangzik (olvassa): ^Nézetem szerint oda kell törekedni, hogy felső oktatásunk minden reformja az iskolát, a szakiskolák rendszerének fokozatos elhagyását s a felsőbb oktatásnak nagyobb czentrumokba való csoportosítását tekintse czélúl. Ez okból felállítandó a harmadik egyetem; új akadémiák létesítése mindenkép megakadályozandó s a létezők száma is lehetőleg apasztandó.« Az a kérdés merülne fel most már, hogyha a harmadik egyetem egyáltalában szükséges, hol állíttassák az fel ? (Felkiáltások: Szegeden l) Igen nagyra becsülöm azon szíves közbeszólást, a mely e kérdésnél épen Szegedet említette; azonban a nélkül, hogy én ezen közbeszólásnak erkölcsi értékéből valamit levonni akarnék, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy sokkal jobban szeret-