Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

555, országos ülés 1900. m&rczins 21-én, szerdán. gg tekintete veszélyeztetetik. Nagybaj volna ez, igen tisztelt képviselőház, hogyha így volna, mert az én véleményem is az, hogy az iskolákban a profán tudományok kereteit bensőbbé kell tenni a valláserkölcsi nevelés melegsége által. Azonban véleményem szerint a dolog nem így áll. Az államosítás a valláserkölcsi nevelés érdekeit egyáltalában nem veszélyezteti, mert hisz tudjuk mindnyájan, hogy ezelőtt két évvel bocsátott ki a kultuszminiszter úr egy rendeletet, a mely szerint nyilvánvalólag a legszigorúbban meghagyja, hogy a valláserkölcsi nevelésre az állami iskolákban a legnagyobb gond fordíttassák, de hisz gyakorlatból is tudom azt, mert hisz épen Csongrádmegyében, a múlt esztendőben államosdttattak az összes iskolák, a szerződés pontozatait nagyban és egészben ismerem, és tudom, hogy azokban oly nagy súlyt fektetnek a gyermekek valláserkölcsi nevelésére, hogy egyes helyeken nem volt a valláserkölcsi nevelés olyan intenzív akkor, mikor az iskolák községi adminisztrácziók alatt állottak. Visszatérve a szubszidiumok felhasználásának irányára, örömmel látom, hogy nemcsak általában magyar vidéken, hanem különösen az Alföldön való felhasználására ezen szubszidiumoknak az igen tisztelt kultuszminiszter rendkívül nagy súlyt fordít az utóbbi időben. Szükséges is ez, mert kultúra dolgában az Alföld sajátszerű helyzetben van. A mint azt méltóztatnak tudni, — különösen az államtitkár úr igen jól tudja, mert hisz meg is írta a dolgot, — a török invázió az Alföld kultúráját a felföldre szorította, a hol az nagy viszontagságok között, de mégis fentartatott, Az Alföld a török inváziónak megszüntetése után az anyagi és kulturális romlásnak képét nyújtotta. Az azután következő régime a kultúra emelésére úgyszólván semmit sem tett; a hol tett valamit, ott tisztán katonai szempontokból indult ki. Az atkotmány helyreállítása óta pedig, igaz, hogy az alföldi nagy városok óriási nagy haladást tet!ek, tették azonban ezt az államnak nagyon csekély segedelme mellett, legtöbbnyire és legnagyobb részben saját erejükből, a minek következménye azonban az lett, hogy a városok legnagyobb mértékben eladósodtak, jelenleg óriási adósságokkal küzdenek, úgy annyira, hogy csak bizonyos tartózkodással fejleszthetik ezután kultúrájukat. T. képviselőház! Számos adatot hozhatnék fel arra nézve, hogy az alföldi városok épen a kultúra emelése érdekében micsoda adósságokba verték magukat. Én azonban ettől,— tekititveaz általam beszédem eljén előadott ezélra, — ezúttal elállók. Lesz idő erre akkor, mikor — úgy hiszem, legközelebb, — egyik alföldi nagy városnak az iránti kérvénye fog a t. képviselőház elé kerülni, mely szerint vétessék le vállairól, vagy legalább kárpótoltassék némileg az a működés, a melyet az állam helyett községi funkczióban teljesít. Visszatérek azonban oda, a honnan kiindultam, s rendkívüli örömömet fejezem ki, hogy a kultuszkormány a magyar faj és különösen az alföldi magyar faj érdekében rendkívül fontos állami akcziót indított meg, és azt hiszem, hogy ezen akczíóért megfelelő ellenszolgáltatást fog találni a jnagyar faj szupremacziájában és a magyar állameszme megszilárdításában. Áttérve már most magára a népiskolai törvényre, tudom azt, hogy ezen törvény revízió alatt áll, tudom azt is, hogy ezen törvény revidiálása jelentékeny nehézségekbe ütközik azon viszonyoknál fogva, a melyekről ezen törvény szól. Magyarországon a nemzetiségi, faji, kulturális és gazdasági különbözetek oly nagyfokúak, hogy a mi az egyik vármegyében egészen helyes, kívánatos és czélszerű, az a másikban nem helyes, nem kívánatos és nem czélszerű. Azt is tudom másrészről, hogy ezen reviziónális munka a kulturminisztériumban körülbelül már négy esztendő óta folyik, és éu arra kérem az igen tisztelt államtitkár urat, hogy méltóztassék odahatni, hogy ezen revízió minél előbb megtörténjék és azzal a képviselőház mihamarabb foglalkozhassak. (Helyeslé9 a jobboldalon.) A midőn ezen revíziónak minél előbb való teljesítétét és a népoktatási törvény módosításáról szóló javaslatnak a képviselőház elé való terjesztését tisztelettel megszorgalmazom, elállók több olyan észrevételtől, a melyet ezen revízió tekintetében ezúttal megtenin szándékoztam. Egypárat azonban ezek közül oly fontosnak tartok, hogy kénytelen vagyok azokat a t. státusztitkár úr figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk/) Elsősorban bátor vagyok figyelmébe ajánlani az igen tisztelt államtitkár úrnak azon viszonynak szabályozatlan voltát, a mely egyrészről a népoktatási tanfelügyelő, másrészről a községi iskolaszék között fennáll. A törvény intencziója e tekintetben egészen világos. A községi iskolaszékeket illeti az intézkedés, a tanfelügyelőt az állami törvényességi szempontból való felelősség. Ha pusztán a törvénynél maradtunk volna, ez esetben nem lett volna semmi nehézség, de azon miniszteri rendelet, a mely e tekintetben még 1868-ban kibocsáttatott és a melyért a mai kultuszkormány nem felelős, a hatáskörüket annyira összezavarta, hogy annak alapján a tanfelügyelők maguknak olyan intézkedési jogot igényeltek, a melyeket az iskolaszékeknek épen a törvény alapján vissza kellett utasítania. Ebből, a mint az államtitkár úr is tudja, oly kellemetlenségek származtak, a melyek a tanügyre magára olykor bénító hatással voltak. Én tehát a t. államtitkár úr figyel-