Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

78 £56. oraágos ülés 1900. márciius 21-én, szerdán. délelőtt, másik része pedig délután járjon az iskolába. Ezen gondolatomat közöltem tanférfiakkal is, a kik megnyugtattak az iránt, hogy ez nem keresztül vihetetlen, sőt inkább a tanítóknak sok tekintetben kényelmére szolgálna; az pedig, hogy bizonyos visszaesés lenne, azt hiszem, alaptalan, mert a kik ismerik azokat a tantárgyakat, azt is tudják, hogy lehetne olyan tantervet készíteni, hogy a tanító reggeli és délutáni idejét intenzivebben használja ki az előbbi módon megosztott gyermekek előtt. Inkább lehetne neki ezen intenzivebb munkáért pótlékot, vagy honoráriumot adni, a mi rá nézve mindenesetre megnyugtatásul szolgálna. Kérem a kormányt, ne utasítsa el magától ezt a gondolatot a limine, nem olyan abszurdum ez, mint a milyennek első tekintetre feltűnik, hanem csináljon egy megfelelő tervet, és tegyen kísérleteket. Ha netalán elfogadnák ezt az expedienst, akkor arra kérem a t. minisztériumot, legyen szíves addig is, a míg ezen a téren kísérletek történnek, azokat a végrehajtási rendeleteket felfüggeszteni, hogy a községek így némi könnyebbséget, halasztást nyerjenek. Miután nem tudom, hogy magánügyeim miatt jelen lehetek-e azon részlet-tárgyalásnál, mely a tanítóknak állami segélyezéséről szól, engedjék meg, hogy mindjárt itt elmondjam egy erre vonatkozó óhajtásomat. Ez nem annyira elvi dologra, miut inkább az állami segélyezés kiutalványozásának a módját illeti és azt hiszem, hogy a t. államtitkár úr tudomásul fogja venni. Múltkor előhoztam ugyan már ezt neki a folyosón, de el volt foglalva, nem akartam tovább háborgatni. Most leszek bátor ezt röviden elmondani. A dolog %y áll, hogy azoknak a tanítóknak, a kik állami segélyt kapnak, fizetésüknek 400 forintig való kiegészítése czímén, úgy utalványoztatik ki e fizetés, hogy félévvel megelőzőleg vehetik azt ki, nem maguk a tanítók, hanem az iskolaszéki elnökök. Ezt teszszük mi lelkészek félévről-félévre, és egyéb utasításunk nem levén, az illető tanítóknak a felvett egész összeget azonnal átszolgáltatjuk. Ez azt hiszem, nagyon természetes eljárás. De azután van eset rá, hogy a július elején esedékes összeg felvétele utáu, például augusztusban az illető tanító más tanítói állást kap, a melyre pályázott azért, hogy egy-kétszáz forinttal jobb javadalmazása legyen, vagy nagyobb lakása, hogy meg is házasodhassék. Ekkor ezután egy-két hónap múlva jön hozzá a felszólítás, hogy az előre felvett összegnek azt a részét, a mely már nem őt illetné, fizesse vissza. Ez igen nagy nehézségekkel van összekapcsolva. Mert a tanító, mondjuk, már Julius elején valamire elköltötte a pénzt, azt a — mondjuk — ötven forintnyi összeget, és azután egy-két hónappal utóbb zaklatják, hogy fizesse vissza az összeg egy részét az adóhivatalba, tudniillik azt a részét, a mely arra az időre esik, a mikor még az előbbi állomására utódját nem választották meg, az összeg másik részét pedig adja át utódjának, kinek részére a kultuszminisztérium szeptember, vagy október 1-étől kezdődőleg kiutalványozta az állami segélyt. így a tanííó zaklatásnak van kitéve, a mi sokszor nagy zavarokat okoz neki, mert nem tudja előteremteni azt az összeget, ámbár új állásában egy pár forinttal több jövedelme van. Hirtelenében 30—40 forintot nem tud visszafizetni. Azért azt gondolom, talán meg lehetne tenni, hogy a tanítók épúgy, mint más tisztviselők, kik előre veszik járandóságukat, ne legyenek kénytelenek azt visszafizetni. Ha pedig ezt nem engedné meg az állampénztárnak helyzete, akkor legalább gyakorlati szempontból arra kérem a kultuszminisztériumot, legyen szives az utalványozást úgy eszközölni, hogy ne előlegesen, hanem utólagosan kapják meg a tanítók ezt a fizetés kiegészítést, hogy így minden utólagos zaklatás és végrehajtással való fenyegetődzés kikerííltessék. Mindezeket a t. kultuszminiszter úr szives figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a baloldalon.) Dedovics György jegyző: Komlóssy Ferencz! / Komlóssy Ferencz: T. képviselőház. Egy körülményre vagyok bátor a figyelmet felhívni, a mely mindnyájunk közös ügye, a mennyiben az országos középiskolai tanáregyesület valamennyi képviselőhöz intézett kérvényt, hogy a fizetésük emeléséről szóló memorandumot, a melyet a miniszter uraknak átnyújtottak, mi is magunkévá tegyük. Tehát nem Cicero pro domo, nem a magam érdeke, hanem tisztán a közügy és a parlament érdeke késztet arra, hogy ezt a kérdést itt röviden taglaljam. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mi az ő kérésük, mindnyájunk előtt ismeretes. Sajnos, hogy a mostani költségvetésben épen semmi intézkedés sem történt az ő helyzetük javítására. De a sérelem tulajdoképen az, hogy már az 1893 : IV. törvényczikk kimondta, hogy a tanárok bizonyos osztályokba soroztainak és fokozatosan lépnek elő. Ez mind a mai napig, holott már azóta 7 költségvetést tárgyalt le a ház, nem történt meg. Méltányos és igazságos tehát, hogy végre valahára felemelje szavát a képviselőház ebben a kérdésben. Hiszen, hogy mi a tanár és mi az ő missziója, azt mindnyájan tudjuk. Mindnyájan tudjuk, hogy mit képesek ők társadalmi és kulturális téren teremteni, de csak akkor, ha anyagi érdekeikről kellőképen gondoskodva van. Egyszerűen csak párhuzamba állítom azon javaslatot, a melyet gróf Csáki Albin mint miniszter az akkori költségvetésben előterjesztett, a mostani költségvetéssel, hogy lássa a t. képviselőház, hogy tulaj-