Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

5S5. országos ülés 1900. márczins 21-én, szerdán. 79 donképen milyen csekély összegről van csak szó, hogy egyszer s mindenkorra napirendre térhessünk a dolog felett. Az állami középiskolai tanárok és igazgatók személyi járandóságai ezímén a miniszteri budgetben a tételek így vannak megállapítva: A VIII. fizetési osztályban 3600 koionás fokon van 78 tanár, ez kitesz 280.800 koronát; a 3200-as fokon van 77 tanár 246.400 koronával, a 2800 koronás fokon 76 tanár 212.800 koronával ; a IX. fizetési osztályban 2600 koronás fokon 230 tanár 598.000 koronával; a 2400 koronás fokon 230 tanár 552,000 koronával. A Csáky-féle ígéret szerint pedig 116 tanár kapna 417.600 koronát, 115 tanár 368.000 koronát, 115 tanár 322.000 koronát, 173 tanár 449.800 koronát és 172 tanár 412.800 koronát. A különbözet tehát 80.200 korona. Ehhez járul 115 tanár lakáspénztöbblete: 16.000 korona. Az igazgatóknál pedi^ még csekélyebb az eltérés, mert itt a VH-ik fizetési osztályban van 8 igazgató 38.400 koronával, 7 igazgató 30.800 koronával és 7 igazgató 28.000 koronával. A VlII-ik fizetési osztályban 21 igazgató 75.600 koronával és 20 igazgató 64.000 koronával, holott a Csákyféle igéret szerint 11 igazgató 52.000 koronával, 11 igazgató 48.400 koronával, 10 igazgató 40.000 koronával, 16 igazgató 57.600 koronával és végül 15 igazgató 48.000 koronával. Itt a különbözet 10.000 korona, tehát egészben véve csak 106.300 koronáról van szó. Hét esztendő óta azért járnak a középiskolai tanárok minisztertől miniszterig, évente azért újítják meg kérésüket a képviselőház előtt, hogy ez az 50.000 forintos többlet vétessék fel a költségvetésbe és ez a mai napig sem történt meg. T. képviselőház! Vannak a tanároknak még más sérelmeik is, így, hogy csak egyet említsek, az ötödéves pótlék, a mely még mindig csak 100 forint; azt kérik, hogy ez 200 forintra egészíttessék ki. Ausztriában régóta 2 — 300 forint a quinquennium, sőt Horvátországban, de még a magyarországi felekezetek némelyikénél is, csak épen az állami tanárok nem képesek a magasabb quinquenniumot elérni. Én tehát a tanári kar érdekében bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, de mielőtt ezt tenném, minden hosszabb indokolás nélkfíl egyszerűen az ő kérvényükből előadom a következő passzust, a melyben a miniszterhez fordulnak (olvassa): »Különöseu kínosnak érezzük a kérő szerepet mi, a kik nem élünk anyagi czélokért, s hivatásunknál fogva ahhoz lehetnénk szoktatva, hogy társadalom és ország, a maga kultúrája érdekében, magától gondoskodjék megfelelő ellátásunkról. Mi a kérő szerepében nem ismerünk magunkra; minden alkalommal, a mikor helyzetünk javítását együttes fellépéssel szorgalmazni kényszerülünk, lelkünk himporát érezzük megtépve; s ez évtized folyamán annyiszor kellett vesszőt futnunk saját erkölcsi érzésünk és a közvélemény előtt!« Hát, t. ház, éü kijelenthetem, hogy nekik ugyan nincs mit szégyenkezni azért, mert folytonosan kérésekkel járultak a miniszter és képviselőház elé; talán inkább nekünk kellene szégyenkeznünk, pirulnunk, a kik valamennyien élvezzük a középiskolai oktatást, és hálával vagyunk eltelve a középiskolai tanárok iránt, ha ezeu méltó kérésüket megtagadjuk Ajánlom a t. képviselőháznak, hogy javaslatomat, a mely következőkép szól, magáévá tenni méltóztassék (olvassa): »Utasíttatik a kormány, hogy a középiskolai tanárok fizetésének rendezéséről az 1893: IV. törvényczikk értelmében még a jelenlegi költségvetés keretén belül pdthítel útján gondoskodjék*. Tóth János jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Nem szándékozom a közoktatásügyi tárczának egész irányzatára kitérni, csakis részletekbe megyek be; így elsősorban szándékom a középiskolai oktatásról pár szót szólani. A mint már a múlt évi költségvetésben tüzetesen kifejtettem és indokoltam; én az egységes középiskola pártolója vagyok. Elmondottam akkor, hogy azért óhajtom az egységes középiskolát, és pedig a klasszikus alapon, hogy egész tanrendszerünket egészségesebben, könnyebben és jobban, áttekinthetően rendelhessük be, de másrészt azért is, hogy olyan ágazatai a középiskolai oktatás keretébe tartozó intézeteknek, mint például a polgári iskola, a mely tulajdonképeni igazi rendeltetésére oly alakban, a mint ma van berendezve és mai tanterve és tanmodora mellett egyáltalán nem alkalnus, és a melyet sehol a közéletbe beilleszteni nem lehet, módosíttassanak. A közoktatásügyi kormány szintén érzi a középiskolai oktatás terén észlelt hiányokat és hibákat, és maga is közeledik az egységes középiskola felé. A szakminiszter úr tavaly, de harmadéve is felállította azt a tételt, hogy az egységes képesítő középiskolai tervet óhajtja megvalósítani, és pedig olyképen, hogy az egyes középiskolák bizonyos irányban térjenek el egymástól ; így az egyik a klasszikus irány, a másik, mondjuk, a reális irány, a harmadik pedig a modern nyelvek irányát vegye fel keretéhe, s azonkívül, — a mit én nagyon perhorreszkáíok, — igyekezni fog a polgári iskolát úgyszólván középiskolává kiépíteni. Én részemről nagyon sürgős dolognak tartom, hogy a középiskolák ügyének megoldása egészséges alapon minél előbb bekövetkezzék, keresztül vitessék. Szívesen konczedálok