Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-555

?e 655. országos ülés 1900. márczlos SÍ •én, szerdán. viselő úr interpelláeziója a kassa-oderbergi vasút ügyében, a kereskedelemügyi miniszterhez. Elnök: Az interpelláczió az ülés végén fog megtétetni. Következik a napirend: a vallás- és közoktatásügyi tárcza 1900. évi költségvetésének (Írom. 780) folytatólagos tárgyalása és az azzal kapcsolatos jelentések. (írom. 785,800) Tóth János jegyző: Páder Rezső! Páder Rezső : T. ház! (Halljuk!) A közoktatásügyi kormány számára az idén is volna egy kis mondani valóm, ég kérem a jelenlevő államtitkár urat, hogy azt, a mit mondani akarok, figyelmére méltatni és a remélhetőleg egészségesen visszatérő kultuszminiszter urnak is figyelmébe ajánlani méltóztassék. Mindenekelőtt azokkal ellenkezésben, a kik nálunk az iskoláknak államosítását óhajtják, viszont azon álláspontomat fejezem ki, hogy én az államosítást nem óhajtom, (Helyeslés halfelöl.) sem az egész vonalon, sem pedig fokozatosan. És e szerint helytelenítem azt a politikát, a mely a mi meglevő hitvallási iskoláinkat egyre államosítja. (Helyeslés a baloldalon.) Nem csinálok abból titkot, hogy én a hitvallásos, vulgo felekezeti, iskoláknak vagyok barátja, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy igazi népnevelés, — és erre nagy súlyt fektetek, — máskép nem lehetséges, mint csak úgy, ha az egész oktatást a vallás nemesítő szelleme hajtja át, (Helyeslés balfelöl.) és a vallás nem fokoztatík le egyszerű tantárgygyá. Az az úgynevezett egyetemes vallás közös formulákkal, közös imákkal, közös fohászokkal, mint a milyenekről igen sokan, a mi kultuszminisztereink is, ábrándoznak, szerintem lehet valami külső vallásos színezetű máz, de nem igazi vallásosság, mely szerintem csak felekezeti talajon lehetséges. (Helyeslés balfelöl.) Ezért azt mondom, hogy a hitvallásos iskolákat kell inkább ápolni és fejleszteni, és e mellett a legnagyobb erélylyel rajta lenni, hogy azokban mindenkor a hazafias szellem és a nemzeti követelmények érvényesüljenek. (Helyeslés balfelöl.) Egyedül ez van a magyar nemzet érdekében és nem az a minden felekezeti válaszfalakat ledönteni kivánó irány, az a racziónalisztikus törekvés, a mely szerintem csak vallásnélküli, vallásuk iránt közönbös és Önmagukkal erkölcsi tekintetben meghasonlott egyéneknek szaporítására alkalmas. (Ügy van! a baloldalon. Ellenmondások a ssélsö baloldalon.) Azt látjuk, hogy nem csupán ott állítanak fel állami iskolát, a hol egyáltalában nincs iskola, hanem, hogy hitvallásos iskolákat is elállamosítanak, és hogy a hitvallásos iskolákkal parallel állami iskolákat állítanak fel, és azoknak konkurreneziát csinálnak ugyanazon községben ; (Helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) pedig tulajdonképen esak a meglevő hitvallásos iskolát kellene támogatni, hogy azt jőkarba lehessen hozni. (Ügy van! a baloldalon.) De most különféle utakon-módokon valóságos korteskedés folyik az államosítás mellett. A legfőbb kortes rendesen az ottani tanfelügyelő, a kit talán titkos utasításokkal látnak el erre nézve, — mert hiszen hivatalosan mindég megczáfolják, hogy fel lenne biztatva az államosításra, — őragadja megakezdeményezést egyes városokban, nagyobb községekben és utána a helyi nagyságok, a kik feltűnően fitogtatják vallástalanságukat és hangúlatot csinálnak az állami iskola mellett, úgy lefestik az állami iskola előnyeit, hogy lassanként a polgárság is kezd az állami iskola után vágyakozni, főleg mivel a népet az állami iskolával járó költségekre vonatkozólag megtévesztik. Sokszor hallottam utólagosan, hogy sehogy sem egyeztek volna bele az elállamosításba, ha tudták volna, minő kötelezettségeket és terheket vállalnak magukra. A kultuszminisztérium jelentéséből is tájékozottságot szerezhet magának mindenki e felől. Ez a jelentés azt mondja, hogy 1899-ben szerveztek összesen 113 községben állami elemi népiskolát. Ez a 113 község összesen 123.449 korona évi átalányösszeget fizet a közoktatásügyi tárcza javára. Ezenkívül legtöbb község fizeti az 5°/o-os iskola adót, gondoskodik az iskolaépület állandó jókarban tartásáról, az iskolák dologi szükségleteiről, fizeti a 24 koronás nyugdíj jutalékot a tanító után és — hozzáteszem, — még sok helyen külön tandíjat is fizettet az állami iskola. Hogyha erről felvilágosítanák a népet, akkor nem történnék meg sok helyen a hitvallásos iskolák államosítása. A ki azt hiszi, hogy azokban az állami iskolákban minden megfelel a követelményeknek, azt utalom azokra az esetekre, a melyeket a házban is, a hírlapokban is időnkint szellőztettek. Magam is felhoztam ily esetet harmadéve, mikor rámutattam egy felsővidéki állami iskolára, a melyet olyan helyen állítottak fel, a hol amúgy is volt római katholikus iskola. Ebbe az állami iskolába egyetlen egy tanköteles se járt. A tanító ott volt minden munka nélkül, húzta a fizetését, sőt a gondnokság az évi költségvetést is megcsinálta, mintha minden a rendes kerékvágásban ment volna. Nem rég olvastam a dorozsmai állami iskoláról, hogy bizony ott is szintén igen sok kifogás emelhető, úgy közegészségügyi, mint tanítási tekintetben. Egyik szegedi szabadelvű újság szerint, egy tanteremre 100—140 tanuló jut, és örülnek, ha nem jár minden gyermek az iskolába, mert így legalább elférnek. Olvastam tavaly azt, hogy állami iskolát azért is állítanak fel némely helyen, hogy mivel ott nincs más megfelelő értelmes egyén, anya-