Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-554
854. országos ülés 1900. tozik ide. Én csak fel akarom hivni a kormány figyelmét erre a dologra és különösen arra, hogy az újabb kérvénynyel szemben, a melyet az ottani iskolagondnokság most beadott, siessen segítségére annak a magyar társadalomnak és ne engedje azt, hogy Belényes vidékén, mely három járást ölel fel, a magyarság semmivé legyen, 172.000 nemzetiségivel szemben ott ma már csak 8000 a magyar, pedig 30—50 esztendővel ezelőtt még tekintélyes magyarsága volt, a mely apródonként megsemmisül. De ha az iskoláknak miudezen fajain már keresztül mentem, előadásom talán nem volna egészen kielégítő, ha ki nem terjeszkedném egy kicsit a középiskolákra is. (Halljuk.' Halljuk !) Azt hiszem, hogy mindenki elismeri azt Magyarországon, hogy mi e tekintetben a nemzetiségeknek oly jogokat biztosítottunk, a melyek erős akadályul szolgálnak arra nézve, hogy a nemzeti állam konszolidálható legyen. Hát én, a mennyire ismerem, úgy tudom, és ha tévednék, felvilágosíthatnak, a kik jobban tudják, hogy egy állam sincsen, talán Ausztriát kivéve, a hol azt megtűrnék és megengednék, hogy egy idegen nyelvű középiskolában neveljék a nemzet ellenségeit, hogy azok azután fegyvert kovácsoljanak azon nemzet ellen, a mely azon nemzetiségeket befogadta. Nekünk még most is van 19 olyan állami iskolánk, a hol a magyar nyelv ki van küszöbölve. Igaz, hogy mint melléknyelv meg van tűrve. Sághy Gyula: Azok nem állami iskolák! Komjáthy Béla: Hát ha Sághy Gyula t. barátom azt mondja, hogy ezek nem állami iskolák, akkor én is felosztom azokat különböző osztályokra. Először állami közvetlen vezetés alatt ál!, mert ilyen is sok van, a belényesi görög-katholikus főgimnázium, a balásfaívi görögkatholikus főgimnázium, a hol minden tanár magyarul sem tud. Remélem, értesülve van erről az igen tisztelt államtitkár ár, mert én tudom. Ott van a naszódi alapítványi főgymnázium, abban i-s oláh a tannyelv. Remélem tudja az államtitkár úr, hogy a tanároknak egy része a magyar nyelvhez nem is konyít. Vannak azután, mint méltóztatott mondani, autonóm főgimnáziumok. Ott van a brassói, azt hiszem méltóztatik tudni, a tanárok egy része nem tud magyarul. Ott van az újvidéki, a beszterezeágostai, a medgyesi, a nagyszebeni és a segesvári főgimnázium. Ott van a gimnáziumok harmadik faja, az úgynevezett autonóm felekezeti fönhatóság alatt levő nem egész gimnáziumok. Így a brádi, felsőőri, a szászrégeni és a szászsebesi gimnáziumok és, hogy arra is rámutassak, ott van végűi egy állami, a fiumei, és ezt méltóztassék válaszúi vénái; a hol csakugyan kettős tannyelv van, hogy melyik törvény alapján, azt kikeresni nem tudm&rczius 20-án, kedden. 71 tam, hacsak Szőts Pál t. képviselőtársam nem lesz szives e tekintetben segítségemre jönni. így olyan kedélyesen elbeszéljük ezt és azt mondjuk, hogy ezen még lehet segíteni, mert ott vannak az állami középiskolák, a magyar felekezeti középiskolák. Tehát nagy baj nincsen. De egyre hivom fel az igen tisztelt képviselőház figyelmét: ne feledjük el, hogy ezen 19 középiskolában 7169 magyar tanuló van, már tudniillik magyarországi. Ha már most mi évenként ennyi tanulót nevelünk fel oly irányban, a mely ellenkezik a mi nemzeti törekvéseinkkel, nem rózsás a jövőnk. Méltóztassék nekem elhinni, hogy bűn, a mikor a nemzetet olyan erősnek tartjuk, a milyen nem és a milyenné nem izmosodott. E nemzetnek szaporítania kell az erejét és nekünk nem szabad megengedni, hogy az álliberálizmus jelszava alatt — és itt lehetne a földmíveléstigyi miniszter úrnak a liberalizmusra való felfogását kimagyarázni, —• csak azért, hogy azt mondhassuk, hogy mi az általános kultúra behatása alatt cselekszünk, nem szabad megengedni, hogy a magyar államot apródonkhit fajunk ellenségeinek kiszolgáltassuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A középiskolára vonatkozólag engedjen meg a t. ház, hogy még egy kritikát mondjak a t. kormányról, (Halljuk! Halljuk.') és ez vonatko zik a többi, tehát a magyar állam fenhatósága alatt levő középiskolák territoriális elhelyezésére. Már a mai nap folyamán, nem tudom, Boda Vilmos, vagy Lehotzky Antal t. barátom felhozta azt, hogy mi magunk adunk alkalmat arra, hogy azok az elemek, a melyek nem lelkesülnek a magyar állameszméért, erősödjenek. És méltóztassanak megnézni, hogy tannak elhelyezve a lugosi, fehértemplomi, fogarasi gimnáziumok? Mit gondolnak, vájjon ott a magyar állameszme híveit nevelik-e a magyar állam pénzén? Méltóztassék megnézni a kimutatást, — nálam megvan, — és azt hiszem, az igen tisztelt államtitkár úr igazat fog nekem adni, mikor azt mondom, hogy 8B°/o idegen nemzetiségű, de mert családja ott van, oda megy vissza, és hogy így az a beruházás, melyről azt hiszszük, hogy helyes irányban teszízük, nem hozza meg a maga gyümölcsét. Nekünk csak ott kell lehetővé tennünk, hogy idegen nemzetiségek igénybe vehessék jótékonyságunkat, a hol nem fenyeget annak veszélye, hogy azok saját magunk ellen erősödnek meg, hanem a hol jogosult a remény, hogy a magyar állameszmének, a magyar faj szeretetének képesek leszünk őket megnyerni. (Igás! Úgy van!) Azt hiszem, nagyon keserű tapasztalatokat hoztam fel; sőt azt mondhatná valaki, túlsötét szinnel igyekeztem ezeket a dolgokat festeni. Méltóztassék meggyőződve lenni, én volnék az első, ki örömmel adnám ezt máskép elő; de,
