Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

g4 &&*• országos ülés 1900. márczíus 20-án, kedden. Érdekes dolog ez, t. ház, és kell, hogy azzal is tisztában legyünk, hogy mindezeket a dolgokat magyar emberek csinálták. Ott van például Klein Sámuel, Siukai, Major, a kik elsőben állapították meg, hogy mi bitorlók voltunk, magyar nemzeti családnak voltak a sarjai. Ott van, t. képviselőház, az, hogy mikor az első memorandu mot,az ágynevezett »Suplex íibellus Valachorumot« fölvitték Bécsbe a múlt század végén, a melyben körülirtak, hogy a magyarok elrabolták az 8 jogaikat, tudjuk, történelmi tény, hogy magyar ember volt az, a ki ezen feliratot szerkesztette, és ügyüket előmozdította. Tudjuk azt is, hogy midőn Hóra és Kloska a magyarok ellen segítséget kértek, magyar ember volt a támogatójuk. De mi mindig csak csendesen vettük mindazt, a mi előttünk történt, és engedtük terjedni a dolgokat. Jött a balázsfalvi püspökség, mely a múlt században alakúit, majd jött a nagyszebeni görög keleti, a nagyváradi görög-katholikus püspökség. Később a szamos^jvári és lugosi görög-katholikus püspökség. Ujabban az aradi, karánsebesi görög-keleti püspökség. Mindezen püspöki megyékben rögtön papi nevelőintézetek, iskolák és gimnáziumok keletkeztek, és azon püspökök lelkesedve nemzetiségükért, fejedelmi alapítványokkal igyekeztek előmozdítani a románság ügyét; a magyar állam pedig ezt látta és tudta, a nélkül, hogy egy lépést tett volna arra, hogy a magyar állameszmét előbbre vitte volna és engedte a román hatalmakat nagyranőni. A románok előrehaladása tehát, t. ház, minden irányban észlelhető volt. Először műveltséget szereztek maguknak, másodszor kezükbe vették a vagyont. Nincsenek statisztikai adataim, de privát levelezés alapján épen most, ezelőtt két nappal, kaptam az értesítést, hogy csak egyik pénzügyigazgatóság kerületében 3900 katasztrális hold ment át román vallási és iskolai czélokra a magyarok kezéből; egy másik igazgatóság kerületében pedig 1100, egy harmadik helyen pedig 800 katasztrális hold. S a nemzet ezt mind látja, tudja, és tökéletesen megnyugszik benne, ha itt a parlamentben pro és kontra, nagy beszédet tartanak, de ezt az imminens veszélyt, mely fajunkat fenyegeti, senkisem akarja észrevenni, és nincsen akarata, nincsen bátorsága kimondani, hogy itt a magyar az úr, s ebben az országban a magyar érdekeknek kell irányt adóknak lenni. Én, t. ház, hosszasan tudnám előadni azon állást és térfoglalást, melyet a román nemzetiség vagy helyesebben, az oláh nemzetiség Magyarországon folytat. De, úgy hiszem, ez felesleges. (Halljuk! Halljuk!) Mert Magyarországon minden igazán érző, minden magyarul gondolkozó ember ezeket a dolgokat kell, hogy ismerje. (Igás!) A mely magyar embernek ez iránt nincs érzéke, annak magyarságát én egész határozottsággal kétségbe vonom. (Helyeslés.) Tény, — nem én bizonyítottam be, — de tény az, s köztudomású, hogy a magyar faj veszélyben van. S ha ez igaz, akkor nekünk meg kell keresnünk az úfcat és módot, fel kell keresnünk az eszközöket, hogy ezen veszélytől ezt a nemzetet, ezt a fajt meg tudjuk menteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Jenő: Ez a mód az Ausztriától való függetlenség ! Komjáthy Béla: A magyar állam kormányának, és nemcsak ennek, de minden kormánynak olyan politikát kell követni Magyarországon, a mely a magyar fajt megerősíti és jövőjét biztosítja. (Igás! Ügy van!) Ezt azért hozom fel itt, mert a leghatályosabb eszköze ezen törekvés előmozdításának épen a helyes kultúrpolitika. Nem tartok mindent megoldhatónak és megmenthetőnek helyes kultúrpolitikával, ez csak egyik eszköze a megmentésnek, de olyan, hogy a kormányzat többi ágaiban való minden cselekvés, minden alkotás önmagában meddővé válik, ha annak a kultúrpolitika segítségére nem siet. (Ügy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy öntudatos, hazafias, a magyarságért lelkesülő kormánynak iskolarendszerünket úgy kell felépítenie, oda kell törekednie, hogy a nemzeti és faji feladatunk megoldásában elsőrangú tényező legyen. (Helyeslés.) Két irányban szabad, az én felfogásom szerint, ezen kulturális missziót teljesíteni. Először abban az irányban, hogy a mi rendszerünk alkalmazkodjék egészben a század szelleméhez; és másodszor, mint mondottam, hogy erőt adjon nekünk nemzeti politikánk előbbrevitelében. Ez az általános tétel, a melyet most felállítottam, nemcsak Magyarországon áll, hanem kell, hogy az egész világon irányadóul vegyék. S ha nyugatra tekintünk, azt látjuk, hogy ott is, hol pedig egyes nagyobb nemzeteknek nemzeti fennállását veszély egyáltalában nem fenyegeti, ezen irányeszméknek hódolnak és ekképen állapítják meg iskolai rendszerüket. Nézzük például Francziaországot. (Halljuk!) Francziaország, a hol tisztán franczíák vannak, nagyon kevés leszámítással, egyenesen arra törekedtek, hogy ezen két iránynak megfelelően alkossák meg iskolai rendszerüket. Ott van Németország, a mely már tömegénél fogva is olyan hatalmas, a hol nagyon kis mértékben vannak nemzetiségek, ha a pozenieket kiveszszük, ott is ebben az irányban haladnak, sőt maga a császár 1891 elején egy gyűlésen azt mondotta, hogy: »Elítélem a német iskolázás általános és emberies, de tényleg kozmopolipolitikus irányát.« Tehát az a nagy gondolkodó önmaga rámutatott arra, hogy a német nemzet-