Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

g4 &&*• országos ülés 1900. márczíus 20-án, kedden. Érdekes dolog ez, t. ház, és kell, hogy azzal is tisztában legyünk, hogy mindezeket a dolgo­kat magyar emberek csinálták. Ott van például Klein Sámuel, Siukai, Major, a kik elsőben állapították meg, hogy mi bitorlók voltunk, magyar nemzeti családnak voltak a sarjai. Ott van, t. képviselőház, az, hogy mikor az első memorandu mot,az ágynevezett »Suplex íibellus Valachorumot« fölvitték Bécsbe a múlt század végén, a mely­ben körülirtak, hogy a magyarok elrabolták az 8 jogaikat, tudjuk, történelmi tény, hogy magyar ember volt az, a ki ezen feliratot szer­kesztette, és ügyüket előmozdította. Tudjuk azt is, hogy midőn Hóra és Kloska a magyarok ellen segítséget kértek, magyar ember volt a támogatójuk. De mi mindig csak csendesen vettük mindazt, a mi előttünk történt, és engedtük ter­jedni a dolgokat. Jött a balázsfalvi püspökség, mely a múlt században alakúit, majd jött a nagyszebeni görög keleti, a nagyváradi görög-katholikus püspökség. Később a szamos^jvári és lugosi görög-katho­likus püspökség. Ujabban az aradi, karánsebesi görög-keleti püspökség. Mindezen püspöki megyék­ben rögtön papi nevelőintézetek, iskolák és gim­náziumok keletkeztek, és azon püspökök lelkesedve nemzetiségükért, fejedelmi alapítványokkal igye­keztek előmozdítani a románság ügyét; a magyar állam pedig ezt látta és tudta, a nélkül, hogy egy lépést tett volna arra, hogy a magyar állam­eszmét előbbre vitte volna és engedte a román hatalmakat nagyranőni. A románok előrehaladása tehát, t. ház, minden irányban észlelhető volt. Először művelt­séget szereztek maguknak, másodszor kezükbe vették a vagyont. Nincsenek statisztikai adataim, de privát levelezés alapján épen most, ezelőtt két nappal, kaptam az értesítést, hogy csak egyik pénzügyigazgatóság kerületében 3900 katasztrális hold ment át román vallási és iskolai czélokra a magyarok kezéből; egy másik igazgatóság kerületében pedig 1100, egy har­madik helyen pedig 800 katasztrális hold. S a nemzet ezt mind látja, tudja, és tökéletesen meg­nyugszik benne, ha itt a parlamentben pro és kontra, nagy beszédet tartanak, de ezt az immi­nens veszélyt, mely fajunkat fenyegeti, senki­sem akarja észrevenni, és nincsen akarata, nincsen bátorsága kimondani, hogy itt a magyar az úr, s ebben az országban a magyar érdekeknek kell irányt adóknak lenni. Én, t. ház, hosszasan tudnám előadni azon állást és térfoglalást, melyet a román nemzetiség vagy helyesebben, az oláh nemzetiség Magyar­országon folytat. De, úgy hiszem, ez felesleges. (Halljuk! Halljuk!) Mert Magyarországon minden igazán érző, minden magyarul gondolkozó ember ezeket a dolgokat kell, hogy ismerje. (Igás!) A mely magyar embernek ez iránt nincs érzéke, annak magyarságát én egész határozottsággal kétségbe vonom. (Helyeslés.) Tény, — nem én bizonyítottam be, — de tény az, s köztudomású, hogy a magyar faj veszélyben van. S ha ez igaz, akkor nekünk meg kell keresnünk az úfcat és módot, fel kell keresnünk az eszközöket, hogy ezen veszélytől ezt a nemzetet, ezt a fajt meg tudjuk menteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Jenő: Ez a mód az Ausztriától való függetlenség ! Komjáthy Béla: A magyar állam kormá­nyának, és nemcsak ennek, de minden kormány­nak olyan politikát kell követni Magyarországon, a mely a magyar fajt megerősíti és jövőjét biz­tosítja. (Igás! Ügy van!) Ezt azért hozom fel itt, mert a leghatályosabb eszköze ezen törekvés előmozdításának épen a helyes kultúrpolitika. Nem tartok mindent megoldhatónak és megment­hetőnek helyes kultúrpolitikával, ez csak egyik eszköze a megmentésnek, de olyan, hogy a kor­mányzat többi ágaiban való minden cselekvés, minden alkotás önmagában meddővé válik, ha annak a kultúrpolitika segítségére nem siet. (Ügy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Egy öntudatos, hazafias, a magyarságért lelkesülő kormánynak iskolarendszerünket úgy kell felépítenie, oda kell törekednie, hogy a nemzeti és faji feladatunk megoldásában első­rangú tényező legyen. (Helyeslés.) Két irányban szabad, az én felfogásom szerint, ezen kulturális missziót teljesíteni. Először abban az irányban, hogy a mi rendszerünk alkalmaz­kodjék egészben a század szelleméhez; és másod­szor, mint mondottam, hogy erőt adjon nekünk nemzeti politikánk előbbrevitelében. Ez az általános tétel, a melyet most fel­állítottam, nemcsak Magyarországon áll, hanem kell, hogy az egész világon irányadóul vegyék. S ha nyugatra tekintünk, azt látjuk, hogy ott is, hol pedig egyes nagyobb nemzeteknek nem­zeti fennállását veszély egyáltalában nem fenye­geti, ezen irányeszméknek hódolnak és ekképen állapítják meg iskolai rendszerüket. Nézzük pél­dául Francziaországot. (Halljuk!) Francziaország, a hol tisztán franczíák vannak, nagyon kevés leszámítással, egyenesen arra törekedtek, hogy ezen két iránynak megfelelően alkossák meg iskolai rendszerüket. Ott van Németország, a mely már tömegé­nél fogva is olyan hatalmas, a hol nagyon kis mértékben vannak nemzetiségek, ha a pozenieket kiveszszük, ott is ebben az irányban haladnak, sőt maga a császár 1891 elején egy gyűlésen azt mondotta, hogy: »Elítélem a német iskolá­zás általános és emberies, de tényleg kozmopoli­politikus irányát.« Tehát az a nagy gondolkodó önmaga rámutatott arra, hogy a német nemzet-

Next

/
Thumbnails
Contents