Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

62 551. országos ülés 1900. mirczlns 20-án, kedden. jába felvehető volt. Méltóztassanak nézni, folyton halad a tótosodás azon a vidéken és mindinkább szűkebb térre szorul a magyar, az úgynevezett Szempczi öböl már Magyarország anyatestével csak kis részben függ össze. Ott von Papfa, Iványi, Csekléez, HorváthGrurab ezek mind magyar községek voltak, virágzó református egyházak, a magyarság erős alapjai, tényezői; ma ezek a községek elvesztették magyarságukat, mert ezek ma tótok. Ott van a Dudvágvölgye, Puszta-Födémes, hol a magyar földesurak a magyar állameszmét védték és terjesztették, annak törekvését. Ma már tót. Ott van Ábrahám, Geszt, Majtény, Farkashid, Keresztúr, Szerdahely, Szered. Ezek mind virágzó magyar községek voltak, ma virágzó tót községek. Maga Nagyszombat, hol a hires hajdani magyar iskola volt 1500-ban, ma csupán egy hetedrészben magyar. Keserű dolgok ezek, de lássunk a dolgok mélyére. Menjünk át a Vagvölgyére. Gány, Barakony csak a legutóbbi időben, alig egy évtizede elveszett a magyarságra nézve. Vagy menjünk Nyitra vármegyébe. Surány vidéke nap-nap után az eltótosodáenak van kitéve. Felsőelefánt, Grkymeskosztolány, Nagyemőke, Köröskény, Mártonfalva,, Szentmihályút. Ezek még alig néhány évtizeddel ezelőtt magyarok voltak, ma ezen községek kizárólag tótok. Polónyi Géza: Az tévedés! Tótok voltak és most kezdenek magyarok lenni. Komjáthy Béla: Én elvárom a t. képviselő úrtól, hogy képviselői jogával és kötelezettségével élve, itt fel fog állani és ezt elmondja. A közbeszólására pedig annyit jegyzek meg, hogyha, én nagy tisztelettel hajlok meg az ő ismeretei előtt, de Kőrössy Józsefnek e részben — ne vegye rossz néven, — sokkal jobban hiszek. Polónyi Géza: Hiszen ott lakom! Komjáthy Béla: Minthogy ezek tudományosan okadatolt, befejezett tények, ám méltóztassék felállani és azt mondani, hogy nem mondtam igazat. De ilyen közbeszólással azt a hatást, a melyet édes hazám érdekében igyekszem elérni, legalább ne méltóztassék devalválni! Polónyi Géza: Én csak tévedésről beszéltem. Komjáthy Béla: Gyerünk akkor tovább. Ott van épen Újlak, Kopazd, Komját, ezek is mind magyarok voltak; hisz épen Komjátra vonatkozólag tudjuk, hogy hány református eklézsiája volt, ott volt továbbá a hires nyomda, a melynek termékét mindnyájan ismerjük. Ma már ott is a tótság uralkodik. De, t. képviselőház, Bars vármegyében is a községeknek nagy részét hozhatom fel. Garanikelecsény, Nagykoszmály, Alsópél, Gyékényes, Csehi, Nagylót, Kislót községek rövid évtizedek alatt veszítették el magyarságukat. Ha mindezeket felsorolom, t. képviselőház, ha rámutatok arra, hogy Bars vármegyének bizottsága is feljajdult és az egész országhoz fordult, hogy igyekezzék hátárt szabni annak az elnemzetiesedésnek, akkor én azt hiszem, hogy a veszély, a melyet mondtam, hogy tudniillik fajunk veszélyben van, nem olyan kicsi. Mi volt ennek az oka, t. képviselőház? Oka ennek az, hogy olyan könnyedén vettük a magyarság ügyét, azért, mert elbizakodottak voltunk, mert századokon keresztül Soha a kormányzat szelleme nem volt magyar, mert olyan helyen és olyan helyről igazgatták azokat a községeket, a hol a magyar állameszmének lelkesfíltsége nem volt meg. De nemcsak a múltnak a hibája ez, hiszen ebben a században is előttünk volt az a lelkesedés, a melyet a 80-as években a két tót vezérnek Safariknak és Kollárnak erős küzdelme keltett fel; láttuk, hogy a pánszlávizmus után megteremtődött apanruszizmus, láttuk, hogy a föderalizmus eszméjének terjedésével a cseh és tót egység is megteremtetett. Irodalmi dolognak nevezték ezt el, de iparos nemzedék nevelésével és stipendiumok alapításával igyekeztek a magyarság ellen irtó hadjáratot indítani, és a mikor kormányzatunk a kezében lévő eszközökkel és hatalommal nem igyekezett ezeknek törekvését visszafojtani, mikor azelőtt csak Turóczszentmártonban volt fókusa ezeknek a törekvéseknek, akkor ma már Liptószentmiklóson egy sokkal alkalmasabb' helyök van, a hűl fegyvert igyekeztek és igyekeznek kovácsolni a magyar nemzet megrontására. Ez csak egy része az éremnek, t. képviselőház, itt csak arról beszéltem, hogy mit csinál a tótság. De nézzük másrészről a bunyeváczok dolgát. Ezelőtt erről nem tudtunk semmit, de a szántovai eset megmutatta, hogy ők is a magyar állam ellen törekednek. De nézzük a szerbeknek minden alkalommal megnyilvánuló ellenszenvét, a magyar faj, a magyar állam ellenében. De tovább mehetünk. Nézzük a németeket. Míg a németek azelőtt Sopron környékén és a Bánátban hazafiúi lelkesedéssel igyekeztek a magyar állameszmének szolgálni, ma már hol vagyunk ? Elmondtam itt a belügyi költségvetésnél, hogy ottan minden irányban igyekeznek feltámasztani a magyarok elleni gyűlöletet. Tudjuk, mi történt Pancsován, Verseczen, Fehértemplomon, a hol rendes német orgánumaik vannak, a melyek nap-nap után izgatnak a magyar faj ^llen, a melyek mindig ellene voltak mindennek, a mi magyar; és ezt mindenki látja, csak mi magyarok nem akarjuk látni. De csak épen a tegnapi lapokban megjelent dolgokra hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A bánáti svábok még eddig legalább