Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

62 551. országos ülés 1900. mirczlns 20-án, kedden. jába felvehető volt. Méltóztassanak nézni, folyton halad a tótosodás azon a vidéken és mindinkább szűkebb térre szorul a magyar, az úgynevezett Szempczi öböl már Magyarország anyatestével csak kis részben függ össze. Ott von Papfa, Iványi, Csekléez, Horváth­Grurab ezek mind magyar községek voltak, virágzó református egyházak, a magyarság erős alapjai, tényezői; ma ezek a községek elvesz­tették magyarságukat, mert ezek ma tótok. Ott van a Dudvágvölgye, Puszta-Födémes, hol a magyar földesurak a magyar állameszmét védték és terjesztették, annak törekvését. Ma már tót. Ott van Ábrahám, Geszt, Majtény, Farkashid, Keresztúr, Szerdahely, Szered. Ezek mind virágzó magyar községek voltak, ma virágzó tót közsé­gek. Maga Nagyszombat, hol a hires hajdani magyar iskola volt 1500-ban, ma csupán egy hetedrészben magyar. Keserű dolgok ezek, de lássunk a dolgok mélyére. Menjünk át a Vag­völgyére. Gány, Barakony csak a legutóbbi időben, alig egy évtizede elveszett a magyar­ságra nézve. Vagy menjünk Nyitra vármegyébe. Surány vidéke nap-nap után az eltótosodáenak van kitéve. Felsőelefánt, Grkymeskosztolány, Nagyemőke, Köröskény, Mártonfalva,, Szent­mihályút. Ezek még alig néhány évtizeddel ez­előtt magyarok voltak, ma ezen községek kizárólag tótok. Polónyi Géza: Az tévedés! Tótok voltak és most kezdenek magyarok lenni. Komjáthy Béla: Én elvárom a t. kép­viselő úrtól, hogy képviselői jogával és kötele­zettségével élve, itt fel fog állani és ezt elmondja. A közbeszólására pedig annyit jegyzek meg, hogyha, én nagy tisztelettel hajlok meg az ő ismeretei előtt, de Kőrössy Józsefnek e részben — ne vegye rossz néven, — sokkal jobban hiszek. Polónyi Géza: Hiszen ott lakom! Komjáthy Béla: Minthogy ezek tudomá­nyosan okadatolt, befejezett tények, ám méltóz­tassék felállani és azt mondani, hogy nem mond­tam igazat. De ilyen közbeszólással azt a hatást, a melyet édes hazám érdekében igyekszem elérni, legalább ne méltóztassék devalválni! Polónyi Géza: Én csak tévedésről beszéltem. Komjáthy Béla: Gyerünk akkor tovább. Ott van épen Újlak, Kopazd, Komját, ezek is mind magyarok voltak; hisz épen Komjátra vonatkozólag tudjuk, hogy hány református ek­lézsiája volt, ott volt továbbá a hires nyomda, a melynek termékét mindnyájan ismerjük. Ma már ott is a tótság uralkodik. De, t. képviselőház, Bars vármegyében is a községeknek nagy részét hozhatom fel. Garani­kelecsény, Nagykoszmály, Alsópél, Gyékényes, Csehi, Nagylót, Kislót községek rövid évtize­dek alatt veszítették el magyarságukat. Ha mind­ezeket felsorolom, t. képviselőház, ha rámutatok arra, hogy Bars vármegyének bizottsága is fel­jajdult és az egész országhoz fordult, hogy igyekezzék hátárt szabni annak az elnemzetiese­désnek, akkor én azt hiszem, hogy a veszély, a melyet mondtam, hogy tudniillik fajunk veszély­ben van, nem olyan kicsi. Mi volt ennek az oka, t. képviselőház? Oka ennek az, hogy olyan könnyedén vettük a magyar­ság ügyét, azért, mert elbizakodottak voltunk, mert századokon keresztül Soha a kormányzat szelleme nem volt magyar, mert olyan helyen és olyan helyről igazgatták azokat a községe­ket, a hol a magyar állameszmének lelkesfíltsége nem volt meg. De nemcsak a múltnak a hibája ez, hiszen ebben a században is előttünk volt az a lelkesedés, a melyet a 80-as években a két tót vezérnek Safariknak és Kollárnak erős küz­delme keltett fel; láttuk, hogy a pánszlávizmus után megteremtődött apanruszizmus, láttuk, hogy a föderalizmus eszméjének terjedésével a cseh és tót egység is megteremtetett. Irodalmi dolog­nak nevezték ezt el, de iparos nemzedék nevelé­sével és stipendiumok alapításával igyekeztek a magyarság ellen irtó hadjáratot indítani, és a mi­kor kormányzatunk a kezében lévő eszközökkel és hatalommal nem igyekezett ezeknek törekvé­sét visszafojtani, mikor azelőtt csak Turóczszent­mártonban volt fókusa ezeknek a törekvéseknek, akkor ma már Liptószentmiklóson egy sokkal alkalmasabb' helyök van, a hűl fegyvert igyekez­tek és igyekeznek kovácsolni a magyar nemzet megrontására. Ez csak egy része az éremnek, t. képviselő­ház, itt csak arról beszéltem, hogy mit csinál a tótság. De nézzük másrészről a bunyeváczok dolgát. Ezelőtt erről nem tudtunk semmit, de a szántovai eset megmutatta, hogy ők is a magyar állam ellen törekednek. De nézzük a szerbeknek ­minden alkalommal megnyilvánuló ellenszenvét, a magyar faj, a magyar állam ellenében. De tovább mehetünk. Nézzük a németeket. Míg a németek azelőtt Sopron környékén és a Bánátban hazafiúi lelkesedéssel igyekeztek a magyar állameszmének szolgálni, ma már hol vagyunk ? Elmondtam itt a belügyi költségvetés­nél, hogy ottan minden irányban igyekeznek fel­támasztani a magyarok elleni gyűlöletet. Tudjuk, mi történt Pancsován, Verseczen, Fehértemplomon, a hol rendes német orgánumaik vannak, a melyek nap-nap után izgatnak a magyar faj ^llen, a melyek mindig ellene voltak mindennek, a mi magyar; és ezt mindenki látja, csak mi magyarok nem akarjuk látni. De csak épen a tegnapi lapokban megjelent dolgokra hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A bánáti svábok még eddig legalább

Next

/
Thumbnails
Contents