Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-554
58 654, orsz&goe Illés 1900, márezius 2ö-án 5 kedden. zetek részint anyagi eszközök hiánya miatt nem képesek, részint más tendeneziákból nem akarnak megfelelni iskola létesítési és fentartási kötelezettségeiknek. Vannak azonban olyan községek is a felvidéken számosan, a melyek nem képesek iskolát létesíteni és fentartani, a mi nem a hazafiság és áldozatkészség hiányán múlik, hanem az anyagi eszközök mostohaságában leli okát. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben is a felvidékre hivom fel a t. kormány figyelmét. Terjeszsze ki a kormány működése körét az ország áldottabb részeiről a sokkal mostohább körülmények közt levő felvidékre is, nyújtsa segítő kezét, hogy a szent haza kulturmezején egyformán virágozzék és hajtson ki a nemeslelkűség által kisért önfeláldozó hazaszere. tet, mely az egyén jobb boldogulásával erőben, tekintélyben, erkölcsben, hatalomban és befolyásban előbbre viszi a nemzetet. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobbóldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Tóth János jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj: Elnök csenget.) A közoktatásügyi tárcza keretében kifejlő vitát lényegesen megcsonkítja az a körülmény, hogy sajnálatunkra a vallás és közoktatásügyi miniszter urat a tárczájának tárgyalásában való részvételtől betegsége visszatartja és így szándékáról, terveiről, program rajáról nem nyilatkozhatik, a mi pedig mindenesetre egészen más irányt adott volna a vitának. Most tisztára arra vagyunk kényszerítve, hogy csupán a tárczában előforduló adatokra és az azokban megnyilvánuló politikára nézve nyilatkozzunk. (Ügy van! Ügy van! a ssélso baloldalon.) T. ház! Annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, mindig volt két dédelgetett kedvencze. a melyeknek támogatására, bár teljesen tudatával bír annak, hogy az adózó polgárok érdekeit soha figyelmen kivííl nem hagyhatja, mindig készséggel szavazta meg a szükséges anyagi eszközöket. E két hazafias eszménykép a népnevelés előmozdítása és a honvédségi intézmény fejlesztése volt. Azóta a hagyományos politika egyik dédelgetett kedvenczünket elvitte a Hentzi-féle úgynevezett harczosemlék felavatásának ünnepére és meghajtatta vele zászlaját a gyűlöletes szobor előtt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Alaposan kiábrándultunk és meggyőződtünk arról, hogy az az intézmény, a melyet kötelességünknek tartottunk minden eszközzel támogatni, ma már nem olyan többé, a melyért lelkesednünk kell, az már nem a törvényben biztosított, de szerencsésen elkobzott magyar hadsereg magva többé, hanem a közös hadsereg szerves része, a melyért külön áldozatot hozni alig érdemes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megmaradt még, hála Istennek, a másik eszményképünk, a melyet szeretetünk egész melegével veszünk körül, hogy teljes fejlődését minden körűi menyek között biztosítsuk. Szívesen szavazzuk meg tehát a szükséges anyagi eszközöket arra, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tervez, hogy tudniillik a múlt évben már működött 200 új állami népiskola 300 tanítója mellé újabb 300 tanítót kivan alkalmazni, sőt tovább menve, a folyó évi szeptember havában újólag felállítandó 200 új állami népiskolához szintén 300 tanítói állást szervez. így összesen tulajdonképen 900 új tanító fizetésének beillesztéséről van szó, a kiknek előmeneteléről is némileg gondoskodva van a költségvetésben, mert háromszáz új, ezer koronás állás felállítása van tervbe véve. Úgyszintén helyeseljük, hogy a nem állami elemi iskolák fejlődésének biztosítása czéljából 2,100.000 koronát kitevő tekintélyes segítség kiosztása szerepel a költségvetésben, mert eszközül tekintjük ezt arra, hogy a nemzeti állam kiépítése hatványozott lépésben haladjon előre. Azt is üdvös dolognak tekintjük, hogy a miniszter úr felkarolta a tanítók házának ügyét és erre a czélra 200.000 koronát vett fel költségvetésébe, hogy ily módon a nemzeti nevelés apostolainak a központban nevelési góczpontja keletkezzék, a melyből a magyar kultúra termékenyítő sugarai áradjanak szét az egész országban. Nem teszünk kifogást a budapesti egyetemen a leezkepénzszabályzat megváltoztatása folytán előállott azon költségvetési többlet ellen sem, a mely a tanárok korpótlékának és lakáspénzének emelése czímén állíttatott be és közel 500.000 koronát vesz igénybe, mert a tandíjak kezelése körűi a múltban gyakran merült fel panasz és mint ezen intézkedés mutatja, nem minden alap és ok nélkül. Úgyszintén elfogadjuk az állami és nem állami középiskolák, valamint egyéb kulturális intézmények segélyezése czímén felvett költségvetési többletet, és az egész 5,787.274- koronából álló emelkedés állagából csak azzal az öszszeggel nem tudunk megbarátkozni, a mely a központi igazgatás tételénél fordul elő és nem kevesebb, mint 97.000 koronát vesz igénybe. Nem tehetek róla, hanem ezen indokolás olvasásánál úgy éreztem, mintha a bürokratizmus szele érintene, (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) az az érzés, a mely bennem kelt, nem volt valami kellemes. Eszembe jutott, hogy mily jól fel lehetne ezt az összeget használni azon méltányos és jogos kívánságok kielégítésére, a melyeket a középiskolai tanárok támasztottak s a melyekre nézve Csáky Albin gróf volt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr annak idején szóbeli igéiretet is tett. A középiskolai tanárok már többízbn emlékiratot készítettek, és aat az illetékes helyen