Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

564. országos ülés 1900. márczius 20-áu, kedden. r>> Halljuk!) Nem akartam e végből a t. ház szíves figyelmét külön felszólalás formájában igénybe venni, de tartozom vele a t. miniszter ár szavai komolyságának és magamnak, és nem is annyira magunknak, mint inkább a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, hogy ezt a kérdést egy­mással kiegyenlítsük. (Halljuk ! Halljuk!) Az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter ár a midőn az általános vitában elmondott beszé­demmel foglalkozva, annak részleteit kritizálta, vagy azokkal oly értelemben foglalkozott, mintha azokat nagyon méltatta volna, — bár nem aka­rok a dolog felújítása által esetleg kellemetlen húrokat ismét megpengetni — azt mondotta, hogy jöjjünk először tisztába, Barta Ödön képviselő úr azt mondja, hogy csak az a párt (A jobboldalra mutat.) a liberalizmus birtokosa; csak azt a pár­tot lehet liberálisnak tekinteni, a melyhez a miniszter úr tartozik? És megköszöni nekem azt, hogy én ezt a bizonyítványt a liberalizmus szem­pontjából kiállítottam; egyúttal azt mondja, hogy köszönjék meg meg nekem ezt azok is, a kiknek oldalán, vagy a mint a miniszter úr mondja: a kik oldalomon ülnek, a mit tisztelettel el kell hárítanom, mert oldalomon senkisem ül, mert én nem vagyok pártvezér, hanem én tartozom egy párthoz: a függetlenségi Kussuth-párthoz, a melynek zászlójára a liberalizmus jelszava szintén fel van irva, de nem mint önálló jelszó. Hát én elintézem ezt a kérdést. Nem köszönik meg nekem ezt az aposztrofálást t. pártfeleim; niucs is rá szükségem. Ü3 nem jutottam én oly ellenmondásba, a minőt nekem az igen tisztelt miniszter úr impntált. Megvallom, hogy ügyes volt a t. miniszter úr e megjegyzése, mert kité­résnek jobbat nem használhatott volna. A t. minisz­ter úr a helyett, hogy azt a kérdést, a melyet én felvetettem, részleteiben feltárta volna, áthárí­tási theoriát alkalmazott és igyekezett ide azt a kérdést áthárítani. A t. miniszter úr nem je­gyezte meg és egyáltaltalában nem jelölte meg azt a tényezőt ebben a fórumban, a melyre alkalmazva ő a liberalizmus olyatén kihasználása ellen tiltakozott és a mely genfi lobogónak te­kintvén a liberalizmust, mindenféle visszaélést szabadon űzhet. Előrebocsátottam beszédemben, hogy én a t. miniszter úrnak ezen vonatkozását csak poli­tikai vonatkozásnak tekintem, és minthogy nem hiszem, hogy a t miniszter ár kifelé beszélne, azt kell hinnem, hogy a fórumnak beszél, és így konstatálom, hogy a t. miniszter úr egy pártot, a mely liberális párt neve alatt évtizedek óta kormányozza ezt az országot, ilyen váddal ille­tett. Azt hiszem, hogy ezt én ellenzéki állás­pontról teljes joggal feltehetem. A t. miniszter urnak igen kényelmes útja lehetett volna, azt mondhatta volna, hogy peccatnr intra et extra rnuros. de a liberalizmus olyan köpenyeg, a melyet felvehet magára akárki, feltéve, hogy azt nekünk megengedik azok, a kik ezen zászlót őrizni hivatottak. A miniszter úr azonban nem ezt tette, hanem azt mondta, hogy annak a párt­nak egyedüli privilégiuma a liberalizmus. Hát az a liberalizmus, a melyről a t. miniszter úr előbb megemlékezett, részünkről nem fog vitássá tétetni, mi azt nem vindikáljuk magunknak. De igenis ez a párt vindikálja és vindikálta mindig magának, hogy liberálisnak tekintessék olyan értelemben, midőn a népjogok kiterjesztéséről, a nép joginak védelméről, a szabadság, egyenlő­ság és testvériség terének egy-egy lépéssel meg­hódításáról van szó, (Úgy van! a szélső balolda­lon.) minden egyéb tekintetben átengedvén a teret a liberális zászló alatt működő párínak. Eszerint a t. miniszter úr ezt az aposztrofálását, a melybe belevonta a Kossuth-pártot, egyáltalában nem számíthatja a legszerencsésebb sikerei közé. Ezt akartam megjegyezni, egyébként a tételt, mely a költségvetés tárgyalásánál felszólalásom alapját képezte, azért nem fogadom el, mert azt egyik részében keveslem, a másik részében sokai­[om. /Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: T. ház! Barta Ödön képviselő úr ezen czímnél felvetett egy nagy programmot, — bár most a szőlészet tételénél vagyunk, — hogy miként kellene a kisgazdák általános pénzügyi helyzetén segíteni. Bocsásson meg, hogy én őt ezen a pénzügyi téren követni nem fogom, majd jön a pénzügyi tárcza költségvetése , . . Barta Ödön: A szölökölesönöket is itt oldották meg. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter:. .. ott talán nagyon helyén lesz a tervet részletesen is kifejteni. Annyit elismerek, hogy ágy a parczellázási, mint a telepítési kérdések megoldása alkalmával a hitelkérdés megoldása is szükséges lesz. A t. képviselő úr azt mon­dotta, hogy csakis az agrárkölcsönök hatása alatt, a még be nem telepített szőlőterület is értékében tetemesen emelkedett az országban. Igenis, a szőlőföld értéke Magyarországon, az elpusztult üres terület értéke is lényegesen emelkedett, de nagy tévedés volna azt hinni, hogy ez csakis az agrárkölcsönök folytán történt. Barta Ödön: Nagy részben. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: Nem kivánom kisebbíteni az agrárbank és kölcsönei jelentőségét, de nagy tévedés volna odáig menni, hogy kizárólag erre vezettessék vissza az elmélkedés, hanem vissza kell vezetni azt az egész szőlőfel újítási akezióra, vissza kell vezetni arra "a bizalomra, a mely az akczió 7*

Next

/
Thumbnails
Contents