Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

50 &>4* országos ülés 1900. márcslns 20-án, kedden. tot kap naponta, úgy, hogy a munka legszorgosabb idejében, ojtáiäkor a maga gazdasági munkáját kénytelen elhanyagolni, hogy azt a két forint napszámot megkeresse. Ellenben azon a vidéken, épen azon hegyláncz mögött, a melyről beszélek, 8 a melyen a szőlőmívelés annyira ki van fejlődve, olcsó a napszám, olyan olcsó, hogy az nem is napszám, hanem inkább alamizsna, mert körülbelül 25—30 krajczár közt váltakozik, a melyből az illető megélni nem képes; de természetesen szakképzettsége nem felel meg a szőlőmunkára és általában jobban értékesíthető munkára nem alkalmas. De a midőn ezt a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, nem hallgathatom el, hogy az agrárkölcsönökkel létesült mozgás a földbirtok szerzés körül, komoly intő például szolgál, még pedig intésül arra, hogy milyen irányban kell haladni. Az agrárkölcsönök hatása alatt, méltóztatnak tudni, hogy egyes hegyvidékeken a parlag-szőlők, a melyek a régi időben, beültetett korukban is alig érték el az 500 forintot holdankint, most az agrárkölesönök hatása alatt megindult szőlőfelújítási mozgalomból kifolyólag 500 forinttól 1000 forintig menő értéket értek el. Ha látjuk azt, hogy ez megtörtént, akkor okát kutatva, rá kell jönnünk egy másik dologra is, a melyet az általános vita folyamán már bátor voltam megérinteni, és most leszek bátor néhány szóval bővebben is kifejteni. Abban a pillanatban, a melyben a föld szerzésére, vagy a belterjesebb gazdálkodásra vágyó közönségben észreveszi azt, hogy nyugodt, felmondhatatlan, állandó jelleggel biró kölcsönhöz könnyen, olcsón juthat, abban a pillanatban a kereslet és kinálat közti viszony megváltozik, még pedig nagyon előnyösen; a gazdaközönség nyugodtan teszi meg befektetéseit, tudván azt, hogy munkájával és szorgalmával a befektetett összeg terhét jövedelméből nagyon könnyen fedezheti. Ez az a kérdés, a melyet az általános vita folyamán már megérintettem. Ugyanezen kérdéssel gr. Tisza Istváu is foglalkozott, de szintén csak futólag, már pedig ezzel a kérdéssel minél behatóbban foglalkozni feltétlenül szükséges, mert követendő példa áll előttünk. Ha a t. képviselőház komoly megfontolás tárgyává teszi azt, a mi az agrárkölcsönökkeí létesült, akkor lehetetlen elzárkózni azon terv megvalósítása elől, a melyet röviden azzal jelzek: állami garanczia mellett a kisbirtokon nyugvó nehéz, súlyos terhű* kölcsönöket át kell alakítani olyanokká, a melyeket a kisbirtokos megbír, és a melyeknek időnkénti törlesztésére a maga munkájának és annak a földnek jövedelme elegendőnek mutatkozik. Ezáltal és csak ezáltal lehet elérni azt, hogy a kisbirtokos belterjesebb gazdálkodásra térjen át, és ne rablógazdaságot űzzön és ne igyekezzék a földjétől szabadulva, mindenáron szoczialistává, vagyakármivé átalakulni, mert a földjén megélni nem bír. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök:.,Csendet kérek! Barta Ödön: 1868-ban fz abszolút uralom által kiszipolyozott Magyarország köríílbelíü 200 milliót volt képes befektetni a földtehermente8Ítósbe. Ez a földtehermentesítés, a melyről én beszélek, sokkal kevesebbe, mondhatnám semmibe sem kerülne, mert semmi egyebet sem kellene tennie az államnak, mint a maga hitelét latba vetni azért az adósságért, a kinek fizetőképessége és fizető-készsége a t. miniszter úr által nem egyszer hangoztatva lett. Az a kisbirtokos, az a kisgazda, vagy a mint a miniszter úr nevezni szokta, az a kisember mindig fizetőképes és fizetni kész lesz, hogyha nem rovunk reá olyan terheket, a melyek erejét előreláthatólag felülmúlják. Az állam hitelének latbavetése ki van próbálva az agrárkölcsönökben. Ha nem is helyeslem azt, hogy az agrárkölcsönöknél az államhitel angazsirozása nem történt közvetlenül oly alakban, hogy egyenesen az állam hitele legyen belevonva abban a kölcsönmííveletbe, a mi által a kötvények kelendősége föltétlenül nagyobb méreteket öltött volna, de mindenesetre, ha látjuk, hogy az agrárbirtokok létesítése által a belterjesebb gazdálkodás, a szőlők gyönyörű felújítása, az a páratlan munka, a melyet a külföld, és mondhatni egész Európa megbámul, létesülhetett: akkor bizton remélhetjük^ hogy a földön nyugvó nagy terheknek ilyetén átalakítása szintén ily eredményeket fog szülni. Ugyanoly eredményeket várok tőle más tekintetben is. Valamint az agrárkölcsönöknél egyáltalában nem következett be az a veszedelem, hogy biztosító alapba betett összegeket még az államnak ki is kelljen egészítenie; sőt, a mint örömmel értesültem róla, azon biztosító alapnak még kamatja sincs igénybevevő arra, hogy a hátralékos adósok helyett a fizetések teljesíttessenek : épúgy nyugodt és biztos vagyok abban, hogy ha a t. ház elhatározná, utasításban adná, vagy a kormány saját inicziativájából arra a térre lépne, hogy ezen eszmével, a kisbirtokosok terheinek megkönnyítésével behatóbban foglalkozzék, egyáltalán a nép millióit tennék igazán hálára kötelezettekké, másrészről megoldanák azon kérdést, a mely oly nehezen megoldható kérdése a magyarnak, tudniillik a földéhség kérdését is, mert azoknak a kezében az a birtok oly értékes vagyonná válnék, a melyen azok is foglalkozást kapnának, a kik most földéhségről panaszkodnak. Midőn ezeket a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, egyúttal méltóztassék megengedni, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrral egy kis házi ügyet is elintézzek. (Halljuk!