Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

HH 554. országot* ülés 1900. márczias 20-án, kedden. hogy ezen lovak mostani jellegükben továbbra is megtartassanak, tudniillik, hogy erős csontozatuk és kiváló teatmélységük az angol telivér helytelen alkalmazása által csorbát ne szenvedjen, mely hiba a kisbéri félvérménesben tényleg már megtörtént. Különösen nekünk, a kik a hátasló jelleg elérésének szempontjából kénytelenek vagyunk az angol telivérrel mélyen belenyúlni országos tenyésztésünkbe, csakis ezen anyag áll rendelkezésünkre, hogy a telivér esetleges hibáit és hátrányait tenyésztésünkből ismét kiküszöböljük. Miután Mezőhegyesnél tartok, engedje meg a t. ház, hogy megemlékezzem az ott levő Gidrán ménesről. Ha ezelőtt 20 évvel valaki egy Gidránról beszélt, minden lótenyésztő tudta, hogy az egy rossz derekú, gyalázatos kötésű, hosszú, lehajlós csőddel biró, minden tekintetben puha és hasznavehetetlen állat. Hogy ez a Gidrán ménes mikép került Mezőhegyesre, nem kutatom, tény az, hogy ott volt és ma is ott van. De tessék megnézni, hogy ez a ménes milyen változáson ment keresztül. Ma csupa aczélos, előkelő kinézésíí, kitűnő derekú és kiváló mozgású egyedeket találunk. Volt alkalmam megfigyelhetni, hogy ezen Gidránok vadászterepben 70—80 kiló súly alatt elsőrendű szolgálatot végeztek, úgy, hogy meg vagyok róla győződve, miszerint bármely hadjárat sanyarúságait játszva fogják legyőzni. Ha azt kérdezzük, hogy ezen változás mikép és honnét keletkezett, arra nem találunk máa választ, minthogy ezen változást az angol telivérnek okos és rendszeres használata által lehetett csak elérni. Fel is kérem az angol telivér minden ellenségét, fáradjon le Mezőhegyesre és győződjék meg személyesen szavaim igaz voltáról. Áttérek az amerikai ügetó're. Egy külföldön élő hazánkfia, Gyulay Adolf, Amerikában a lótenyésztés körül szerzett tapasztalatait összefoglalta egy jelentésbe, ebben azt javasolja a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy vigye be az amerikai ügetőt országos tenyésztésünkbe, illetőleg, hogy az amerikai ügető vei javítsa meg a magyar lovat, a mely az ő nézete szerint képességeinek határkövét elérte már, és ennek következtében a kereslet fokozódó igényeinek megfelelni többé nem képes. Én ezt a nézetet, t. képviselőház, nem tehetem magamévá, és ezen tanács keresztülvitele ellen határozottan tiltakozom, tiltakozom pedig azért, mert ma, midőn úgyszólván állig fegyverben állunk, és lovaink legnagyobb részét lovasságunk használja fel, országos lótenyésztésünknek nem képezheti feladatát ügetöket tenyészteni, illetőleg olyan vért vinni be országos tenyésztésünkbe, mely vér évtizedeken keresztül tartó szakadatlan training által a lehető legnagyobb ügetőképességre lett idomítva és ennek következtében előreláthatólag ezen ügetőképességét igen jól át is fogja örökíteni. A másik ok, mely engem mint tenyésztőt a legjobban bántana, az a körülmény, hogy az amerikai ló mint lófaj előttem egy ismeretlen faktor, a melylyel nem tudok számolni. (Iga*! Úgy van!) Az amerikai ló egy nem megállapodott, nem konstans lófaj, a melynek származását csak egy bizonyos fokig ismerjük, sőt állítólag a meglevő törzskönyvelés sem lenne teljesen megbízható. Mi lehet tehát annak a következménye, ha az amerikai vért bevisszük a tenyésztésbe? Az a kellemetlen meglepetés, hogy az én hippologicze véve teljesen szabályos, minden tekintetben korrekt ménlovam, az ismeretlen elődökre való úgynevezett Rückschlag folytán korcs ivadékokkal fog megajándékozni és elronthatja az egész tenyésztésemet. (Igás! Ügy van!) Elismerem, hogy az amerikai ügető rövid távolságra a világnak legjobb lova, de a most említett okoknál fogva nem tartom tanácsosnak, hogy ezen vért bevigyük országos tenyésztésünkbe, a mit indirekté a jelentést tevő Gyulay Adolf is elismer, ki munkájában mindenütt csak egy, a legmagasabb igényeknek megfelelő kocsilóról beszél. Itt. ismét hivatkoznom kell a német parlamentben lefolyt budget-vitára, melynek szónokai határozottan kiemelték, hogy az amerikai ló hadiczélokra alkalmatlan és a tömeges amerikai lóimport ellen orvosszeríü a magasabb beviteli vámokat ajánlják. Maradjon meg tehát az amerikai ügető a privát tenyésztőnél, már tudniillik annál, ki az én szerény fölfogásom szerint ménesét el akarja rontani Nem mondom, hogy egyik-másik privát tenyésztőnek nem fog sikerülni nagy pénzért egy elsőrendű amerikai ménlóra szert tenni, melylyel ménesének értékét emelni is fogja, de állítom, hogy az Amerikából hozzánk importált ménlovak nagyobb része lótenyésztésünknek több kárt okoznak, mint hasznot hajtanak ; és tartok tőle, hogy tenyésztőtársaim, kik ma az amerikai vérrel experimentálnak, néhány év múlva nekem igazat fognak adni, s be fogják látni, úgy a mint belátták a németek, hogy az Amerikából hozzánk imporált lovaknak nagyobb része az odavaló tenyésztésnek salakját képezi, a mint hogy nem is lehet feltételezni, hogy az amerikai tenyésztők legjobb lovaikat hazájukból kiereszszék. Áttérek, t. ház, a hidegvérű lótenyésztésre. Tagadhatatlan, hogy az országnak sok vidékén a hidegvérű lónak tenyésztése nagyon kifizeti magát és ennek következtében különösen kisebb tenyésztőink előszeretettel foglalkoznak vele. így például szűkebb hazámban, alsó Somogyban a köznép egy választott csikóért, a mely egy nehéz hidegvérű méntől és egy könnyű magyar kan-