Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

554. országos ülés 1900. márczius 20-än, fcedden. ?Á> czábói származik, olasz kereskedőktől darabjáért 40 — 50—60 forintot is szokott kapni. Ez olyan magas ár, a melyet melegvérű választott csikóért nem kap meg soha. De figyelmeztetem a t. miniszter urat, hogy ezen hidegvérű lóval való keresztezés nagyon kétélíí fegyver. Arról a vidékről, a hol a hidegvérű lóval kereszteznek, katonalovat nagyon ritkán szoktak asszentálni, sőt merem állítani, hogy egész nagy vidékek lótenyésztését ezen kereskedéssel örökre tönkre lehet tenni. Méltóztassék meghallgatni, hogy a német parlamentben egy képviselő úr, vonMendelSteinfels, ezen hidegvérű ió tenyésztéséről s az azzal való keresztezésről mikép nyilatkozott. Azt mondja von Mendel-Steinfels (olvassa): »Die Warnnng vor unzweckmässigen Kreuzungen möchte auch ich wiederholen. Man kann diese nicht oft genug ausäprechen, und ich bitté den Herrn Landstalhneister dringend, dass er seinen ganzen Einfluss bei der Besetzung der Deckstationen dureh die Gestüt-Directoren dahin ausübe, dass derplanlose Kreuzen und das Kreuzen nach theorischen und unbewährten Grundsätzen unter allén Umständen hinten angehalten werden. Wenn wir in der Lage von England wäven, dass wir uns nur Gebrauchspferde schafften durch die Kreuzung von einem warmblütigen Stnte oder umgekehrt, dann wäre die Sache anders; aber bei unserer bäuerlichen Züchtung geht dieses Beuzungs product wieder in die Züchtung über, und dannkommen traurigeRückschläge, die eine ganze Landespferdezucht vollständig verderben können. (Sehr richtig!) Sehen Sie sich doch die Kreuzungsproducte an von belgischen Hengsten und Halbblutt-Stuten, Stuten hannoverscher oder oldenburgischer Abkunft! Was ist das Ergebniss einer derartigen Paarung? Ein Geschöpf, das kaum braucbbar ist, ein schwerer, dieker, lymphatischer Körper und dünne. spindelige Beine. Eine noehmalige Kreuzung mit einem solchen Jammerthier giebt noch traurigere Resultate. Ich glaube, wir miissten in Deutschland als gebranntes Kind vorsichtig sein, da wir durch die Kreuzung — auch in der Rindviehzueht — in den verflossenen Zeiten uneodlichen Schaden uns selbst gethan habén.« T. képviselőház! A mit ez a német sógor mondott, az teljesen ráillik a mi hazai viszonyainkra, ágy, hogy ahhoz nincs mit hozzátennem. Az ország azon vidékein tehát, a hol a hidegvérű lónak tenyésztése és az azzal való keresztezés már úgyszólván gyökeret vert, ott a kormány nem tehet egyebet, sőt nem is szabad egyebet tennie, mint hogy azon vidék állomásaira hidegvérű nehéz ménlovakat állít, mert a hidegvért egy tenyésztésből kiküszöbölni a lehetlenségek közé tartozik; a hol egyszer abba bele kezdtek, annál konzequenter meg kell maradni. De felkérem a t. miniszter urat, vigyázzon jól, nehogy ezen hidegvérű lótenyésztésnek vidékei, keretei nagyobbodjanak, terjedjenek mert ebben az esetben országos lótenyésztésünket nagy veszedelem érhetné. Mielőtt befejezném beszédemet, csak egész röviden a pótlovazás kérdéséről kivánok szólani. (Halljuk/ Malijuk !) Tudjuk, t. képviselőház, hogy a tenyésztők egy 3—4 éves, hadi czélokra alkalmas lóért 325 forint átlagárt kapnak. Ez egy vajmi csekély ár, de sajnos, hogy kisebb tenyésztőink még ezt az árat sem képesek elérni. Ennek oka abban rejlik, hogy az egész országban csak négy állandó lóavatóhizottság működik, úgymint: Budapesten, Szegeden, Miskolczon és NagyKanizsán. Ez'k a nagy távolságok lehetetlenné teszik, hogy e bizottságok elmenjenek minden egyes kisebb lótenyésztőhöz, a kinek legfeljebb egy vagy két eladó lova van, tehát közvetítőt kénytelenek igénybe venni. De ugyanez az ok áll a közvetítőre is, a ki ezen állandó pótlóvazó bizottságok székhelyeihez tartozó nagy vidéket bejárni nem képes és ennek következtében ismét egy kisebb közvetítőt vesz igénybe. Ennek következménye azután, hogy kisebb tenyésztőinknek lovai két, három, sokszor négy kézen is megfordulnak, a míg az állandó lóavató bizottság elé kerülnek. Ezen a bajon az én felfogásom szerint máskép segíteni mm lehet, mint úgy, hogy ezen állandó lóavató bizottságok számát az országban megszaporítják, sőt tartok tőle, hogy a közvetítőt teljesen nélkülözni még akkor sem lesz lehetséges. Kérem tehát a t. miniszter urat, szíveskedjék ez iránt a közös hadügyminiszter úrral magát érintkezésbe tenni és ez alkalommal vesse latba tekintélyét az iránt is, hogy a hadi czélokra alkalmas lovaknak átlagárát valamivel felemeljék, mert ezzel fogja lótenyésztésünknek emelkedését legjobban biztosítani. Ez a körülmény fogja legjobban buzdítani a tenyésztőket arra, hogy megmaradjanak az eddigi iránynál és ne akarjanak áttérni a hidegvérű lónak tenyésztésére, vagy az amerikai vérrel való keresztezésre. Befejezem beszédemet, bocsánatot kérvén a t. képviselőháztól, hogy türelmét olyan hosszasan igénybe vettem. (Halljuk! Halljuk!) Miután meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr az általam felhozottakat a nála megszokott jóakarattal becses figyelmére fogja méltatni, a költségvetési tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom, A miniszter úr óhajt szólani. Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter: T. képviselőház! Mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést azon, hogy valamint már