Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

28 658. országos tttés 1900. márczlns 19-én, hétfon. közeljövőben túlprodukcziónk lesz, ez okból tartom szükségesnek azt, hogy a külföldön már előre piaczrél gondoskodjunk, s nehogy az utolsó pillanatban kapkodjunk. E miatt tettem én magam már kísérleteket és lépéseket a közelmúlt években, de az eredményt még korántsem tartom teljesen megnyugtatónak. Előrebocsátom, hogy én az igen tisztelt földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak személyes közreműködését és jóakaratát nemcsak láttam, de meggyőződtem is róla, és daczára ennek, nekem alkalmam volt tapasztalni a következőt. Mi a csomagolás tekintetében még kissé hátra vagyunk; nem tudunk úgy csomagolni, hogy a mi puha bogyójú szőlőnket messze idegenbe kivihessük, és a keményebb héjú idegen spanyol, vagy franczía szőlővel konkurálhassunk. Ez okból pályadíjak is tűzettek ki helyes csomagolási módokra a t. kormány által. Nekem véletlenül volt egy kísérletem, egy találmányom, a melyet felajánlottam közhasználatra, szóval rendelkezésre bocsátottam a t. kormánynak oly czélból, hogy azzal egy kisérletet tegyünk A t. földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak rögtön hajlandók voltak a kísérletre, s azt meg is tettük. És min akadt meg a kérdés, hogy vajon a szállítási eszköz ezélszeríí- e vagy sem ? A külföldi konzulátuson. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Ez nem árúlkodás, (Halljuk! Halljuk!) én törvényhozó vagyok, és kötelességem, ha azt látom, hogy bizonyos dolgok, eljárások az ország közérdekében hátrányosak, azokat itt e házban fölhozni. (Helyeslés jőbbfelől.) Széll Kálmán miniszterelnöki Nagyon helyes ! Rohonczy Gedeon : Tudom, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr is örül, ha nyíltan s így beszélek és ez az ő nézeteinek is megfelel. (Halljuk! Halljuk!) Én az igen tisztelt földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter arakkal történt megállapodás alapján szólott küldöttem ki Berlinbe azon rámákban, a melyek az én találmányomat képezik és határozottan merem állítani, hogy Berlinben oly szőlőt még sohasem láttak, mégkevésbbé ettek, a minőt oda el is küldtem. Az volt az óhajom, és arra kértem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr meghatalmazottját, illetőleg kormánybiztosát, hogy ő értesítse a berlini konzulátus révén az ottani nagy gyümölcskereskedőket s rendelkezésre bocsátottam a szőlőt azon czélból, hogy azt ízleljék meg, é8 egyúttal a csomagolás módjáról szerezzünk tapasztalatot. A berlini konzulnak tehát megíratott a t. földmívelésügyi miniszter úr nevében, hogy ezen és ezen a napon egy vaggonban négy vagy öt métermázsa szőlő fog egy új találmányú módszer rámában megérkezni, és hogy 6 legyen szives a kereskedőket erről értesíteni. A küldemény a berlini Markt Haliéba lett feladva, a berlini konzul az inasát küldte ki annak érkezéséhez, a mely szőlő soha nem érkezett az árúcsarnokba, a hova feladatott, hanem egy másodrendű, nem tudom micsoda állomásra került, és a konzul úr inasa a financzoktól hallotta csak meg, hogy a szőlő már az előző nap a vaggonból kirakatott az állomáson. Az inas aztán két ilyen rámát a kocsijára tett fel; azt elvitte magával a konzul lakására, a hol másodnapra egy kereskedőt mégis meghívott, nyolcz rámát pedig egyszerűen visszaküldték Budapestre. (Mozgása ssélsö baloldalon.) Hátha a mi konzuljaink bennünket ilyen igen fontos közigazgatási dolgokban így képviselnek, akkor nem csoda, hogyha mi terményeinkkel a külföldi nagy konkurrencziában elveszünk. Kubik Béla: Ezek a közös konzulok! Rohonczy Gedeon: T. ház! Láng Lajos igen tisztelt képviselőtársam, itt múltkori gyönyörű beszéde végén — ámbár agrárpolitikai álláspontja más, mint az enyém, — egy jellemző példát hozott fel, ama két kúriáról, a hol az egyik kúria öt tagból álló család sarja újból megaranyozza ősei rámáját, mert szakít az ósdi felfogásokkal, holott a másik épület düledezik és lakói tönkre játnak, mert ezek nem alkalmazkodnak a világ haladásához. Igaza van, a mi fajunkban benne rejlik az, hogy mi szégyenlünk bizonyos munkát, szégyenlünk kereskedők, iparosok lenni és talán dolgozni is. De ha eme ósdi társadalmi felfogást le is akarnánk küzdeni, itt más egyéb nehézség is áll utunkban, és pedig az, t. képviselőház, hogy az igazi szorgalom és munka nem bír mindenkor konkurálni sem a kereskedelem, sem az ipar terén. Már most, ha ilyen tönkrement régi magyar család leküzdi is az előítéletet s az ipar, vagy kereskedelem terére lép, először már mert tájékozatlanabb is, nem bir boldogulni, és ennek oka rossz közgazdasági állapotainkban rejlik. Ennek a körülménynek az oka, sajnos, még a következő. Például Németország kereskedelme és ipara hódít magának Egyiptomban, vagy Kbinában piaczot, például Anglia kereskedelme Transzválban gyarapítja vagyonát, oda küldi katonáit, de egyúttal nyomába kereskedőit és gyárosait. A mi kereskedőink, gyárosaink ellenben idebenn, rajtunk kénytelenek,— ha szerezni akarnak— meggazdagodni, és tapasztalásból láthatjuk, hogy az itteni kereskedelemnek mi agráriusok vagyunk a (Egy hang a középen; Médiumai!) médiumai is, de egyúttal a gyarmatai. Különben nem óhajtom tovább igénybe venni a t. képviselőház figyelmét; igen köszönöm, hogy oly szívesek voltak eddig is meghallgatni. (Helyeslés.) Különben bizva az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak jóakaratában, én részemről