Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

23§ 560, ©rss&gos ülés 1900. márcztns 27-én, kedden. a javulás továbbra is tartós legyen. (Helyeslés. Ügy van! a jobboldalon.) És hogy a kormány ebbeli feladatával számol, arra mutat többek között az az intézkedés is, a melyet t. kollégám az igazságitgyminiszter felemlített: a biztosító társalatok reformjára vonatkozó törvényjavaslat azon intézkedése, mely a díjtartalékoknak magyar értékekben való elhelyezésére irányúi és a kormánynak az a törekvése is, hogy a hazai pénzintézetek tartalékjaikat lehetőleg magyar értékpapírokban helyezzek el. Hogy e tekintetben a takarékpénztárakra nézve törvényhozási kezdeményezés nem tétetett, ezt méltóztassék csak annak a körülménynek tulajdonítani, hogy ez a kérdés olyan kényes, olyan fontos, és a vidéki nehéz és nem egészen kielégítő hitelviszonyokkal olyan szoros kapcsolatban áll, hogy ennek a kérdésnek durva kézzel való megérintése, vagy elhamarkodása a legnngyobb bajokat idézheti elő. Egyébiránt a tekintetben, hogy az állami hitel szempontjából lehetőleg függetlenítsük magunkat a külföldtől, a közönség felfogásának is bizonyos fejlődése szükséges. Csodálatos az a jelenség, hogy milyen közönynyel viseltetik a mi közönségünk állampapírjaink iránt. A legnagyobb biztonságot nyújtó értékpapírokat kevéssé keresik, hanem a kinek pénze van, az rendesen a takarékpénztárba helyezi el, a hol 4°/o kamatot kap legtöbb esetben, holott az állami vagy más értékpapírjaink után, a melyek rendesen, fájdalom, ez idő szerint még parin alul kaphatók, sokkal magasabb kamatozást adhatnak, de ennek daczára a megszokottság hatalmánál fogva a pénzét mégis inkább takarékpénztárakba helyezi el, sőt gyakran olyan vidéki takarékpénztárakba is, a melyeknek biztonsága nem áll minden kételyen felül. Egyébiránt, t. ház, a mi hiteléletünk függetlenítésének leghatalmasabb és egyedül biztos eszköze a valuta rendezése, és hogy e tekintetben a kormány nem mulasztotta el a kötelességét teljesíteni, ezt bizonyítja a 8 —9. törvényjavaslat, melyeket a múlt nyáron tárgyalt le a törvényhozás, és a melyeket ez év elején életbe léptettünk, a melyeknek végrehajtása most van folyamatban és az ezen törvényjavaslatokban vállalt kötelességből kifolyólag a kormány mindent elfog követni, hogy a valutarendezés lehető folytatása és mielőbbi befejezése eszközöltessék. Molnár Jenő: Mi az akadálya? Lukács László pénzügyminiszter: Akadálya ez idő szerint nincsen; hanem végre kell hajtani a törvényeket, a mi egy pár évi időt vesz igénybe, és akkor, ha a pénzügyi viszonyok és az általános viíágpiaczi viszonyok azt meg fogják engedni, meg vagyok róla győződve, hogy semmisem fogja akadályozni annak végleges befejezését, a mi oly fontos érdekét képezi nemesak Magyarországnak, hanem az egész monarchiának. Áttérek most Kossuth Ferencz t. képviselő urnak a felszólalására. A t. képviselő úr ez alkalommal is ugyanazt a kifogást emeli a költségvetés ellen, a mit már az általános vitában is hallottunk t. képviselőtársamtól, és el kell ismernem, hogy a legtermészetesebb kifogás, tudniillik, hogy a költségvetés nem reális, nem reális pedig a többek közt azért, mert rejtett fedezetek vannak preliminálva, és mert a zárszámadási eredmény rendesen hasonlíthatatlanul jobb szokott lenni, mint a minő az előirányzat. Azok után, a miket Horánszky Nándor t. képviselőtársam e tekintetben elmondott, és a mik teljesen megegyeznek az én felfogásommal, íalán visszaélnék a t. ház becses türelmével, (Halljuk! Halljuk! pbbfélóí.) ha ismétlésébe bocsátkoznám mindazoknak az érveknek, a melyeket ezen állítással szemben már számtalanszor felhoztam és a melyekkel bebizonyítani igyekeztem, hogy a mi költségvetési rendszerünk és preliminárénknak legerősebb és legkedvezőbb oldalát képezi épen az, hogy míg a kiadásokat lehetőleg a legmagasabban prelimináljuk, úgy, hogy a túlki xdásokat lehetőleg elkerüljük, addig a bevételeket oly óvatosan irányozzuk elő, hogy e tekintetben csalódásnak ne legyünk kitéve. (Helyeslés lóbbfélől.) A t. képviselő úr elismeri azt, hogy van bizonyos fontossága annak, hogy ilyen többletek az állampénztárba befolyjanak, hogy arra szükség van, mert hiszen önmaga említi, hogy évközben alkottatnak új törvények, a melyek költségvetésen kivűli bizonyos kiadásokat tesznek szükségesekké és ezeknek a kiadásoknak a fedezésére nagyon jó hasznát vesszük a többleteknek. Ámde azt mondja, hogy nem lehetne-e elhalasztani ezen törvények életbeléptetését egynehány hónapra, míg a költségvetés megalkottatik, úgy, hogy mindazokat a kiadásokat a költségvetésbe be lehessen illeszteni. Ha csak tőlem függne e kérdésnek megoldása, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy én a legszívesebben járulnék ahhoz, hogy semmiféle kiadásokkal járó törvény ne alkottassák, a melyeknek fedezetéről gondoskodva nincs. De méltóztatik tudni, t. képviselő úr, hogy vannak olyan nagyon fontos és sürgős dolgok, a melyeknek elodázásába maga a törvényhozás nem egyeznék bele, és a melyeknek mielőbbi életbeléptetése az állami érdek szempontjából nagyon szükséges. A t. képviselőtársam felolvasván az én expozémnak egy pár passzusát, felolvassa azután az állami zárszámadást és konstatálja, hogy azok a számadatok, a melyeket előterjesztettem, nem egyeznek meg a zárszámadási adatokkal. Hát e tekintetben felvilágosításul azzal szolgálhatok, hogy én minden expozém alkalmával, mikor az előző évi zárszámadás eredményéről számot adok